Ezért elhallgatjuk azt is, hogy a politikai tüntetéseken a kultúrprogramot eleve csak közepesen jó ötletnek tartjuk, a rossz kultúrprogramot meg rossz ötletnek, és hogy az elhangzott beszédek, bár mindegyik síkraszállt a legkülönfélébb demokratikus izékért, amely izéket mi tiszta szívünkből támogatunk, és az Orbán-rezsim eltakarításáért, ami részünkről dettó mehet, valódi politikai állításokat nemigen tartalmaztak. (Az állítások relevanciáját az garantálta volna, ha legalább távoli utalásokat tartalmaznak arra, hogy az eltakarítást hogyan és kivel kéne megtenni, és hogy mi következne azután.) Az egyetlen politikainak minősíthető, újszerű állítást Tamás Gáspár Miklós tette, aki a 2014-es választás bojkottjára szólította fel a demokratikus ellenzék erőit.
Viszont Tamás Gáspár Miklós jelenléte és felszólalása a Milla rendezvényén már önmagában kissé meghökkentő volt. Tamás Gáspár Miklós ugyanis beszámolt már arról, talán nem is egyszer, hogy ő nem fog Bajnai Gordonra szavazni - miközben a Milla, papíron legalábbis, annak az Együtt 2014 nevű választási szövetségnek az egyik harmada, amelynek elnöke és lehetséges miniszterelnök-jelöltje Bajnai Gordon. Lehet, hogy érzéketlenek vagyunk a politika bizonyos művészi, intuitív-tantrikus jellegzetességei iránt, és mértéken felül babonázott meg és vert láncra minket a formális logika, de nem tudunk úrrá lenni zavarodottságunkon. Ha mondjuk "A" szervezet a választásokra készül, még ha koalícióban is, és e koalíció (tehát "A" szervezeté is) miniszterelnök-jelöltje "B", mint mondjuk Béla, akkor A rendezvényének legékesszólóbb orátora miért lesz "C", mint Cecil, aki nemhogy Bélára nem szavazna a választáson, de szerinte A-nak el sem kéne ezen a választáson indulnia? Akkor Cecil miért nem "D" szervezet színpadán s hívei előtt lép fel, mely D szervezet miniszterelnök-jelöltje "E", vagyis Elemér, akit az különböztet meg a többitől a miniszterelnök-jelöltek népes táborában (T), hogy el se akar indulni a V-n, vagyis a választáson?
Netán Tamás Gáspár Miklós miniszterelnök-jelöltje Mesterházy lenne? De akkor a Milla miért nem az MSZP-vel lépett választási együttműködésre?
Ezzel az értelmezhetetlen konstellációk sorának még távolról sincs vége. A Milla úgy akar részt venni a képviseleti demokráciában, hogy nem akar, vagy úgy nem akar, hogy akar. A Milla mint szervezet része vagy nem része az Együtt 2014-nek, sőt, a Milla nem is szervezet, de az Együtt 2014-nek van pár olyan alapítója, akiknek a neve mögött az áll, hogy (Milla). A Milla mintha párt lenne, de nem az, van programja, de a programja az, hogy ő egy platform, aminek nincs programja, csak az, hogy ezen a platformon minden demokratikus meggyőződésű férfi és nő elmondhatja a magáét. De a Milla szereti kitiltani a "pártokat" a rendezvényeiről. Volt egy elnöke, de már az sincs, miáltal a "Milla" döntései végképp nem számon kérhetők. Lehet, hogy két Milla van, és a Milla artikuláltabb egyik fele azon mesterkedik, hogy a kevéssé artikulált másikat szép lassan jobb belátásra bírja, és a demokratikus ellenzék szavazójává tegye. E kevéssé artikulált másik fél állna azon honfitársainkból, az "egyenlő távolság" bolondjaiból, akik szerint "minden politikus egykutya", s akik, hogy saját erkölcsi fensőbbrendűségüket maguk és mások előtt bebizonyítva lássák, kéjjel komcsiznak (ha szordínósan is). Azokból, akik beszopták Orbán dumáját a 89-es rend alapvető és mély romlottságáról, mely duma az Orbán-rezsim legfontosabb legitimációs pillére.
Lehet.
De hogy ez a faszakodás, a politikaellenes politika hova vezet - a semmibe, egészen pontosan -, azt jól lehet mérni a Milla-tüntetések fogyatkozásán. (A stabilan csökkenő tendenciát tavaly október 23-án Bajnai fellépése állította meg - egy pillanat erejéig.) Ja, a hétvégén nagyon hideg volt, a szűk Kálvin térnyi közönséget biztosan rá lehet erre fogni. Csak éppen hazugság és önbecsapás lenne. Amúgy rohadtul nem vicces, és nem csak azért, mert a Milla vezetői, bárkik legyenek is azok, lassan semmiben nem különböznek azoktól az általuk nyilván mélyen megvetett politikai pártoktól, amelyek ilyen-olyan okokból nem közölték a választókkal idejekorán, hogy kivel és mit akarnának tenni a hatalom birtokában. De a Bajnai-párt egész szövetségi stratégiája arra épült, hogy a Milla épp ennek az ellenkezőjét fogja tenni: hogy a "politikától" idegenkedő, ám demokratikus meggyőződésű népességet visszavezeti a demokratikus politizálás jelenleg egyetlen elképzelhető módozatának, a pártok által működtetett képviseleti demokráciának a karámjába. Ez a prodzsekt, mondjuk így, egyelőre akadozik: a jó hír viszont az lehet, hogy akiket a Millának kellett volna erről meggyőznie, már rég tudnak mindent.
