A szerk.

Kartávolság

A szerk.

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

Elvégre vannak választások és senkit nem „visznek el” a véleményéért. Bár az utóbbi érvvel is lehetne éppenséggel vitatkozni (az állásvesztések, a kíméletlen lejárató hadjáratok stb. miatt), az előbbi hangoztatása legkésőbb 2011-től teljességgel érthetetlen. Számtalanszor írtunk róla, az országgyűlési és helyhatósági választások szabályainak az állandó farigcsálása az éppen aktuális pártpolitikai érdek szerint, az egyéni választókerületek politikai szempontú átrajzolása, a politikai ellenfél lehetőségeinek előre megfontolt felszámolása a finanszírozástól kezdve a mozgástér végletes leszűkítéséig, a konkrét választási csalások (a dokumentált esetek 99,99 százaléka a Fidesz ellenfeleinek a kárára történt), az, hogy a Fidesz álcivil szervezeteken vagy a kormányon keresztül korlátlanul kampányolhat az állami költségvetés terhére – nos, már ezek egyike is kérdésessé tenné egy választás tisztaságát. Mindegyik egyidejű, mondhatni rendszerszintű megléte viszont per definitionem kizárja azt, hogy szabad politikai versengésen alapuló választásokról beszélhessünk. És mivel a demokratikus berendezkedés fundamentuma éppen a szabad választás lenne, nagyon nincs is minek tovább görcsölni annak igazolásán, hogy Magyarország mégis miért demokrácia manapság. De hát, tudjuk, vannak laposföld-hívők is.

E folyamat újabb epizódjaként az Országgyűlés a múlt héten elkezdte a fővárosi választási szabályok megváltoztatásáról szóló vitát. Nem is e módosítási igény kissé ködös motivációja az érdekes, hanem ahogyan e téma napirendre került. A módosítást pro forma a Mi Hazánk kezdeményezte – az ő szándékuk érthető, a javasolt változtatással tán labdába rúghatnak Budapesten –, de magát az ötletet ezúttal a kalandos politikai pályájú Fodor Gábor dobta be a propagandamédia felületén. Néhány nap elteltével a Mi Hazánk benyújtotta a vonatkozó módosító javaslatot, s azt, mit ad isten, a kormánypártok viharos gyorsasággal egy rendkívüli ülés napirendjére vették, azaz már plenáris ülésen is vitatkoztak róla. Jellemző momentum, hogy a fideszes képviselők nem jelentek meg e vitán – nekik úgyis a vezénylő tábornok mondja meg, hogy mit kell majd nyomni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.