A szerk.

Ide veled, kockás ingem!

A szerk.

Hétfőn 8 és 10 óra között figyelmeztető sztrájkot tartott a két nagy pedagógus-szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete.

Az akcióval a közös sztrájkbizottság megannyi sikertelen tárgyalási forduló után az Orbán Viktornak címzett tavaly októberi követeléseit kívánta nyomatékosítani, előre jelezve, hogy ha a munkaterhek csökkentésében és a pedagógusilletmény korábbi kiszámolásában (a bér vetítési alapja ismét a minimálbér legyen) nincs előrelépés, március 16-tól újabb sztrájkot hirdetnek.

A szervezők sikerként könyvelték el a kétórás munkabeszüntetést, közlésük szerint 20 ezer pedagógus és nem tanár iskolai dolgozó vett benne részt. Ez az értékelés túlzóan optimistának tűnhet annak ismeretében, hogy előzetesen kétszer ennyien jelezték a részvételüket. Ám ha minden körülményt figyelembe veszünk, akkor a szakszervezeteknek igazuk lehet: hiszen már önmagában az is siker, hogy egyáltalán volt sztrájk.

A kormányzat és propagandagépezete ugyanis napokon át azt sulykolta, hogy a sztrájk jogellenes, mert nincs még róla jogerős bírói döntés. Ez sokakat elbizonytalanított, tartani kezdtek az „esetleges” következményektől, különösen, hogy az elmúlt napokban – számtalan beszámoló tudósít erről – a minisztériumon kívül a tankerületek is fenyegetőztek, s olykor informálisan is igyekeztek nyomást gyakorolni az intézményvezetőkre. Pedig a „jogellenesség” szajkózása a szokásos orbánista hazudozás volt: a jogi eljárás eleve nem a sztrájk jogszerűségét vizsgálta, hanem a még elégséges szolgáltatás biztosítását – amit a bíróság rendben is talált, ezért nyert a sztrájkbizottság első fokon. A kormány lapzártánkig nem fellebbezett – és már nincs is értelme a munkabeszüntetés mellett nyújtandó elégséges szolgáltatást firtatni, hiszen a sztrájk megtörtént. Ha a kormány a sztrájk előtt deklarálja, hogy nem kíván fellebbezni az elsőfokú döntés ellen, akkor az jogerőre emelkedhetett volna. Igaz, akkor nem lett volna mit hazudni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.