A szerk.

Kő a szájban

A szerk.

Elfogott egy levelet hétfőn a hvg.hu. Feladó az Emberi Erőforrások Minisztériuma, címzett pedig az összes állami fenntartású kulturális intézmény (ilyen ugyebár a Müpa, az Operaház vagy éppen a Nemzeti Múzeum).

A levélben pedig az áll a portál szerint, hogy mostantól nincs ám csak úgy üptre-puffra sajtótájékoztató, interjú, haverkodás a sajtóval, szó sem lehet róla. Eztán szépen engedélyt kérni rá 48 órával az esemény előtt, mely kérelem pontosan, szép kerek mondatokban (ezt nem mi költöttük hozzá) tartalmazza a sajtó orrára kötni kívánt dolgok minéműségét, a kiválasztott orgánumokat, a megszólalók nevét, hivatalát, s ahogy ilyenkor mondani szokták anyja nevét, három példányban.

A szabványosan benyújtott folyamodványokat aztán nem is az Emmi, hanem maga (itt most másik két név is következhetne, egyik a világtörténelemből, másik a magyarból) Rogán Antal propagandaminisztériuma fogja elbírálni.

Mindenféle sarkítás nélkül úgy néz ki a helyzet, hogyha az igazgató az Opera következő évadáról vagy épp a ház felújításának legújabb csúszásáról sajtótájékoztatót akar tartani, arra mostantól Rogántól (Orbántól) kér engedélyt, aki átfutja a meghívottak és a megszólalók listáját, lehúz pár nevet, beír pár másikat, aztán vagy rányomja a pecsétjét, vagy leszól, hogy ezt most hagyjuk.

Kicsit sarkítva meg úgy, hogy amikor Ókovács Szilveszter megint meg szeretné írni az Origón az ő Tatjána nénjének, hogy Rezsi Szilárdnál ő nagyobb Rossini-specialistával hosszú igazgatósága alatt még nem találkozott, kivált a nyitányokat vágja (esküszünk, hogy nevezett ezt leírta), akkor jön majd „Rogán Antal”, s egy tollvonással áthúzza az egészet: Rossini-nyitányok, mi? Hát, persze, Tolvaj szarka meg ilyenek, na, elmész te a büdös… és Tatjána csak várja, várja, várja vidéken azt a levelet, ám az ő Szilvesztere csak hallgat és hallgat és hallgat.

Egészen sarkítva meg úgy, hogy kedves nyilvánosság, bekaphatod. Az tartozik rád, amit én (nem, majd Rogán Antal) úgy gondolok, nem pedig az, hogy mit hord össze az állami intézmény élére – alaphelyzetben nyilván szakirányú kiválósága okán – önkezemmel odarakott illető. Nehogy már interjút adjon a harmadik alabárdos!

Most azt felejtsük is el, hogy ezek a személyek eddig is meggondolták százszor, hogy kinek mikor mit mondjanak, de abban – legalábbis kimondva – nem voltak korlátozva, hogy a szakterületük ügyeivel fenntartójuk (!), a közösség elé lépjenek. Mostantól ezt gyakorlatilag nem tehetik meg.

Az öncenzúra és a cenzúra között nem csupán világnézeti, adminisztratív vagy lélektani különbségek vannak, két külön világról beszélünk. A nyílt és a bújtatott parancsuralmi rendszerről. Magyarország adminisztratív tekintetben még az Európai Unió tagja, bár épp a szamárpadon trónol teljes terjedelmével, s még földrajzilag is a kontinens része, ám államberendezkedését, -filozófiáját tekintve már messze jár. Hiszen a fentiek nemcsak a kulturális élet egyes szereplőinek elhallgattatását vagy újabb megrendszabályozását jelentik, hanem olyan kultúrharcot, amit maga a kultúra ellen, igen, a magyar kultúra ellen folytatnak a legdurvább eszközökkel.

Ha már ott tartunk, hogy az sem mondhatja el a magáét, akiről biztosan tudjuk, hogy úgyis csak a hivatalos nótát fújná, akkor nem lehetnek illúzióink afelől sem, hogy mi várhat az ellenvélemények hangoztatóira. Mondhatni ez a vég kezdete. De aligha a kultúra végéé, hiszen a világ olyan, hogy a propagandaminisztériumok jönnek-mennek, elesnek, és nevetség tárgyává lesznek benne, kultúra meg valahogy mindig van. Most itt egy kicsit szarul érzi magát, de hamarosan jobban lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.