A szerk.

Három majom egyszerre

A szerk.

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Berec az ügy tanújaként adott minden, de minden kérdésre ilyen vagy ehhez szerfelett hasonlatos válaszokat. Nem tudom, nem emlékszem, hol van az már… A legszebb talán ez: „Nem tudom, én csak vendég voltam, igazából már akkor sem értettem emlékeim szerint, hogy miért vagyok ott, talán a szakmai kérdésekre választ tudok adni (…), igazából nem emlékszem ezekre a megbeszélésekre.” De nyilván még hosszan lehetne mazsolázgatni a Telex.hu tudósításának vonatkozó részleteit.

Lám, itt áll a nagy idők tanúja, aki ott volt, amikor az ég zengett, míg közös kis HUF-jainkat igyekvő martalócok a saját zsebükbe térítették, csak hát ő éppen nem látott semmit, mert azzal volt elfoglalva, hogy kitalálja, hogy miért is van ott, ahol éppen van, s mire megtalálta a megoldást, hogy tudniillik a szakértelme miatt, addigra el is ment mellette az élet, mintha ő ott sem lett volna. Holott ott volt. A tárgyalt események öt-hat éve történtek, de Berecnek már csak az ökre szarváig messzi a messzi.

Lehet ezen akár röhögni is: honnan szalajtották ezt, te jószagú úristen. Egy személyben testesíti meg a száját, szemét, fülét befogó három majmot. Mondd csak, Berec, te fiú vagy, vagy leány? Nem tudom, tisztelt bíróság, nem emlékszem rá. Ott voltam, de annyi minden történt azóta. De lehet szörnyülködni is, fideszes omertát emlegetni. A bőrét féltő szerencsétlen kis gazfickóról beszélni, aki megúszni akarja ezt is, de annyira, hogy szemrebbenés nélkül képes érte hülyét csinálni magából és a bíróságból, Krisztusból meg bohócot. S lehet persze legyinteni, ilyenek ezek, de leváltani úgysem lehet őket, majd pont ezen a marhán fogom halálra idegeskedni magamat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.