Játék a vízzel

„Szeretettel értesítem önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével” – írta Moldova György 1967-ben.

A szerző e szöveggel leginkább a korabeli visszásságokra próbálta felhívni a figyelmet e vicces formában, s a Magyar atom című írásban egy sor hasonlóan abszurd epizód olvasható a hulladéktelepen tárolt titkos iratoktól kezdve az ellopott uránrudakon át egészen addig, hogy a magyar atombombákat kisiparosok állítják elő. 1967-ben biztosan nem hitte volna el senki, hogy az író látomása fél évszázad múltán valósággá válik.

A hónapok óta zajló Schadl-perben került elő, hogy a per névadója azzal próbálkozott a másodrendű vádlott, Völner Pál exállamtitkárnál, hogy járjon ki egy olyan 1 milliárd forintos pályázatot, amelyet vízzel hajtott autó létrehozására írnak ki. Azért pont arra, mert állítólag Schadl birtokában volt az „atomtitokkal” felérő találmány. Helyszűke miatt el kell tekintenünk annak a szintén abszurd komédiába illő folyamatnak a taglalásától, amelynek során a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke részese lett e világszenzációnak – azt viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Süli János, aki akkortájt a paksi fejlesztésekért felelős tárca nélküli miniszter volt, a bíróság előtt kijelentette: őt igenis érdekelte a téma, fantáziát látott benne, sőt látta működés közben is a csodamasinát, de azért azt hozzátette, „nem tudja a mai napig sem, hogy igaz volt-e, amit látott”.