Kartávolság

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

Elvégre vannak választások és senkit nem „visznek el” a véleményéért. Bár az utóbbi érvvel is lehetne éppenséggel vitatkozni (az állásvesztések, a kíméletlen lejárató hadjáratok stb. miatt), az előbbi hangoztatása legkésőbb 2011-től teljességgel érthetetlen. Számtalanszor írtunk róla, az országgyűlési és helyhatósági választások szabályainak az állandó farigcsálása az éppen aktuális pártpolitikai érdek szerint, az egyéni választókerületek politikai szempontú átrajzolása, a politikai ellenfél lehetőségeinek előre megfontolt felszámolása a finanszírozástól kezdve a mozgástér végletes leszűkítéséig, a konkrét választási csalások (a dokumentált esetek 99,99 százaléka a Fidesz ellenfeleinek a kárára történt), az, hogy a Fidesz álcivil szervezeteken vagy a kormányon keresztül korlátlanul kampányolhat az állami költségvetés terhére – nos, már ezek egyike is kérdésessé tenné egy választás tisztaságát. Mindegyik egyidejű, mondhatni rendszerszintű megléte viszont per definitionem kizárja azt, hogy szabad politikai versengésen alapuló választásokról beszélhessünk. És mivel a demokratikus berendezkedés fundamentuma éppen a szabad választás lenne, nagyon nincs is minek tovább görcsölni annak igazolásán, hogy Magyarország mégis miért demokrácia manapság. De hát, tudjuk, vannak laposföld-hívők is.

E folyamat újabb epizódjaként az Országgyűlés a múlt héten elkezdte a fővárosi választási szabályok megváltoztatásáról szóló vitát. Nem is e módosítási igény kissé ködös motivációja az érdekes, hanem ahogyan e téma napirendre került. A módosítást pro forma a Mi Hazánk kezdeményezte – az ő szándékuk érthető, a javasolt változtatással tán labdába rúghatnak Budapesten –, de magát az ötletet ezúttal a kalandos politikai pályájú Fodor Gábor dobta be a propagandamédia felületén. Néhány nap elteltével a Mi Hazánk benyújtotta a vonatkozó módosító javaslatot, s azt, mit ad isten, a kormánypártok viharos gyorsasággal egy rendkívüli ülés napirendjére vették, azaz már plenáris ülésen is vitatkoztak róla. Jellemző momentum, hogy a fideszes képviselők nem jelentek meg e vitán – nekik úgyis a vezénylő tábornok mondja meg, hogy mit kell majd nyomni.