A szerk.

Kartávolság

A szerk.

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

Elvégre vannak választások és senkit nem „visznek el” a véleményéért. Bár az utóbbi érvvel is lehetne éppenséggel vitatkozni (az állásvesztések, a kíméletlen lejárató hadjáratok stb. miatt), az előbbi hangoztatása legkésőbb 2011-től teljességgel érthetetlen. Számtalanszor írtunk róla, az országgyűlési és helyhatósági választások szabályainak az állandó farigcsálása az éppen aktuális pártpolitikai érdek szerint, az egyéni választókerületek politikai szempontú átrajzolása, a politikai ellenfél lehetőségeinek előre megfontolt felszámolása a finanszírozástól kezdve a mozgástér végletes leszűkítéséig, a konkrét választási csalások (a dokumentált esetek 99,99 százaléka a Fidesz ellenfeleinek a kárára történt), az, hogy a Fidesz álcivil szervezeteken vagy a kormányon keresztül korlátlanul kampányolhat az állami költségvetés terhére – nos, már ezek egyike is kérdésessé tenné egy választás tisztaságát. Mindegyik egyidejű, mondhatni rendszerszintű megléte viszont per definitionem kizárja azt, hogy szabad politikai versengésen alapuló választásokról beszélhessünk. És mivel a demokratikus berendezkedés fundamentuma éppen a szabad választás lenne, nagyon nincs is minek tovább görcsölni annak igazolásán, hogy Magyarország mégis miért demokrácia manapság. De hát, tudjuk, vannak laposföld-hívők is.

E folyamat újabb epizódjaként az Országgyűlés a múlt héten elkezdte a fővárosi választási szabályok megváltoztatásáról szóló vitát. Nem is e módosítási igény kissé ködös motivációja az érdekes, hanem ahogyan e téma napirendre került. A módosítást pro forma a Mi Hazánk kezdeményezte – az ő szándékuk érthető, a javasolt változtatással tán labdába rúghatnak Budapesten –, de magát az ötletet ezúttal a kalandos politikai pályájú Fodor Gábor dobta be a propagandamédia felületén. Néhány nap elteltével a Mi Hazánk benyújtotta a vonatkozó módosító javaslatot, s azt, mit ad isten, a kormánypártok viharos gyorsasággal egy rendkívüli ülés napirendjére vették, azaz már plenáris ülésen is vitatkoztak róla. Jellemző momentum, hogy a fideszes képviselők nem jelentek meg e vitán – nekik úgyis a vezénylő tábornok mondja meg, hogy mit kell majd nyomni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?