A szerk.
Mindent jól csináltunk
„A négy és fél órán át tartó tárgyalás során a fenyegetőző férfi egyetlen alkalommal sem közölte, hogy robbantásra készül” – ezt Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója közölte azon a múlt heti sajtótájékoztatón, amelyen a szeptember 20-án történtekről számolt be.
Karnyújtásnyira a döntetlen
Eddig okkal gondolhattuk, hogy a mohácsi csata tragikus és szégyenteljes vonatkozásai minden honfitársunk számára nyilvánvalóak.
A pestlőrinci lepel
„Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat” – írta szegény József Attila abban a versében, amelyikért a legtöbb komcsizást kapta a mai hatalom mindenkori eszmetársaitól.
Helyes gondolatok
A kormányoldalon nem enyhül a Svédország NATO-csatlakozását kísérő elmebaj. Politikailag értelmezhetetlen megfontolásból a szuverenitására máskor oly kényes Orbán-kormány változatlanul úgy táncol az ügyben, ahogyan Erdoğan török elnök fütyül, de ő legalább tud mire hivatkozni: a Svédországba kivándorolt vagy menekült kurdok tízezreire Ankara potenciális veszélyforrásként tekint, és sehogyan sem bírja megemészteni, hogy a svédek ezt a kérdést a saját demokratikus meggyőződésük szerint kezelik.
Külön minden keretben, már az ecsetben
A Kincsem az valami nagy csuda volt a moziban, tán a nemzeti ünnep (március 15.) előestéjén mutatták be; akkor már vagy két éve arról szólt a fáma, hogy ez minden idők legdrágább magyar filmje, amelyet a rajtkövön (2015-ben) több mint kétmilliárd forinttal küldött meg az állam. (Azóta nyilván a fasorban sincs ez a büdzsé, ma már feltehetően Rákay Philip Godzilla háromszor hazavágja Gyurcsányt című új filmterve vezeti a listát, bár ennek tételesen nem néztünk utána.)
Kérlelhetetlen kritikával
A múlt héten kiderült, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt a minisztereivel együtt nem nyaraló, keményen dolgozó miniszterelnök mégiscsak lubickolt kicsit az Adriai-tengerben.
Amíg félnek
Az előző cikkben tárgyalt csepeli esetet értelmezhetjük úgy is, hogy a NER tesztelte, elfogadható-e már egy tanintézet falainak teleszórása a nemzet legfőbb vezetőjének bölcsködéseivel. A néhány nap utáni visszakozás arra utal, hogy még nem.
Az élet tanítómestere
A gondolat olyan, mint az orangerie. Ízlelgessük ezt egy kicsit, aztán írjuk fel valahová, hátha egyszer nekünk kell teleraknunk falvédőkkel az ország összes középiskoláját, s nem lesz elég, amit a nagyitól örököltünk. („Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza.” Kismadár, szívecskék, keszkenő.) Elöljáróban ennyit a gondolatokról, a későbbiekben még visszatérünk hozzájuk, ám addig tegyünk egy kis irodalmi kitérőt.
A szavak árulója
Az emberarcú Orbán Viktor szerepét a nemzetközi politikában újabban Novák Katalin köztársasági elnök játssza. (Ha csak az utóbbi éveket nézzük, eredetileg erre lett kitalálva Varga Judit volt igazságügyi miniszter, akinek aztán igen gyorsan be kellett állni a folyamatosan „brüsszelező” sorba, majd hasonló okból reaktiválták e szerep régi, bevált megformálóját, Navracsics Tibort is. Utóbbit vélt szalonképessége miatt az uniós pénzek kiénekléséért küldte Brüsszelbe a miniszterelnök, mindhiába.)
Egy kis segítség a barátoktól
Vasárnap a G7.hu című gazdasági hírmagazin közölt szemelvényeket a 11. osztályosoknak szóló hivatalos orosz történelemtankönyvből.
A Prigozsin-lázadás megmutatta a diktatúra törésvonalait
Rájár a rúd Lölőre
Bántják a Lölőt. Szegény Lölő, mi lesz vele? Először az ősi fészekben, Tusványoson ment neki a jó nevű pártoperatőr, Pesty László, hogy a Lölő-jelenség erre meg arra, hogy micsoda egy fertelem az már, „lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk”.
Diktátorbál a Várban
Az sajnos semmilyen szinten nem igaz, hogy Türkmenisztán, esetleg Azerbajdzsán, netán Üzbegisztán fogja megoldani bármilyen szinten Magyarország gázellátását a következő években, amint azt Szijjártó Péter a hét elején, az augusztus 20-i mámoros „diplomáciai nagyüzem” után kilátásba helyezte.