A szerk.

Mielőtt dacosan szembeszállunk az iszlám radikalizmussal, és megvédjük tőle a szólás szabadságát, tekintsük át: miről és kiről is beszélünk. Most sem lenne célszerű, ha kollektivista kategóriákban gondolkodnánk. Nem, ez még juszt sem a civilizációk összeütközése. Vagy legalábbis nem úgy. Nem vallásháború.

Közokirat-hamisítás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen rendelt el hétfőn nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség az ún. Nomentana - Gyurcsány Ferenc egykori cége - ügyében három fideszes képviselő (Deutsch-Für Tamás, Répássy Róbert, Szíjjártó Péter) feljelentése nyomán.

Alig telt el két hét az ún. "Konzultációs Tanács" létrejöttét ünneplő szerkesztőségi közleményünk óta, máris nyakunkon az újabb, mindenre elszánt nyugdíjaskommandó.

Az alkotmánynak azon mondata, hogy "a köztársasági elnök megtestesíti a nemzet egységét", nyilvánvalóan képes beszéd, költészet, s mint ilyen, jogi normaszövegben nehezen értelmezhető.

Az ember tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön, amikor Orbán a megbukott népszavazási kezdeményezés után egy órával azt mondja bele egy (sõt több) ország arcába: gyõzött az igen, és a népszavazás sikeres volt. Hiszen amit mond, az nyelvi és jogi értelemben igaz.

Vasárnap, június 13-án az Európai Parlamentbe választ képviselõket Magyarország. Úgyszólván mögöttünk a választási kampány, hallottunk eleget harangozni a dologról. Szembesülhettünk mindenféle találgatásokkal: ki nyer, ki veszít, kinek jó az alacsony részvétel, kinek nem. Szögezzük le gyorsan, az országnak az a jó, ha mindenki elmegy, hiszen nagyon nem mindegy, kik képviselik hazánkat az Európai Unióban (nem beszélve a képviseleti demokrácia honi állapotáról).

Ismét lelketlen demagógok támadják a magyar demokrácia alapintézményeit. Most például sokallják azt a rongyos háromszázmilliót, amennyiből az ország, különösen annak felelős pártjai, legfőképpen pedig a soraikból rekrutált delegáltak a külföldön szavazó pár ezer állampolgár voksának tisztaságát hivatottak ellenőrizni - természetesen pártközi keretekben, lehetőleg bizniszosztályon.

Most még jelentős tömegek hiszik úgy, hogy miután álomba merülnek a péntek esti, Gáspár Lacival, mazsorettekkel, Uniteddel, óvodásokkal, plusz tűzijátékkal kísért utcadiszkót követően, eljön közénk a tündér, s reggel szemüket kinyitván egy másik, szebb világra ébrednek. Eltűnik majd a szemhatárról Miskolc, Tatabánya, Komló, "zd vagy Gyoma (elnézést a lokálpatriótáktól) sziluettje, s helyette valami csodálatos, jancsiszöggel kivert, csokival leöntött álomvilág lesz lakhelyük, ahol málnás fröccs folyik a szökőkútból, és mindenkinek lesz három-öt saját mazsorettje/csippendélje. Azután jön a keserű ébredés, majd a jól ismert másnapos kiábrándulás: dejszen maradt minden a régiben, legfeljebb most már rajta a stempli: Ez itt Európa! Erről pedig a magyarnak rögvest eszébe jut majd, mindig is tudtam, hogy Európa egy nagy rakás szar. Ezt a hitét erősítheti a tetszőleges, szemétből kiemelt reklámújság: az egyikben például a cég saját áruit társítani próbálja leendő testvérországainkkal. Francia étel lesz így a mirelit Cordon bleu és a helyben gyártott dijoni mustár, angol az angolszalonna, német a frankfurti virsli, ír a skót whisky, és egy hiányos földrajzi műveltségű marketinges jóvoltából spanyol a veronai.

A gaz Tóbiás! A rettentő Ron! Hogy, de hogy kibújt a szög a zsákból, amikor a szemfüles újságíró kiderítette, milyen egy szörnyű, velejéig brutális kampányra készülnek a szocialisták! Azt se tudtuk, melyik sarokba kuporodjunk a rémülettől

Hogy a magyar külpolitika hogyan tud és akar driblizni - Mao Ce-tung főtitkár szellemes metaforájával élve - a tigrisek harcában, hogy hol az a hegy, aminek a tetejéről mi teljes léleknyugalommal végignézhetjük a látványosságot, nem teljesen világos. Miközben Kovács László külügyminiszter feszt diplomáciai fejét csóválja, miszerint így ellenezzük (ellenzi) a kétsebességes Európát, meg úgy nem tetszik nekünk (neki) a francia-német tengely, addig a miniszterelnök épp lapunk múlt számában vázolta evvel ellentétes elképzelését, s jelezte, ha lesz francia-német magja az uniónak, akkor mi abba igenis befele fogunk igyekezni. Csakhogy - Teng Hsziao-ping elnök-főtitkár vonatkozó, szellemes szóképét némiképp kifordítva - egérfogási szempontból korántsem mindegy, hogy ez a mi macskánk fehér-e vagy fekete. Legyünk-e beljebb, vagy ne legyünk, ha már nem vagyunk kint, sőt, ne is legyen olyan, hogy bentebb, hisz nem azért jöttünk be, hogy megint kint legyünk? - morfondírozott Kung Fu-ce, egy korábbi ideológiai első titkár, és érezte, hogy lassan elveszti a fonalat.

Emlékeznek még arra a tavalyi tüntetésre, amelyet az egyik egészségügyi szakszervezet és az orvosi kamara szervezett? Hát arra a jelszavukra, hogy "Le a hálapénzzel!"? (Milyen kár, hogy nem így mondták: "Márpedig többé nem fogadunk el hálapénzt!")