A szerk.

A hétvégére már erősen bukóra hajlott az ügy, hiába próbálta Áder meg Pokorni a 3 plusz (talán) 1/2 találatot az eredetileg hétkérdéses népszavazási kezdeményezés nagyszerű sikereként prezentálni.

Nagy visszhangot ugyan nem keltett, de érdektelennek semmiképpen sem nevezhető fejlemény, hogy az MDF és a Fidesz az elmúlt hetekben többször is jelét adta: kész a formális együttműködésre.

Ha jól számoljuk, a múlt hét végén a szocpárt miniszterelnök-jelöltet választott magának 2010-re.

Mi lesz itt március 15-én? Az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottságának pénteki ülése előtt Keleti György azt javasolta, hogy az ülést ne a fideszes Lázár János vezesse, hisz Lázár részt vett a kordonbontásban, ergo - és innen kissé zavarosak a kisbéri képviselő érvei - nem is lehet rendes, demokratikus ember, aki egy ülést rendesen, demokratikusan le tudna vezetni (egyesek szülést hallottak).

Az Erste-bankfiók üvegajtaján hagyott ujjlenyomat egy, a veszprémi postásgyilkosság gyanújával letartóztatott férfitől származik - lapzártánkkor ez a legfrissebb információ a móri ügyben bekövetkezett fordulatról.

A hétvégén volt a második világháborút követő párizsi béke aláírásának hatvanadik évfordulója - és ugyanekkor emlékezett meg egy kis szélsőjobboldali párt Horthy halálának ötvenéves jubileumáról. A két dolog nem ért össze az ünneplők fejében:

A kérdésre, hogy a Kossuth téri kordont miért kell és milyen alapon lehet úgy hagyni, ahogy és ahol van, végül is lett válasz a múlt héten. Csak nem onnan jött, ahonnan vártuk.

Molnár Lajos tudta, hogy nem lesz egy popikon, ha elfoglalja a miniszteri széket, de nem biztos, hogy ennyire meg kéne nehezítenie a saját dolgát.

Meghalt a focista. A leghíresebb, legjobbként számon tartott magyar labdarúgó, Puskás Öcsi. Minden tiszteletünk az övé, kiemelt felületünkön, a címlapon búcsúzunk tőle. Hogy hogyan gondolunk rá, arról lapunk beltestében számolunk be - soha nem felejtjük, bár csupán pár rossz minőségű felvételen láthattuk. Szeretni őt: egyik fontos örökségünk - ránk hagyták apáink, öregapáink.

Hogy ott folytassuk, ahol fent abbahagytuk: válság mindazonáltal még nincs. A gazdaság működik, járnak a villamosok, az állampolgárok dolgoznak, és amikor itt az ideje, adót fizetnek.

Nagyjából múlt szerda estére derült ki, hogy az események inkább vicces fordulatot vesznek.

Csak azt ne higgyük, hogy vége.

A hétvégi választás a felszínen két identitás, a vörös és a narancs, vagy inkább a vörös és a fekete küzdelmének tűnik. Ám semmiképpen ne áltassuk magunkat avval, hogy pusztán két ideológia vagy történelemszemlélet vagy kulturális univerzum, ne adj' isten "lelkialkat" párharcáról van szó, mely a "reálszférát" semmiben sem érinti.

E heti prédikációnkban a kampánytól való viszolygás, hovatovább undorodás hátulütőire szeretnénk felhívni a figyelmet. A finnyás megfigyelők - a dolog természeténél fogva általában a művelt osztályok képviselői - négy ponton adnak hangot orrhuzigálásuknak: a kampány unalmas; a kampányban mindenki csak ígérget; a kampány negatív; és a kampány ostoba.