A szerk.

Tortacsata

A szerk.

Az ellenzéki oldalon nemrég kibontakozott minidráma túl nagy port nem kavar, mind­azon­által néhány megjegyzés erejéig megemlékeznénk róla. Ha valaki mellett elment volna, röviden összefoglaljuk a lényeget: a Momentum EP-képviselője és arca elébb a Válasz Online-on megjelent írásában, utóbb egy sor interjúban (a többi közt lapunkban is) meghirdette az ellenzéki politizálás megújítását, és ennek jegyében nekiment a Demokratikus Koalíciónak és a vezetőjének.

A DK egy rövid nyilatkozattal, amelyben sok sikert kívánt a Momentumnak, a maga részéről letudta a dolgot; leg­inkább Ungár Péter, az LMP társelnöke állt bele az ügybe, mégpedig Gyurcsány Ferencéket védve. Másokat, legalábbis ahogyan mi látjuk, különösebben nem érintett meg eddig az akció, talán csak Márki-Zay Pétert.

Először is rögzítsük: 1989 óta nemegyszer láttuk már, hogy a nagyjából hasonló attitűdű választókra hajtó pártok egymásnak feszülnek. A rendszerváltozás hajnaláról, vagy inkább előestéjéről idecitálható az SZDSZ–MDF-konfliktus, amely akkoriban nem egy MSZMP/MSZP-ellenes szavazót taszajtott kétségbeesésbe: oda az ellenzéki egység, maradni fognak a komancsok! Holott csupán arról volt szó, hogy a támogatottságban lemaradt SZDSZ a saját politikai pozíciójának javítása érdekében elkezdett éllovas ellenzéki partnere/riválisa ellen is kampányolni. (Aztán a választások idején ezt kamatostul, ráadásul sokkal aljasabb módon visszakapta, de ez most mellékszál.)

Lényegében most is ez történik: az egyébként még mindig nem túl acélos ellenzéki térfélen a DK nagyon elhúzott (más kérdés, hogy ez országosan egyelőre nem gravíroz egyetlen öltést sem), a Momentum pedig nemhogy a lépést nem képes vele tartani, de lassan már a Kutyapárttal kell megküzdenie a második helyért. (A fokozatosan erősödő Mi Hazánk ebből a szempontból érdektelen, mivel a Momentum aligha Toroczkaiék közönségére hajt.) Az nyilvánvaló, hogy a DK masszív, több választáson is összetartó 400–500 ezer körüli bázisából nemigen tud senki elszipkázni jelentékeny rétegeket – és nem csupán azért, mert számukra a Gyurcsányban való hit erősebb a kívülről érkező szirénhangoknál, inkább azért, mert meggyőződésük, hogy a DK legalább létező, szervezett politikai aktor. De gyanítjuk, nem is annyira a DK-sok bomlasztása a Momentum célja, hanem az összefogás nélkül biztos elmúlásra ítélt szervezetek híveinek a becsatornázása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.