A szerk.

Focipálya, lovarda, Dubaj

A szerk.

Viccnek szánják, mégis szomorú, hogy Lázár János hétfői sajtótájékoztatóját immár Dubajinfó néven emlegetik. A miniszter azért csődítette össze a sajtót, mert kiszivárgott, hogy Rákosrendező vasútállomás területén 220–240 méteres felhőkarcolót építhet annak a Mohamed Alabbarnak a cége, aki Dubaj leghíresebb épületét, a 828 méteres Burdzs Kalifát is építtette.

Az is kiderült, hogy a mintegy 5 milliárd eurós beruházást a magyar kormány támogatná; lapértesülések szerint már november elején be kívánta nyújtani a szükséges törvénymódosításokat a parlamentnek. A Telex publikálta dokumentumból az is kiderült, hogy a kormány már október 25-én tárgyalt a projektről, egy nappal később pedig Gulyás Gergely Dubajban találkozott az Emírségek fejlesztési miniszterével.

Ha abból indulunk ki, hogy az Angyalföld és Zugló határán álló Rákosrendező vasútállomás, egykori teherpályaudvar immár harminc éve a legnagyobb tájsebe Budapestnek, még örömhírnek is tűnhet, hogy valamiféle megoldási terv született vele kapcsolatban. Ám ha ehhez hozzátesszük, hogy a legnagyobb titokban, a fővárosi, zuglói, angyalföldi stb. illetékesek, és úgy általában Budapest lakóinak teljes kizárásával történt, már egyáltalán nem tűnik örömtelinek a sok-sok milliárdos projekt. Mert igaz ugyan, hogy a terület nagy része az állam (elsősorban a MÁV) birtokában van, ám a vonatkozó tervek – kivált a 220–240 méter magas felhőkarcoló esetében – minden körülmények között társadalmi egyeztetést kívánnának. Még akkor is, ha köztudott, hogy a kormány az elmúlt tizenhárom évben mindent megtett azért, hogy ilyesmi a legritkábban forduljon elő.

„Rákosrendező jelentős változással érintett területként szerepel a fővárosi rendezési tervekben. Aki ott akar építkezni, annak előbb tárgyalnia kell a fővárossal és a kerülettel, hiszen a magassági, beépíthetőségi korlátok mellett a tervezett funkció is jelentősen befolyásolja, hogy mi építhető az adott városrészben” – nyilatkozta a hír kapcsán Erő Zoltán, Budapest főépítésze, bár azt ő is kénytelen volt belátni, hogy a kormány – például, ha kiemelt beruházássá nyilvánítja a projektet – mindenféle egyeztetések nélkül is keresztülviheti terveit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.