Noha egy időközi országgyűlési választás eredményéből sarlatánság levonni messzemenő, akár a következő általános választásokra is "érvényes" következtetéseket, a főváros II. kerületében lebonyolított két forduló mégsem tanulságok nélküli. A győztes - a választókerület hagyományainak megfelelően - biztos többséggel (a voksok 58,5 százalékával) a domináns jobboldali párt jelöltje lett. A nyertes majd' hat százalékkal jobb eredményt ért el, mint a két héttel korábbi első körben, ami azonban az alacsonyabb részvétel következménye. Abszolút értékben kizárólag a szocialista induló növelte szavazatai számát (4612 után 5040 darab), míg az LMP a második körre elveszítette támogatói csaknem kétharmadát (2965 után 1095 darab szavazat).
Az ellenzéki összefogást szorgalmazó MSZP növekménye nagy valószínűséggel az első fordulóban még az LMP-re ikszelő polgárok átszavazásával magyarázható. Kérdés, hogy az együttműködést (praktikusan a visszalépést) elutasító LMP-t ezenfelül mi sújtotta. Az a választói megfontolás, hogy a Fidesz nagy előnye miatt nincs értelme beáldozni a vasárnapot? Az a fajta választói csalódottság, hogy lám, egy jó közös jelölttel és kampánnyal a Fideszt hazai pályáján is meg lehetett volna szorítani, de ha ezek ennyi összefogásra sem képesek, akkor én minek erőltessem magam? Mi motiválja erősebben az LMP potenciális híveit: az idegenkedés a szocialistáktól, vagy az orbáni hatalomgyakorlás elutasítása?
Az, hogy az LMP ezúttal tartotta a három lépés távolságot és nem kívánt közösködni, egyelőre indokolt - ahogyan az is, hogy az MSZP jelenlegi rozzant állapotában sem kíván lemondani "az ellenzék vezető és integráló ereje" szerepről. Innen nézve mindketten azt tették, ami mostani pozíciójukban a leginkább szolgálja szervezetépítő érdekeiket: az LMP van annyira erős, hogy önálló tényezőként mutassa magát (miközben létét a parlamenti frakcióján kívül más nemigen magyarázza), illetve hogy az MSZP a Gyurcsánnyal való szakítás után lendületesen újul megfele (még ha ezt rajtuk kívül senki más nem is látja). Ez van most - de innen merre tovább?
Az MSZP nagy újdonsággal aligha szolgál majd, valószínűleg azt finomítják és teljesítik ki általános stratégiává, amivel az időközin is próbálkoztak.
De mire gyúrhat a másik demokratikus ellenzéki párt?
Az LMP mindig hevesen tiltakozott, hogy valamiféle poszt-SZDSZ lenne. Tényleg nem az, jelentékeny volt szabad demokrata szavazói rétege ellenére sem. Ám ha nem hajlandó tudomást venni arról az évtizede formálódó politikai mozgástérről, amit a tekintélyelvű jobboldali politikával mindenkor szemben álló erők (és nem kizárólag az SZDSZ vagy az MSZP) számára jelöltek ki a választók - illetve most már az egyfordulóssá tett választási rendszer is -, akkor nemcsak a maga esélyét játssza el, hanem a szavazóiét is. És az utóbbi megbocsáthatatlan lenne.
