A szerk.

Megszégyenülve

A szerk.

A gyerekek olykor nem kapnak főtt ételt az iskolában, s lekapcsolják a közvilágítást, vagy az utcán eszi a fene a szemetet, és sorolhatnánk még hosszan, mi a rák van Esztergomban. Persze leginkább az van, hogy az önkormányzat legnépesebb frakciója gyakorlatilag a tavaly őszi hivatalba lépése óta háborút visel saját választói ellen, mert azok voltak olyan szemtelenek, és végre elcsapták a tíz éven át fideszes színekben uralkodó kiskirályt. Meggyes Tamás, a bukott polgármester 20 milliárdos adósságot hátrahagyva lépett le, de nem ment messzire, ma is zászlóvivője a város elleni bosszúhadjáratnak - a helyzet szörnyű, de ez nyilván a könyökén jön ki a kevésbé érintetteknek. Magunk is három nagy terjedelmű cikkben foglalkoztunk vele: tavaly november 4-i számunkban először, aztán idén február 2-án és április 14-én - ám azóta sem változott semmi, a város díszpolgára, Orbán Viktor áldásával támadó helyi fideszesek szisztematikusan teszik lakhatatlanná saját városukat, lehetetlenné szomszédaik, egykori barátaik életét.

S tehetik minden következmény nélkül. Hol törvénytelenül, hol épp a törvények mögé bújva, de mindvégig a Fidesz-vezérkar úgymond jobb érzésű részének is a teljes közönye és a többiek hathatós támogatása mellett.

Itt már rég nem az a kérdés, hogy kiről mit tud Meggyes Tamás, és ilyenformán kit tart a markában, biztosítván a hátországot a demokratikusan választott utóda és a városa kicsinálásához. Az sem számít, hogyha magát Orbán Viktort tartja a zsebében. Egyébként ki mást? Aki ismer még valakit, aki el tudna bármit is intézni a Fideszben az ő jóváhagyása nélkül, tegye fel a kezét! De nem ez számít, csak a puszta tény, hogy mindez lehetséges. Ha a hídon érkezünk Esztergomba, rögtön az első, amit meglátunk, egy Európai Uniót jelző bazi nagy tábla: jó napot, ez itt a 21. század, Európa, isten hozta, a gyereknek ne felejtsen el kosztot csomagolni. De még ebből se vonjunk le semmiféle következtetést, csupán rögzítsük, hogy itt és most ez lehetséges.

Mert amit látunk, az nem Esztergom. Amit látunk, az Magyarország. Ha visszalapoznak a címlapunkra, állhatna ott nyugodtan Meggyes Tamás is, csak akkor nem az egész országot, csak a várost jelképezné mögötte a roncs - amúgy semmi különbség.

Ki gondolhatta komolyan, és milyen alapon, hogy a díszpolgár majd közbeavatkozik, és leállítja az esztergomi dúlást, amikor maga is pont ugyanazt csinálja a rábízott országgal? Tán bosszúból, mert nyolc évig rosszul szavaztak, vagy inkább azért, mert bűnösen nem ért ahhoz, amire elszegődött - mindegy, ugyanaz a vége. A kár.

De a jövő elkezdődött: múlt héten a rendőrségnek kellett kimentenie a városházáról a fideszes képviselőket, miközben az egybegyűltek fennhangon skandálták: Tolvajok, tolvajok! A képviselők riadtan, szégyenpírral az arcukon, de kényszeredett vigyorrá dermedt, kínos mosollyal ódalogtak ki a rendőrök hóna alatt.

Látjuk még ezt az ismerős mosolyt - hamarabb, mint gondolnánk.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)