A szerk.

Békegalamb 2.

A szerk.

Az első újkori olimpiát 1896-ban rendezték Athénban. Az első repülőgép 1903-ban szállt fel az észak-karolinai Kitty Hawkból.

Nyilván istentől elrugaszkodott szörnyű demagógia feltenni a kérdést, hogy hol tart ma a repülés és hol tart az ún. olimpiai mozgalom. A holdra szállás ugyan sokak fejében nem történt meg, de a kondenzcsíkok nyilván elérnek a Holdig, ahol már csak azért is kellett embernek járnia, hogy lássa, amint Orbán Viktor meghosszabbít valamit Bicskéig. Ezzel szemben az olimpia ügyének jelenlegi állásáról jóval pontosabb adatok állnak a rendelkezésünkre – múlt péntek óta feltétlenül.

E jeles napon ugyanis úgy döntött minden olimpiászok legfelsőbb szerve, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy „Azok az egyéni semleges sportolók, akik a nemzetközi szövetségek kvalifikációs rendszerei alapján kvótát szereznek, jogosultak indulni a 2024-es, párizsi olimpiai játékokon. Az egyéni semleges sportolók orosz vagy belarusz útlevéllel rendelkező sportolók…”.

Ezen kívül a szövetség tett még egy sor szöveglépést, melyek szerint például azon sportolók, akik aktívan támogatták az Ukrajna elleni háborút vagy „kapcsolatuk van” a hadsereggel, illetve a biztonsági szervekkel, azok nem mehetnek jövőre a párizsi olimpiára, ahol, horribile dictu, még doppingvizsgálat is várja azokat, akik mégis mehetnek. Az „egyéni semleges sportolók” farzsebükben az orosz vagy fehérorosz útlevéllel az olimpiai zászló színei alatt versenyeznek, tiszteletükre nem játszanak nemzeti himnuszt és szükség esetén még az is előfordulhat, hogy az olimpiai falu szobabeosztására csupa kisbetűvel írják ki a nevüket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.