A szerk.

Békegalamb 2.

A szerk.

Az első újkori olimpiát 1896-ban rendezték Athénban. Az első repülőgép 1903-ban szállt fel az észak-karolinai Kitty Hawkból.

Nyilván istentől elrugaszkodott szörnyű demagógia feltenni a kérdést, hogy hol tart ma a repülés és hol tart az ún. olimpiai mozgalom. A holdra szállás ugyan sokak fejében nem történt meg, de a kondenzcsíkok nyilván elérnek a Holdig, ahol már csak azért is kellett embernek járnia, hogy lássa, amint Orbán Viktor meghosszabbít valamit Bicskéig. Ezzel szemben az olimpia ügyének jelenlegi állásáról jóval pontosabb adatok állnak a rendelkezésünkre – múlt péntek óta feltétlenül.

E jeles napon ugyanis úgy döntött minden olimpiászok legfelsőbb szerve, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy „Azok az egyéni semleges sportolók, akik a nemzetközi szövetségek kvalifikációs rendszerei alapján kvótát szereznek, jogosultak indulni a 2024-es, párizsi olimpiai játékokon. Az egyéni semleges sportolók orosz vagy belarusz útlevéllel rendelkező sportolók…”.

Ezen kívül a szövetség tett még egy sor szöveglépést, melyek szerint például azon sportolók, akik aktívan támogatták az Ukrajna elleni háborút vagy „kapcsolatuk van” a hadsereggel, illetve a biztonsági szervekkel, azok nem mehetnek jövőre a párizsi olimpiára, ahol, horribile dictu, még doppingvizsgálat is várja azokat, akik mégis mehetnek. Az „egyéni semleges sportolók” farzsebükben az orosz vagy fehérorosz útlevéllel az olimpiai zászló színei alatt versenyeznek, tiszteletükre nem játszanak nemzeti himnuszt és szükség esetén még az is előfordulhat, hogy az olimpiai falu szobabeosztására csupa kisbetűvel írják ki a nevüket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.