A szerk.

Kartávolság

A szerk.

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

Elvégre vannak választások és senkit nem „visznek el” a véleményéért. Bár az utóbbi érvvel is lehetne éppenséggel vitatkozni (az állásvesztések, a kíméletlen lejárató hadjáratok stb. miatt), az előbbi hangoztatása legkésőbb 2011-től teljességgel érthetetlen. Számtalanszor írtunk róla, az országgyűlési és helyhatósági választások szabályainak az állandó farigcsálása az éppen aktuális pártpolitikai érdek szerint, az egyéni választókerületek politikai szempontú átrajzolása, a politikai ellenfél lehetőségeinek előre megfontolt felszámolása a finanszírozástól kezdve a mozgástér végletes leszűkítéséig, a konkrét választási csalások (a dokumentált esetek 99,99 százaléka a Fidesz ellenfeleinek a kárára történt), az, hogy a Fidesz álcivil szervezeteken vagy a kormányon keresztül korlátlanul kampányolhat az állami költségvetés terhére – nos, már ezek egyike is kérdésessé tenné egy választás tisztaságát. Mindegyik egyidejű, mondhatni rendszerszintű megléte viszont per definitionem kizárja azt, hogy szabad politikai versengésen alapuló választásokról beszélhessünk. És mivel a demokratikus berendezkedés fundamentuma éppen a szabad választás lenne, nagyon nincs is minek tovább görcsölni annak igazolásán, hogy Magyarország mégis miért demokrácia manapság. De hát, tudjuk, vannak laposföld-hívők is.

E folyamat újabb epizódjaként az Országgyűlés a múlt héten elkezdte a fővárosi választási szabályok megváltoztatásáról szóló vitát. Nem is e módosítási igény kissé ködös motivációja az érdekes, hanem ahogyan e téma napirendre került. A módosítást pro forma a Mi Hazánk kezdeményezte – az ő szándékuk érthető, a javasolt változtatással tán labdába rúghatnak Budapesten –, de magát az ötletet ezúttal a kalandos politikai pályájú Fodor Gábor dobta be a propagandamédia felületén. Néhány nap elteltével a Mi Hazánk benyújtotta a vonatkozó módosító javaslatot, s azt, mit ad isten, a kormánypártok viharos gyorsasággal egy rendkívüli ülés napirendjére vették, azaz már plenáris ülésen is vitatkoztak róla. Jellemző momentum, hogy a fideszes képviselők nem jelentek meg e vitán – nekik úgyis a vezénylő tábornok mondja meg, hogy mit kell majd nyomni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.