A szerk.

Tortacsata

A szerk.

Az ellenzéki oldalon nemrég kibontakozott minidráma túl nagy port nem kavar, mind­azon­által néhány megjegyzés erejéig megemlékeznénk róla. Ha valaki mellett elment volna, röviden összefoglaljuk a lényeget: a Momentum EP-képviselője és arca elébb a Válasz Online-on megjelent írásában, utóbb egy sor interjúban (a többi közt lapunkban is) meghirdette az ellenzéki politizálás megújítását, és ennek jegyében nekiment a Demokratikus Koalíciónak és a vezetőjének.

A DK egy rövid nyilatkozattal, amelyben sok sikert kívánt a Momentumnak, a maga részéről letudta a dolgot; leg­inkább Ungár Péter, az LMP társelnöke állt bele az ügybe, mégpedig Gyurcsány Ferencéket védve. Másokat, legalábbis ahogyan mi látjuk, különösebben nem érintett meg eddig az akció, talán csak Márki-Zay Pétert.

Először is rögzítsük: 1989 óta nemegyszer láttuk már, hogy a nagyjából hasonló attitűdű választókra hajtó pártok egymásnak feszülnek. A rendszerváltozás hajnaláról, vagy inkább előestéjéről idecitálható az SZDSZ–MDF-konfliktus, amely akkoriban nem egy MSZMP/MSZP-ellenes szavazót taszajtott kétségbeesésbe: oda az ellenzéki egység, maradni fognak a komancsok! Holott csupán arról volt szó, hogy a támogatottságban lemaradt SZDSZ a saját politikai pozíciójának javítása érdekében elkezdett éllovas ellenzéki partnere/riválisa ellen is kampányolni. (Aztán a választások idején ezt kamatostul, ráadásul sokkal aljasabb módon visszakapta, de ez most mellékszál.)

Lényegében most is ez történik: az egyébként még mindig nem túl acélos ellenzéki térfélen a DK nagyon elhúzott (más kérdés, hogy ez országosan egyelőre nem gravíroz egyetlen öltést sem), a Momentum pedig nemhogy a lépést nem képes vele tartani, de lassan már a Kutyapárttal kell megküzdenie a második helyért. (A fokozatosan erősödő Mi Hazánk ebből a szempontból érdektelen, mivel a Momentum aligha Toroczkaiék közönségére hajt.) Az nyilvánvaló, hogy a DK masszív, több választáson is összetartó 400–500 ezer körüli bázisából nemigen tud senki elszipkázni jelentékeny rétegeket – és nem csupán azért, mert számukra a Gyurcsányban való hit erősebb a kívülről érkező szirénhangoknál, inkább azért, mert meggyőződésük, hogy a DK legalább létező, szervezett politikai aktor. De gyanítjuk, nem is annyira a DK-sok bomlasztása a Momentum célja, hanem az összefogás nélkül biztos elmúlásra ítélt szervezetek híveinek a becsatornázása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.