A szerk.

Ellenfél nélkül talán könnyebb lesz

A szerk.

Eredetileg még a múlt héten nyújtották volna be a kormánypártok az ún. „szuverenitásvédelmi” törvénycsomagot, ám ez akkor elmaradt, e hét elejére halasztották.

Tűkön ülve vártuk a nagy pillanatot, ám lapunk nyomdába küldéséig, kedd délutánig továbbra sem történt semmi. Igazából olyan nagyon nincs miért sietnie a Fidesznek, a munka nagyját már körülbelül 2015-re letudták, mára tényleg csak az 1990-ben létrejött többpárti politikai versengés utolsó maradványainak az eltakarítása maradt.

A már nyáron nagy felhajtással beharangozott „szuverenitásvédelmi” törvény a külföldről érkező választási beavatkozást büntetné, a javaslat értelmében három év szabadságvesztéssel is büntethető lesz az, aki külföldről érkezett támogatást elfogadva indul el a választáson. Az előzményeket alighanem mindenki ismeri: a szisztematikusan felépített, álcikkek és az ország függetlenségéért aggódó kormánypárti nyilatkozatok, ún. elemzések sorával megtámogatott „vád” szerint az ellenzék, mindenekelőtt Márki-Zay Péter (MZP) mozgalma és Karácsony Gergely civil kezdeményezése a 2022-es választások előtt titokban dollárkötegeket fogadott el jellemzően amerikai adományozóktól. Az persze az elejétől nem nagyon érdekelt senkit (sajnos, olykor még a nem fideszes térfélen se), hogy MZP maga beszélt az Action for Democracytől érkezett pénzadományról, és arról is, hogy e működési modell voltaképpen nem más, mint a Fidesz-kampányok finanszírozási modelljének a klónozása. A távolról sem elhanyagolható különbség az, hogy MZP és Karácsonyék nem olyan milliárdokat égettek el, amelyeknek normál esetben és működő demokráciában a költségvetést kellene gyarapítani adóforintok formájában (és azt illene a köz érdekében felhasználni).

De ezúttal nem MZP és a főpolgármester védőbeszédét mondanánk el, ámbár a rend kedvéért leszögeznénk, hogy mi nagyon helyesnek tartjuk, hogy a Magyarország jövőjéért aggódó külföldi donorok pénzzel is hajlandók voltak támogatni a hazai ellenzéket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.