Schmitt újévi beszéde

Tört hangon

A szerk.

Most nem jött szembe, mint tavaly, csak állt szerencsétlenül, eleinte szinte zavarban, jaj, hova tegyem a kezem: malmozni próbált, de nem sikerült, s amikor ezt az adásrendező is észrevette, nem mutatták többet a kezét.

Ha más csinálja, szánalmasnak mondjuk, de nincs miért szánnunk a nevétől immár megfosztott köztársaság elnökét, amit érzünk, az inkább valami megvetésféle. Nem volt még ilyen szervilis elnök, nem volt még ilyen lakájbeszéd az elmúlt 20 évben.

Nem állt másból, mint hazugságból: önállósági igyekezetnek feltüntetni a minket körülvevő világ közutálatát; s a szokásos másra mutogatásból. Eszerint tehát minden nemzetnek kutya kötelessége, hogy a saját útját járja, ha az a közösség javára válik. Ugyan melyikére? Azon közösség javára, amihez az ország – egyébként anno népszavazáson is megerősített szándéka szerint – oly hosszú ideje tartozni kíván? A regnáló magyar kormány tökéletes inkompetenciájának köszönhetően ez a közösség éppen irtózni látszik tőlünk, nap mint nap küldi egyre lemondóbb intéseit, melyekben az alapvető demokratikus normák betartásának fontosságára szólít – minden különösebb hatás nélkül. Ráadásul e hatásnak azon másik – immár szűkebb, helyi – közösségben kellene megmutatkoznia, amely most éli vélhetően egyik legnehezebb életidőszakát. De nem mutatkozik, mert e közösség vezetői vagy figyelmen kívül hagynak minden intést, s még inkább minden intő jelet, vagy hárítanak. Mint az elnök is tette, amikor arról beszélt, hogy nem engedhetjük meg, hogy a jövőben elviselhetetlen adósságokba hajszolják a népet. Nos, ez az adósság a 320 forintot nyaldosó euró, s a 260 forintos svájci frank miatt elviselhetetlen, ami pedig azért van, mert a magyar éppen ebben az évben, amit az elnök most méltatni próbált, kapcsolta teljes sebességre a kiiratkozást Európából.

„A ma nemzedékének, nekünk, mai magyaroknak jutott a kijózanító felismerés, milyen nagy ára is van az életnek, és ki mindenkivel kell megküzdenünk önállóságunkért” – mondotta minderre Schmitt Pál. Nem úgy gondolta, de igazat szólt, ez a „ki mindenki” a legőszintébb sajnálatunkra a saját vezetése. Mondotta, de nem úgy gondolta, aztán nézett még kicsit nyomorultul a kamerába, s azt már nem is mutatták, amikor elódalgott.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.