E veretes sorokat Orbán János Dénes (OJD) írta Böszörményi Zoltánról új verseskötete kapcsán, még 2015-ben, az Irodalmi Jelen című folyóiratban, amelynek főszerkesztője máig maga „a módos magyar literátor”, míg az erdélyi magyar irodalom fenegyerekének gondolt OJD 2003 és 2008 között a lap szerkesztője volt. Persze az efféle vállveregetésen csak mosolyogni lehet, már csak azért is, mert a hazai irodalmi közéletben szinte egymásba érnek az ehhez hasonló kollegiális gesztusok, hol barátságból, hol érdekből, még ha nem is mindig egyből a főszerkesztő-tulajdonost dicsérik pofán a szerzők.
Az érdekkel szembeni baráti gesztust támasztja alá az is, hogy a recenzió megjelenése idején OJD már sejthette, hogy rövid időn belül valamiféle totem lesz belőle. Annak az úgynevezett kultúrharcnak két lábon térdelő címerállata, amelynek egy ideig a 2015 novemberében létrejött, OJD vezette Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. volt az egyik leggyakrabban emlegetett szereplője. De OJD csillaga még ennél is magasabbra ívelt: 2018 óta a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiumának is tagja, 2022-től elnöke, ugyanakkor sorban gyűjtötte be az állami kitüntetéseket is: a Herczeg Ferenc-díjat 2021-ben, a Kossuth-díjat ez év márciusában ítélték neki, vélhetően azzal a céllal, hogy irodalmi tekintélyt faragjanak belőle.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
