A szerk.

Játék a vízzel

A szerk.

„Szeretettel értesítem önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével” – írta Moldova György 1967-ben.

A szerző e szöveggel leginkább a korabeli visszásságokra próbálta felhívni a figyelmet e vicces formában, s a Magyar atom című írásban egy sor hasonlóan abszurd epizód olvasható a hulladéktelepen tárolt titkos iratoktól kezdve az ellopott uránrudakon át egészen addig, hogy a magyar atombombákat kisiparosok állítják elő. 1967-ben biztosan nem hitte volna el senki, hogy az író látomása fél évszázad múltán valósággá válik.

A hónapok óta zajló Schadl-perben került elő, hogy a per névadója azzal próbálkozott a másodrendű vádlott, Völner Pál exállamtitkárnál, hogy járjon ki egy olyan 1 milliárd forintos pályázatot, amelyet vízzel hajtott autó létrehozására írnak ki. Azért pont arra, mert állítólag Schadl birtokában volt az „atomtitokkal” felérő találmány. Helyszűke miatt el kell tekintenünk annak a szintén abszurd komédiába illő folyamatnak a taglalásától, amelynek során a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke részese lett e világszenzációnak – azt viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Süli János, aki akkortájt a paksi fejlesztésekért felelős tárca nélküli miniszter volt, a bíróság előtt kijelentette: őt igenis érdekelte a téma, fantáziát látott benne, sőt látta működés közben is a csodamasinát, de azért azt hozzátette, „nem tudja a mai napig sem, hogy igaz volt-e, amit látott”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.