Az IMF delegációvezetője, Charles Rosenberg szerda reggel azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy a magyar kormány jobban tenné, ha a jegybanktörvény piszkálgatásakor figyelembe venné az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank ajánlásait. Hozzátette, a magyar kormány azt is jobban tenné, ha olyan hitelt kérne, amelynek feltétele a szoros felügyelet és a negyedévenkénti rovancs. Azért kéne ilyet kérnie, mert mást nem fog kapni.
Különben januárban nem jönnek.
És vakuljunk meg, ha Rosenberg nyilatkozata a saját fejéből pattant ki. Előbb volt az, hogy nem ő és a Valutaalap, hanem az Európai Bizottság küldött egy utolsó figyelmeztetést Orbán Viktornak. Az időzítés nyilván nem véletlen, az Országgyűlés a tervek szerint ma, pénteken fogadja el a jegybanktörvény két módosítását. Ezek érdemi magyarázatába most nem fognánk bele (megtalálható itt), a lényeg, hogy a kormány, illetve a kormányfő emberei a tetszésük szerint pofozgathatnák a bank elnökének és vezető testületeinek a jogköreit. Abba se mennénk bele, hogy ez vajon megfelel-e annak az európai normának, hogy a jegybank legyen független a mindenkori végrehajtó hatalomtól. Ezt a normát Magyarország is magára nézve kötelező érvényűnek ismeri el. Nem felel meg, passz. Ez a vita értelmetlen, aki megpróbál úgy tenni, mintha nem lenne az, az vagy visszavonhatatlanul elszíjjártósodott, vagy balek.
Az IMF szerdai nyilatkozata előtt az történt, hogy a magyar kormányfő többször kijelentette: márpedig a jegybanktörvényt pont úgy fogják módosítani, ahogy az unió mondta, hogy ne módosítsák. Ő ebből nem enged.
Az IMF szerdai nyilatkozata után pedig az történt, hogy a forint megint esni kezdett, és egy újabb állampapír-aukció fulladt látványos kudarcba. A forint nem bukott nagyot – persze, mihez képest? –, úgy látszik, a devizapiacon kereskedők még látnak valami reményt arra, hogy pénteken megjön valakinek az esze (Orbánnak vagy a kétharmadnak). Ha mégsem jön meg, akkor majd még több forintot adnak el – kinek fog kelleni egy olyan ország valutája, amelyet tulajdon kormányfője és parlamentje ítél biztos bukásra?
De mit jelent az IMF figyelmeztetése?
Van az a mese Akhilleuszról és a teknősről. Tudják, amikor versenyeznek, és Akhilleusz ad a rokonszenves hüllőnek (akinek egyébként Tibor volt a neve, de ez mellékes) száz egység előnyt. Akhilleusz, bár kuuuurva gyors – okoskodott Zénón –, sohasem érheti utol a teknőc sporttársat, a következő okból. Miközben A. utoléri Tibort, aközben Tibor is halad előrefelé. Ha lassan is, de halad, és ezért a görög versenyző csak T. hűlt helyét tudja utolérni. Mindig csak azt tudja utolérni. Ezért mindig lesz egy pici, egy icipici távolság, ami Akhilleuszt Tiborunktól elválasztja.
Tegyük most fel azt, hogy Orbán nem akarja szándékosan államcsődbe vinni Magyarországot. Csak el akar menni a legmesszebb. A fal előtt megállna: egy icipici, a lehető legkisebb távolságra tőle. Egy karácsonyi interjújában tett is erre utalást: ő csak taktikázik. Taktikázgat. A legkisebb távolságot keresi.
De ha nincs az a legkisebb távolság a faltól, aminél ne lenne még kisebb?
Tibor előbb ér a célba, mint Akhilleusz!
Egy daci faszt ér előbb célba.
Zénón egy svihák, és a magyar parlament ma elfogadja a jegybanktörvény módosítását.
Az Európai Bizottság és az IMF pedig nem fog hitelt adni Magyarországnak: hogy ők blöffölnének, arra egyetlen okot nem tudunk elgondolni.
Az események innentől kezdve visszafordíthatatlanok lesznek. (Hacsak Orbán januárban vissza nem vonatja a kétharmaddal a módosítást.)
Még ha a csattanás később is hallatszik majd, miként a szörnyű következmények is némi spéttel érkeznek el, a fallal ma találkozunk.
(Jó. Tegyünk még egy kísérletet. Orbán azt gondolja: az EU–IMF-hitel nélkül is menthető a jövő évi költségvetés, ha ráteszi a kezét a jegybank devizatartalékából valamennyi pénzre, mondjuk 5 milliárd euróra. De ez sem fog menni: és nem csak azért, mert Orbán és Matolcsy ezt az 1500 milliárd forintot is pont úgy szórná ki az ablakon, mint a magánnyugdíjpénztárak vagyonát.
Azt erősen sejtjük, hogy a jegybank 2008 őszén az akkor a piacra ömlő forintból felvásárolt valamennyit: a devizatartalékai egy részét arra használta, hogy letörje a forinttúlkínálatot, és evvel – tehát: a forint iránti kereslet növelésével – megemelje a forint árát. Felitatta a piacot elárasztó forintot, és evvel helyreütötte az árfolyamot.
Ha Orbán hozzányúl ahhoz a pénzhez, ami az ilyen esetekre van félretéve, a világ összes spekulánsa jól fogja érteni: a forint első védvonala vészesen meggyengült. És ennyi elég is lesz ahhoz, hogy hatalmas összegeket moccantsanak meg a forint ellen. A végeredmény pedig ugyanaz lesz, mint fent.)
