A szerk.

Játék a vízzel

A szerk.

„Szeretettel értesítem önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével” – írta Moldova György 1967-ben.

A szerző e szöveggel leginkább a korabeli visszásságokra próbálta felhívni a figyelmet e vicces formában, s a Magyar atom című írásban egy sor hasonlóan abszurd epizód olvasható a hulladéktelepen tárolt titkos iratoktól kezdve az ellopott uránrudakon át egészen addig, hogy a magyar atombombákat kisiparosok állítják elő. 1967-ben biztosan nem hitte volna el senki, hogy az író látomása fél évszázad múltán valósággá válik.

A hónapok óta zajló Schadl-perben került elő, hogy a per névadója azzal próbálkozott a másodrendű vádlott, Völner Pál exállamtitkárnál, hogy járjon ki egy olyan 1 milliárd forintos pályázatot, amelyet vízzel hajtott autó létrehozására írnak ki. Azért pont arra, mert állítólag Schadl birtokában volt az „atomtitokkal” felérő találmány. Helyszűke miatt el kell tekintenünk annak a szintén abszurd komédiába illő folyamatnak a taglalásától, amelynek során a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke részese lett e világszenzációnak – azt viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Süli János, aki akkortájt a paksi fejlesztésekért felelős tárca nélküli miniszter volt, a bíróság előtt kijelentette: őt igenis érdekelte a téma, fantáziát látott benne, sőt látta működés közben is a csodamasinát, de azért azt hozzátette, „nem tudja a mai napig sem, hogy igaz volt-e, amit látott”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk