A szerk.

Gyűlölünk

A szerk.

Pedig milyen jól kezdődött a hétfői nagy meccs: bevonultak a nagyurak.

Orbán Viktor és családjának azon része, amelyik közismerten a saját (arany)lábán áll. Mészáros Lőrinc, aki önerejéből lett a leggazdagabb magyar. Csányi Sándor, aki leggazdagabb magyarból lett – hacsak nem önerejéből ő is – a második leggazdagabb magyar. Hernádi Zsolt, a Mol, meglehet, most épp nem világszerte körözött vezére. Varga Mihály pénzügyminiszter (neki most mintha kicsit jobban kéne pedálozni, nyilván sajnálta, hogy nem lehet egyszerre két meccsen). S bevonult még Kövér László is, illetve kollégája, a magát poszt-nácinak valló szlovák náci párt vezetője, Andrej Danko, aki legutóbb házelnökként személyesen felügyelte, hogy nagyobb legyen a szlovák nemzeti zászlórúd, mint a magyar, de nyugodtan nevezhetjük a – kifejezetten a helyi magyarok ellen kiszabott – szlovák himnusztörvény atyjának is. Itt persze jól megfértek egy gyékényen, Orbán jobbján Danko, balján Schmitt Pál – két közismert diplomatolvaj.

Apropó, himnusz atyja: jól is folytatódott minden. A magyar közönség (saját nevén: a Fekete sereg) úgy szétfütyülte a szlovák himnuszt, mint annak a rendje, pompásan látszott a tévében is (mondhatni látta ország-világ), hogy a szegény hülye szlovák játékosok csak tekergetik a nyakukat, nézik, hogy mi van itt, hol a himnuszuk, volt, amelyik megpróbálta énekelni, de mivel nem hallotta a zenét, bele is sült hamarosan. A sereg (Előttetek az Európa-bajnokság, mögöttetek „Christiano homosexuál”) teli tüdővel fütyül, hogy aztán a meccs alatt átváltson kedélyes szlovákozásra: „Utálunk, szar Szlovákia!” rigmus. „Idősebb vagyok, mint Szlovákia” feliratú pólók. Aztán szépen kikaptunk. Először az agy mondta fel szolgálatot, s vált az elején még csak-csak kihüvelyezhető taktika teljes tanácstalansággá, aztán a láb is felmondta, a meccs végére már csak lézengtek legjobbjaink. Rúgtunk egy gólt, persze pontrúgásból – ez volt a második, amit sikerült Szlovákia fennállása óta. Hat meccs, négy vereség, nulla győzelem. De ez azért van, mert csalt a bíró, oda is ment hozzá az egyik magyar fiú, hogy erre felhívja szerényen a figyelmét, hát nem kiállította azt is, biztos azért, nehogy kiegyetlenítsünk az öltözőben. S ebbe a csalóbírózásba még az olasz tréner is beszállt, mert már ő is magyar. S mi gyűlöljük a bírókat, mert csalnak ellenünk, gyűlöljük a szlovákokat, mert elvernek mindig, s a zászlórúdjuk is nagyobb, gyűlöljük a románokat, mert fütyülnek a magyar himnusz alatt, gyűlölünk mindenkit. Ki is van írva az új kirakatcsapat, a Fradi meccsein transzparensre, lehet ilyen fekete pólót kapni a szurkolói boltban, s ez Orbán Viktor focijának eszmei mondanivalója is. Meg az országának.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.