A szerk.

Ha szólít a papság

A szerk.

Úgy jöttek egymás után, hogy pártház, tanácsháza, általános iskola, szemben a Rákóczi úton tejivó, és a sarkon a virágüzlet meg az újságos, aztán a híres Lenin-szobor, amint keze a vasmű főbejáratára mutat.

1972 novemberének utolsó napja hideg, de tiszta időt hozott, a gyerekek sál, sapka, nagykabát összeállításban mentek iskolába. Ezért már be sem csengettek a nagyszünetről, mindenki ment öltözködni, s az udvaron várták a hírt, hogy mikor kell kimenni - fegyelmezetten, rendezett sorokban - az utcára; csend, akit meghallok fecsegni, megy az igazgató elé! Csak akkor mondták meg, hogy mi lesz, amikor már indulni kellett: Kádár elvtárs megmutatja Brezsnyev elvtársnak a Csepel Vas- és Fémműveket, s iskolánkat az megtiszteltetés érte, hogy a gépkocsioszlopuk itt halad el mielőttünk (próbált volna máshol, hisz csak a Lang Kálmán utca sarkán darvadozó Zöld Takony italbolton keresztül mehetett volna még). Ha jönnek a Csajkák, integessetek, aki nem integet, szorul! Akinek szerencséje van, láthatja Brezsnyev elvtársat! Vagy a Fock Jenőt.

Szombaton Budapesten, a Szent István-bazilika előtt celebráltak szentmisét a boldoggá avatott Sándor István tiszteletére (nevezett nem tévesztendő össze a Papával). A pápát Angelo Amato bíboros képviselte, de megjelent az ünnepségen Áder János államfő, Kövér László házelnök és a miniszterelnök képviseletében a hitvese; először arra gyanakodtunk, hogy Orbán a szinte azonos időben rendezett Videoton-Puskás Akadémia-futballmeccs miatt fordított hátat a papságnak, de nem az ádáz derbi, hanem az indiai küldetés tartotta távol vezetőnket. A misén szép beszédet mondott Erdő Péter bíboros, melyben kiemelte, hogy koncepciós per, hamis vádak, halálos ítélet, kivégzés. Az egybegyűltek beszédét nagy tetszéssel fogadták, azonképpen a megemlékezés többi részét is. Ámen.

Azaz mégsem egészen, mert van itt egy aprócska zavaró momentum. Az tudniillik, hogy egyes sötétben bujkáló sajtóorgánumok szerint nem volt annyira osztatlan az a figyelem a bazilika előtt. Így ír például az index.hu: "A misén nagyon sok, a szaléziakhoz tartozó iskola tanulója vett részt, a rend ugyanis kötelezővé tette az összes diáknak a megjelenést. Ha a gyerekek meglátták magukat az óriási kivetítőn, lelkesen integettek és mutogattak, volt East Coast, West Coast, ördögvilla is."

Yo, man, mindezzel meg csak az a baj, hogy a derék szaléziak például a múlt hónapban vették át a Számalk szakközépiskolát, kábé azzal, hogy dehogy bántjuk mi az iskola eddig jól bevált rendszerét. De egyáltalán, milyen tempó ez már, csóró diák augusztusban beiratkozik egy normális iskolába, azt még bele sem bújik az iskolaköpenybe, máris nyakán a papság, hogy menjél ünnepelni a térre a mártírunkat, sztárvendégekkel, mert különben igazolatlan napot leszünk kénytelenek bevésni neked, amibe nyilván belehasadna a keresztényi szívünk. A szombati miséért hiányzást.

S akkor innen nem is kell folytatni a történetet, úgy folytatja az magát, mint a pinty! Most a mártírért megtartott misére kötelező elmenni, holnap a másik - sima - misére, bárminő egyházi rendezvényre. Minden szerencsétlen diáknak, akit odavetett a balsorsa, s van olyan megátalkodott, hogy el akarja végezni, amit egyszer elkezdett. Elkezdett, ne adj' isten abban a tudatban, hogy tanulni megy, nem vattának a papság bulijaira. S esetleg tapsolni sem akart feltétlenül az állami mezben felsorakozott majdnem teljesen komplett Fidesz-vezérkarnak (+nej).

Summa summarum az az ördögvilla a legkevesebb, amit a tisztelt és ájtatos egybegyűltek megérdemelnek. A bevezetőnkben felidézett történet pedig nem is tudjuk, miről jutott az eszünkbe.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.