A szerk.

Plakát a Lipótmezőn

A szerk.

Ebben is benne volt a Soros keze. A nemzeti konzultációban – izé, egy darabig. Aztán lebukott a Soros keze, mert az éberség elől nem lehet elbújni, nem hogy egy kéznek, de még egy csálén álló mutatóujjnak sem. Az éberség éber reggel, délben és a nagy sötét éjszakában is.

De azért valljuk be, ott csípték fülön a Soros kezét, ahol senki sem számított rá – a nemzeti együttműködés rendszerének plakátján. S hiába minden magyarázkodás, hogy ez nem is a Soros keze volt, sem a Györgyé, sem az Alexé, hanem csak a túlbuzgó Fidesz-kreatívok montírozták rá a képre a nagyobb hatás kedvéért, s jaj, véletlenül rossz irányba mutatott (tessék mondani, merre van itt a jó irány?), ami történt, megtörtént, le kellett a kezet amputálni valahogy. S mivel az illetékes vállalatnak nincsen akkora óriásradírja, a plakátragasztók kénytelenek voltak visszatérni sikereik helyszínére, s egy fekete lappal országos szinten leragasztani korábbi művüket. Volt kéz, nincs kéz: viszonylag gyorsan megvoltak vele, de ahhoz mégsem elég gyorsan, hogy a sajtó ilyesmire fogékony része ne teljen meg a régi konzultációs tacepao kezes fotóival.

Mindez önmagában is annyira abszurd, amilyet Eugène Ionesco álmodni sem bírt volna, de ha a maga teljességében nézzük, még jobban égnek áll a hajunk. Mert van ugyebár a nemzeti konzultáció, amelyet úgy kell elképzelni, ahogy miniszterelnök úr elképzelte. Ő meg történetesen úgy képzelte el, hogy feltesz a népnek, tudja fene, tán tizenegy kérdést (ezt a tizenegyet csak a foci miatt mondjuk, lehet, hogy csak hetet), aztán ő mint nép meg is válaszolja szépen a saját kérdéseit. Egy marslakó simán nem hinné el, hogy ilyen létezik, de erről biztos, ami biztos, még egy videót is kitett a miniszterelnök a megfelelő helyekre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.