A szerk.

Ellenfél nélkül talán könnyebb lesz

A szerk.

Eredetileg még a múlt héten nyújtották volna be a kormánypártok az ún. „szuverenitásvédelmi” törvénycsomagot, ám ez akkor elmaradt, e hét elejére halasztották.

Tűkön ülve vártuk a nagy pillanatot, ám lapunk nyomdába küldéséig, kedd délutánig továbbra sem történt semmi. Igazából olyan nagyon nincs miért sietnie a Fidesznek, a munka nagyját már körülbelül 2015-re letudták, mára tényleg csak az 1990-ben létrejött többpárti politikai versengés utolsó maradványainak az eltakarítása maradt.

A már nyáron nagy felhajtással beharangozott „szuverenitásvédelmi” törvény a külföldről érkező választási beavatkozást büntetné, a javaslat értelmében három év szabadságvesztéssel is büntethető lesz az, aki külföldről érkezett támogatást elfogadva indul el a választáson. Az előzményeket alighanem mindenki ismeri: a szisztematikusan felépített, álcikkek és az ország függetlenségéért aggódó kormánypárti nyilatkozatok, ún. elemzések sorával megtámogatott „vád” szerint az ellenzék, mindenekelőtt Márki-Zay Péter (MZP) mozgalma és Karácsony Gergely civil kezdeményezése a 2022-es választások előtt titokban dollárkötegeket fogadott el jellemzően amerikai adományozóktól. Az persze az elejétől nem nagyon érdekelt senkit (sajnos, olykor még a nem fideszes térfélen se), hogy MZP maga beszélt az Action for Democracytől érkezett pénzadományról, és arról is, hogy e működési modell voltaképpen nem más, mint a Fidesz-kampányok finanszírozási modelljének a klónozása. A távolról sem elhanyagolható különbség az, hogy MZP és Karácsonyék nem olyan milliárdokat égettek el, amelyeknek normál esetben és működő demokráciában a költségvetést kellene gyarapítani adóforintok formájában (és azt illene a köz érdekében felhasználni).

De ezúttal nem MZP és a főpolgármester védőbeszédét mondanánk el, ámbár a rend kedvéért leszögeznénk, hogy mi nagyon helyesnek tartjuk, hogy a Magyarország jövőjéért aggódó külföldi donorok pénzzel is hajlandók voltak támogatni a hazai ellenzéket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.