Bevégzett tény lesz az is, hogy az Országgyűlés fideszes többsége (a Mi Hazánkkal kiegészülve) megszavazta azt a határozati javaslatot, amely arra „hívja föl” a kormányt, hogy Ukrajnának a csatlakozás helyett a stratégiai partnerségről való tárgyalások megkezdését szorgalmazza.
Mindennek nem csak egyetlen értelmezési lehetősége van. Hogy például Orbán ezúttal is csak Putyint szolgálja ki az EU meghekkelésével és Ukrajna csuklóztatásával, mivel az orosz elnök az olcsó gázzal, kőolajjal (ami nem is olyan olcsó), titkos számlák felfedésével, Ugandával, egy ablakon kizuhanással, meg még isten tudja, hogy mivel fenyegeti a magyar miniszterelnököt, vagy éppen fordítva, Kárpátalja odaígérésével hitegeti –, szóval e népszerű hipotéziseken túl is lehetnek még magyarázatok. (Még ha a felsoroltak egyikének-másikának lehet komoly valóságalapja is.) Mi is csak hipotézisekkel tudunk szolgálni, de kár lenne kihagyni azokat a számításból.
Például nem először történne meg, hogy Orbán elvállalja a faltörő kos szerepét; lesz ő a rossz fiú, ha már úgyis annak van elkönyvelve (egyébiránt érdemei szerint). S ezzel szívességet tesz egyszerre a keleti (Oroszország) meg a nyugati nagyoknak (főként a bővítéstől leginkább ódzkodó németeknek, akik 2004 óta állják e projekt cechének a nagy részét; de az osztrákok meg a déliek sem túl lelkesek.) Aztán mindkét irányba tarthatja majd a markát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
