A szerk.

Szájjal, szájjal

A szerk.

„Dorgálást kapott a Szövetség Orbántól a Máérten a többi határon túli politikus előtt” – fogalmaz kissé eufemisztikusan a Napunk című szlovákiai portál, ám a Magyar Állandó Értekezlet múlt pénteki XXI. találkozójáról kiszivárgott értesüléseiket értelmezve hirtelen nem is tudjuk, hogy ezt a „dorgálást” a Habsburgok nádpálcájához, a Romanovok vasvesszejéhez, vagy nemes egyszerűséggel a szultán selyemzsinórjához hasonlítsuk-e.

Annyi bizonyos, hogy a szlovákiai magyarságra nézvést semmi jót nem jelent a magyar miniszterelnök fenyegetőzése. Nem elírás a szlovákiai magyarság emlegetése, mint ahogy az sem véletlen, hogy amikor Orbán Viktor a szeptemberi szlovákiai parlamenti választáson küszöb alatt vitézkedő magyar párt vezetőit oltotta le, akkor úgy fogalmazott, hogy a magyar kormány átgondolja, hogyan tud segíteni a szlovákiai magyarságnak. Tehát nem a Szövetségnek, még kevésbé a Szövetséget választásokra vezető politikusoknak, hanem az ottani magyaroknak. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a Szövetségről és vezetőiről leveszi a kezét, hanem azt is, hogy most ti jöttök, kedves magyar véreink, s a rátok irányítható erőforrásainkat arra fogjuk – némi „átgondolás” után – használni, hogy méretre szabjunk benneteket. Gondolnánk, büntetésül a helytelen választási magatartásért, de ez csak részben igaz, hisz’ a szlovákiai magyar választók a szeptemberi választáson többé-kevésbé a Fidesz vágyai szerint cselekedtek – egy nagy rakás közülük Robert Ficóra és a pártjára szavazott. S a bejutáshoz kellőnél valamivel kevesebben közülük a Szövetségre. S ez nem azért van Orbánék ellenére, mert megint parlamenti képviselet nélkül maradt a magyarok cirka 8 százaléknyi kisebbsége, hanem azért, mert magyarok nélkül maradt Robert Fico kormánya, és ez óriási különbség. Lássuk, miért is maradt pár tizedszázalékkal a parlamenten kívül a magyar párt.

Nos, azért mert a választás előtt szétszakadt. Na, nem nagyon, csak éppen annyira, hogy a magyar nemzetiségű szavazók egy nem jelentéktelen hányada arra jusson, hogy ezek csak szakadnak, köpködik, marják egymást ahelyett, hogy bármit is tennének, jobban járok, ha valamelyik érdekérvényesítésre inkább képes szlovák pártra szavazok – a célirányos magyarországi propagandának hála, a többség ugye Ficóra. Ilyenformán téves matekozás az, ha a Hídra és a másik magyar törpeformációra, a Fórumra leadott egy-két tizedszázaléknyi szavazatot összeadjuk a Szövetség szavazataival, s vadul tapsikolunk, hogy így is hajszálnyival a küszöb alatt ragadtak volna, hisz’ a lényegi hiányt az elpártolók jóval magasabb száma jelentette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.