A szerk.

Megszégyenülve

A szerk.

A gyerekek olykor nem kapnak főtt ételt az iskolában, s lekapcsolják a közvilágítást, vagy az utcán eszi a fene a szemetet, és sorolhatnánk még hosszan, mi a rák van Esztergomban. Persze leginkább az van, hogy az önkormányzat legnépesebb frakciója gyakorlatilag a tavaly őszi hivatalba lépése óta háborút visel saját választói ellen, mert azok voltak olyan szemtelenek, és végre elcsapták a tíz éven át fideszes színekben uralkodó kiskirályt. Meggyes Tamás, a bukott polgármester 20 milliárdos adósságot hátrahagyva lépett le, de nem ment messzire, ma is zászlóvivője a város elleni bosszúhadjáratnak - a helyzet szörnyű, de ez nyilván a könyökén jön ki a kevésbé érintetteknek. Magunk is három nagy terjedelmű cikkben foglalkoztunk vele: tavaly november 4-i számunkban először, aztán idén február 2-án és április 14-én - ám azóta sem változott semmi, a város díszpolgára, Orbán Viktor áldásával támadó helyi fideszesek szisztematikusan teszik lakhatatlanná saját városukat, lehetetlenné szomszédaik, egykori barátaik életét.

S tehetik minden következmény nélkül. Hol törvénytelenül, hol épp a törvények mögé bújva, de mindvégig a Fidesz-vezérkar úgymond jobb érzésű részének is a teljes közönye és a többiek hathatós támogatása mellett.

Itt már rég nem az a kérdés, hogy kiről mit tud Meggyes Tamás, és ilyenformán kit tart a markában, biztosítván a hátországot a demokratikusan választott utóda és a városa kicsinálásához. Az sem számít, hogyha magát Orbán Viktort tartja a zsebében. Egyébként ki mást? Aki ismer még valakit, aki el tudna bármit is intézni a Fideszben az ő jóváhagyása nélkül, tegye fel a kezét! De nem ez számít, csak a puszta tény, hogy mindez lehetséges. Ha a hídon érkezünk Esztergomba, rögtön az első, amit meglátunk, egy Európai Uniót jelző bazi nagy tábla: jó napot, ez itt a 21. század, Európa, isten hozta, a gyereknek ne felejtsen el kosztot csomagolni. De még ebből se vonjunk le semmiféle következtetést, csupán rögzítsük, hogy itt és most ez lehetséges.

Mert amit látunk, az nem Esztergom. Amit látunk, az Magyarország. Ha visszalapoznak a címlapunkra, állhatna ott nyugodtan Meggyes Tamás is, csak akkor nem az egész országot, csak a várost jelképezné mögötte a roncs - amúgy semmi különbség.

Ki gondolhatta komolyan, és milyen alapon, hogy a díszpolgár majd közbeavatkozik, és leállítja az esztergomi dúlást, amikor maga is pont ugyanazt csinálja a rábízott országgal? Tán bosszúból, mert nyolc évig rosszul szavaztak, vagy inkább azért, mert bűnösen nem ért ahhoz, amire elszegődött - mindegy, ugyanaz a vége. A kár.

De a jövő elkezdődött: múlt héten a rendőrségnek kellett kimentenie a városházáról a fideszes képviselőket, miközben az egybegyűltek fennhangon skandálták: Tolvajok, tolvajok! A képviselők riadtan, szégyenpírral az arcukon, de kényszeredett vigyorrá dermedt, kínos mosollyal ódalogtak ki a rendőrök hóna alatt.

Látjuk még ezt az ismerős mosolyt - hamarabb, mint gondolnánk.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.