A szerk.

Tortacsata

A szerk.

Az ellenzéki oldalon nemrég kibontakozott minidráma túl nagy port nem kavar, mind­azon­által néhány megjegyzés erejéig megemlékeznénk róla. Ha valaki mellett elment volna, röviden összefoglaljuk a lényeget: a Momentum EP-képviselője és arca elébb a Válasz Online-on megjelent írásában, utóbb egy sor interjúban (a többi közt lapunkban is) meghirdette az ellenzéki politizálás megújítását, és ennek jegyében nekiment a Demokratikus Koalíciónak és a vezetőjének.

A DK egy rövid nyilatkozattal, amelyben sok sikert kívánt a Momentumnak, a maga részéről letudta a dolgot; leg­inkább Ungár Péter, az LMP társelnöke állt bele az ügybe, mégpedig Gyurcsány Ferencéket védve. Másokat, legalábbis ahogyan mi látjuk, különösebben nem érintett meg eddig az akció, talán csak Márki-Zay Pétert.

Először is rögzítsük: 1989 óta nemegyszer láttuk már, hogy a nagyjából hasonló attitűdű választókra hajtó pártok egymásnak feszülnek. A rendszerváltozás hajnaláról, vagy inkább előestéjéről idecitálható az SZDSZ–MDF-konfliktus, amely akkoriban nem egy MSZMP/MSZP-ellenes szavazót taszajtott kétségbeesésbe: oda az ellenzéki egység, maradni fognak a komancsok! Holott csupán arról volt szó, hogy a támogatottságban lemaradt SZDSZ a saját politikai pozíciójának javítása érdekében elkezdett éllovas ellenzéki partnere/riválisa ellen is kampányolni. (Aztán a választások idején ezt kamatostul, ráadásul sokkal aljasabb módon visszakapta, de ez most mellékszál.)

Lényegében most is ez történik: az egyébként még mindig nem túl acélos ellenzéki térfélen a DK nagyon elhúzott (más kérdés, hogy ez országosan egyelőre nem gravíroz egyetlen öltést sem), a Momentum pedig nemhogy a lépést nem képes vele tartani, de lassan már a Kutyapárttal kell megküzdenie a második helyért. (A fokozatosan erősödő Mi Hazánk ebből a szempontból érdektelen, mivel a Momentum aligha Toroczkaiék közönségére hajt.) Az nyilvánvaló, hogy a DK masszív, több választáson is összetartó 400–500 ezer körüli bázisából nemigen tud senki elszipkázni jelentékeny rétegeket – és nem csupán azért, mert számukra a Gyurcsányban való hit erősebb a kívülről érkező szirénhangoknál, inkább azért, mert meggyőződésük, hogy a DK legalább létező, szervezett politikai aktor. De gyanítjuk, nem is annyira a DK-sok bomlasztása a Momentum célja, hanem az összefogás nélkül biztos elmúlásra ítélt szervezetek híveinek a becsatornázása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.