Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Múlt szombaton a Magyar Orvosi Kamara (MOK) rendkívüli küldöttgyűlésén arról döntött, hogy vállaltan nyomást gyakorol a kormányzatra – a „politikára” – annak érdekében, hogy minden érintett bevonásával hosszú távú stratégiát dolgozzanak ki az állami egészségügy életben tartásáért. Az akció kiváltója az az élesben februártól induló új ügyeleti rendszer, amely az amúgy is kizsigerelt háziorvosokra, mentősökre és szakszemélyzetre helyezne további terheket. A MOK arra buzdítja a háziorvosokat, hogy ne írják alá az új ügyeleti rendről szóló szerződést, és helyezzék letétbe feladatellátási szerződésük felmondását, a kórházi orvosok pedig az önkéntes többletmunkájuk felmondásával tegyék ugyanezt.

Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára felelőtlennek és a betegbiztonságot fenyegetőnek minősítette e lépést. A Fidesz-agitprop pedig a szokásos elvetemült szervilizmusával igyekezett gyorsan képbe hozni a saját elmeroggyantjait: nem, nem a kormány a hibás, mindez „Brüsszel” és itthoni csatlósa, „Gyurcsány” műve; ezek immár a magyar embereket betegítenék meg azok után, hogy a tanárok fizetésemelését is szabotálják a brüsszeli pénzek visszatartásával. A kormány ezen kívül még megpróbálja egymás ellen fordítani az orvosokat és a MOK-ot; és az is elhangzott, hogy vannak ám orvosok, akik még egy államtitkárnál is többet keresnek. Egy államtitkárnál is! Hát nem felháborító?