A szerk.

Játék a vízzel

A szerk.

„Szeretettel értesítem önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével” – írta Moldova György 1967-ben.

A szerző e szöveggel leginkább a korabeli visszásságokra próbálta felhívni a figyelmet e vicces formában, s a Magyar atom című írásban egy sor hasonlóan abszurd epizód olvasható a hulladéktelepen tárolt titkos iratoktól kezdve az ellopott uránrudakon át egészen addig, hogy a magyar atombombákat kisiparosok állítják elő. 1967-ben biztosan nem hitte volna el senki, hogy az író látomása fél évszázad múltán valósággá válik.

A hónapok óta zajló Schadl-perben került elő, hogy a per névadója azzal próbálkozott a másodrendű vádlott, Völner Pál exállamtitkárnál, hogy járjon ki egy olyan 1 milliárd forintos pályázatot, amelyet vízzel hajtott autó létrehozására írnak ki. Azért pont arra, mert állítólag Schadl birtokában volt az „atomtitokkal” felérő találmány. Helyszűke miatt el kell tekintenünk annak a szintén abszurd komédiába illő folyamatnak a taglalásától, amelynek során a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke részese lett e világszenzációnak – azt viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Süli János, aki akkortájt a paksi fejlesztésekért felelős tárca nélküli miniszter volt, a bíróság előtt kijelentette: őt igenis érdekelte a téma, fantáziát látott benne, sőt látta működés közben is a csodamasinát, de azért azt hozzátette, „nem tudja a mai napig sem, hogy igaz volt-e, amit látott”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.