Az akcióval a közös sztrájkbizottság megannyi sikertelen tárgyalási forduló után az Orbán Viktornak címzett tavaly októberi követeléseit kívánta nyomatékosítani, előre jelezve, hogy ha a munkaterhek csökkentésében és a pedagógusilletmény korábbi kiszámolásában (a bér vetítési alapja ismét a minimálbér legyen) nincs előrelépés, március 16-tól újabb sztrájkot hirdetnek.
A szervezők sikerként könyvelték el a kétórás munkabeszüntetést, közlésük szerint 20 ezer pedagógus és nem tanár iskolai dolgozó vett benne részt. Ez az értékelés túlzóan optimistának tűnhet annak ismeretében, hogy előzetesen kétszer ennyien jelezték a részvételüket. Ám ha minden körülményt figyelembe veszünk, akkor a szakszervezeteknek igazuk lehet: hiszen már önmagában az is siker, hogy egyáltalán volt sztrájk.
A kormányzat és propagandagépezete ugyanis napokon át azt sulykolta, hogy a sztrájk jogellenes, mert nincs még róla jogerős bírói döntés. Ez sokakat elbizonytalanított, tartani kezdtek az „esetleges” következményektől, különösen, hogy az elmúlt napokban – számtalan beszámoló tudósít erről – a minisztériumon kívül a tankerületek is fenyegetőztek, s olykor informálisan is igyekeztek nyomást gyakorolni az intézményvezetőkre. Pedig a „jogellenesség” szajkózása a szokásos orbánista hazudozás volt: a jogi eljárás eleve nem a sztrájk jogszerűségét vizsgálta, hanem a még elégséges szolgáltatás biztosítását – amit a bíróság rendben is talált, ezért nyert a sztrájkbizottság első fokon. A kormány lapzártánkig nem fellebbezett – és már nincs is értelme a munkabeszüntetés mellett nyújtandó elégséges szolgáltatást firtatni, hiszen a sztrájk megtörtént. Ha a kormány a sztrájk előtt deklarálja, hogy nem kíván fellebbezni az elsőfokú döntés ellen, akkor az jogerőre emelkedhetett volna. Igaz, akkor nem lett volna mit hazudni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
