A szerk.

Kő a szájban

A szerk.

Elfogott egy levelet hétfőn a hvg.hu. Feladó az Emberi Erőforrások Minisztériuma, címzett pedig az összes állami fenntartású kulturális intézmény (ilyen ugyebár a Müpa, az Operaház vagy éppen a Nemzeti Múzeum).

A levélben pedig az áll a portál szerint, hogy mostantól nincs ám csak úgy üptre-puffra sajtótájékoztató, interjú, haverkodás a sajtóval, szó sem lehet róla. Eztán szépen engedélyt kérni rá 48 órával az esemény előtt, mely kérelem pontosan, szép kerek mondatokban (ezt nem mi költöttük hozzá) tartalmazza a sajtó orrára kötni kívánt dolgok minéműségét, a kiválasztott orgánumokat, a megszólalók nevét, hivatalát, s ahogy ilyenkor mondani szokták anyja nevét, három példányban.

A szabványosan benyújtott folyamodványokat aztán nem is az Emmi, hanem maga (itt most másik két név is következhetne, egyik a világtörténelemből, másik a magyarból) Rogán Antal propagandaminisztériuma fogja elbírálni.

Mindenféle sarkítás nélkül úgy néz ki a helyzet, hogyha az igazgató az Opera következő évadáról vagy épp a ház felújításának legújabb csúszásáról sajtótájékoztatót akar tartani, arra mostantól Rogántól (Orbántól) kér engedélyt, aki átfutja a meghívottak és a megszólalók listáját, lehúz pár nevet, beír pár másikat, aztán vagy rányomja a pecsétjét, vagy leszól, hogy ezt most hagyjuk.

Kicsit sarkítva meg úgy, hogy amikor Ókovács Szilveszter megint meg szeretné írni az Origón az ő Tatjána nénjének, hogy Rezsi Szilárdnál ő nagyobb Rossini-specialistával hosszú igazgatósága alatt még nem találkozott, kivált a nyitányokat vágja (esküszünk, hogy nevezett ezt leírta), akkor jön majd „Rogán Antal”, s egy tollvonással áthúzza az egészet: Rossini-nyitányok, mi? Hát, persze, Tolvaj szarka meg ilyenek, na, elmész te a büdös… és Tatjána csak várja, várja, várja vidéken azt a levelet, ám az ő Szilvesztere csak hallgat és hallgat és hallgat.

Egészen sarkítva meg úgy, hogy kedves nyilvánosság, bekaphatod. Az tartozik rád, amit én (nem, majd Rogán Antal) úgy gondolok, nem pedig az, hogy mit hord össze az állami intézmény élére – alaphelyzetben nyilván szakirányú kiválósága okán – önkezemmel odarakott illető. Nehogy már interjút adjon a harmadik alabárdos!

Most azt felejtsük is el, hogy ezek a személyek eddig is meggondolták százszor, hogy kinek mikor mit mondjanak, de abban – legalábbis kimondva – nem voltak korlátozva, hogy a szakterületük ügyeivel fenntartójuk (!), a közösség elé lépjenek. Mostantól ezt gyakorlatilag nem tehetik meg.

Az öncenzúra és a cenzúra között nem csupán világnézeti, adminisztratív vagy lélektani különbségek vannak, két külön világról beszélünk. A nyílt és a bújtatott parancsuralmi rendszerről. Magyarország adminisztratív tekintetben még az Európai Unió tagja, bár épp a szamárpadon trónol teljes terjedelmével, s még földrajzilag is a kontinens része, ám államberendezkedését, -filozófiáját tekintve már messze jár. Hiszen a fentiek nemcsak a kulturális élet egyes szereplőinek elhallgattatását vagy újabb megrendszabályozását jelentik, hanem olyan kultúrharcot, amit maga a kultúra ellen, igen, a magyar kultúra ellen folytatnak a legdurvább eszközökkel.

Ha már ott tartunk, hogy az sem mondhatja el a magáét, akiről biztosan tudjuk, hogy úgyis csak a hivatalos nótát fújná, akkor nem lehetnek illúzióink afelől sem, hogy mi várhat az ellenvélemények hangoztatóira. Mondhatni ez a vég kezdete. De aligha a kultúra végéé, hiszen a világ olyan, hogy a propagandaminisztériumok jönnek-mennek, elesnek, és nevetség tárgyává lesznek benne, kultúra meg valahogy mindig van. Most itt egy kicsit szarul érzi magát, de hamarosan jobban lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.