A szerk.

Baráti alapon

A szerk.

„Talán érthető, ha felváltva budit pucolsz Bécs mellett és filozófiát tanulsz Torontóban: az már annyira költői léthelyzet, hogy le sem kell írni. Aztán megtörténik a várva várt rendszerváltás, a hazatérés, bekövetkezik az üzleti sikerek kora, melyek Zrínyi Miklós után a második helyre röpítik poétánkat a módos magyar literátorok toplistáján.”

E veretes sorokat Orbán János Dénes (OJD) írta Böszörményi Zoltánról új verseskötete kapcsán, még 2015-ben, az Irodalmi Jelen című folyóiratban, amelynek főszerkesztője máig maga „a módos magyar literátor”, míg az erdélyi magyar irodalom fenegyerekének gondolt OJD 2003 és 2008 között a lap szerkesztője volt. Persze az efféle vállveregetésen csak mosolyogni lehet, már csak azért is, mert a hazai irodalmi közéletben szinte egymásba érnek az ehhez hasonló kollegiális gesztusok, hol barátságból, hol érdekből, még ha nem is mindig egyből a főszerkesztő-tulajdonost dicsérik pofán a szerzők.

Az érdekkel szembeni baráti gesztust támasztja alá az is, hogy a recenzió megjelenése idején OJD már sejthette, hogy rövid időn belül valamiféle totem lesz belőle. Annak az úgynevezett kultúrharcnak két lábon térdelő címerállata, amelynek egy ideig a 2015 novemberében létrejött, OJD vezette Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. volt az egyik leggyakrabban emlegetett szereplője. De OJD csillaga még ennél is magasabbra ívelt: 2018 óta a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiumának is tagja, 2022-től elnöke, ugyanakkor sorban gyűjtötte be az állami kitüntetéseket is: a Herczeg Ferenc-díjat 2021-ben, a Kossuth-díjat ez év márciusában ítélték neki, vélhetően azzal a céllal, hogy irodalmi tekintélyt faragjanak belőle.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.