Ha valaki a múlt hét második felében feltévedt az információs szupersztráda magyarországi szakaszára, könnyen Felcsút szűkebb vonzáskörzete felé ragadt az útja – alkalmasint el sem tudta kerülni hazánk főfaluját. Két röpke nap alatt három jó hír is belepte a sajtó minden részét (felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül). Fussuk át ezeket – nyilván okulásból – szép sorjában.
Az uniós ügyekben jól értesült Politico.eu diplomáciai forrásokra és egy november 4-i keltezésű dokumentumra hivatkozva hétfő esti cikkében arról ír, hogy Magyarország „átfogó igazságügyi reformokat” ígér annak érdekében, hogy hozzájuthasson ahhoz a 7,2 milliárd eurónyi uniós támogatáshoz, amelyet az EU a járvány miatt létrehozott Helyreállítási alapból egyelőre visszatart.
Álmában két macska volt, de az egyik hazudott. Az egyik virágos ingben, kopott farmerben, nyakában a nukleáris fegyverek leszerelésére buzdító emblémával (ismerik, olyan, mint a Mercedesé, csak eggyel több a szára) őgyelgett az 1967-es Haight-Ashbury utcáin, parkjaiban, s minden szembejövőnek azt mondta: béke! Legyen béke, testvér! Békét, de azonnal!
Mikor kezdődött az 1990 utáni magyarországi demokrácia romlása? Amikor 2010-ben alkotmányozó többséget szerezve Orbán fokozatosan felszámolta vagy kiüresítette a köztársasági berendezkedés garanciáit és intézményeit? A választásokról rendelkező szabályok átírásakor, ami gyakorlatilag ellehetetlenítette a többpárti versengésen alapuló parlamentáris váltógazdálkodást? Vagy a rezsim alaptörvényének negyedik módosításakor, amikor az országgyűlési többség lényegében fölszámolta a hatalommegosztást?
Van az úgy, hogy az ember házhoz megy a pofonért – figyelmetlenségből, ostobaságból, a körülmények szerencsétlen összjátéka következtében belesétál egy helyzetbe, amelyből csak rosszul jöhet ki. De mindez még menthető, megmagyarázható valahogy. Sokkal cifrább az az eset, amikor az ember egyenest befizet a pofonra, s menten a legnagyobbat kéri, mert futja rá.
Jó pár nappal ezelőtt, de már az Olaf Scholz német kancellárnál tett látogatása után monumentális interjút adott Orbán Viktor a Budapester Zeitung nevű magyarországi német nyelvű kétheti lapnak. De olyat, amilyet azelőtt, az ún. enyhülés kezdete vagy mondjuk Willy Brandt óta sose, egy magyar kormányfő se.
Nyílt Facebook-posztban határolódott el hétfőn a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója, dr. Nyisztor az iskola egyik diákjától – „az intézmény nevében”.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló törvényt azzal a céllal alkották meg, hogy „meghatározza az állam által biztosított szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit”.
A múlt heti diáktüntetéseknek volt egy furcsa és szomorú mellékszála, ami egy pillanatra élesen rávilágított a jelen magyar politikai rendszer működtetőinek lelkivilágára, s ezen keresztül a rendszer – oly szerfelett tisztátalan – természetére is.
„Fegyvert fogtak hát, mert úgy látták, hogy nem lesz más kiút. Tűzben, rongyokban, árván és boldogan. Annak az embernek az elszántságával, akit kiszorítottak a szakadék szélére, és tudja, hogy már nincs hová hátrálnia. Csak egyetlen út marad: harcolni a talpalatnyi földért, ami még az övé” – mondta 2019. október 23-án Orbán Viktor a Zeneakadémián.
„Ha reggel nem akar felkelni, mondd azt, hogy van friss Nemzeti Sport, egyből kinyitja a szemét. Elsőnek kell olvasnia, volt rá példa, hogy kivasaltam, hogy ropogós legyen” – nyilatkozta a Story magazinnak még 2014-ben Lévai Anikó, de ebből legfeljebb a kivasalásnak mint házastársi teendőnek volt hírértéke.
Nagy napokat él át mostanság Magyarország miniszterelnöke, a minap Prága, tegnap Berlin várta ezt a kétségtelen világpolitikai főtényezőt. Holnap sajnos csak Szijjártó Péter mehet Moszkvába, hisz’ az talán még nekünk is kicsit snassz lenne, ha a főnök Berlinből rögtön Putyinhoz, pláne Lavrovhoz vagy valami osztályvezetőhöz talpalna.
„A rendőrminisztérium alá kényszerített közoktatás dolgozóinak módszeres megfélemlítése a tanév kezdete óta tart”, írtuk a múlt héten azokról a figyelmeztető levelekről, amelyeket a sztrájkoló, engedetlen pedagógusoknak küldtek ki a tankerületi vezetők, és amelyek a címzettek legnagyobb bűnének a tanulói tankötelezettség teljesítésének akadályozását nevezik.
Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.
