A szerk.

Kő a szájban

A szerk.

Elfogott egy levelet hétfőn a hvg.hu. Feladó az Emberi Erőforrások Minisztériuma, címzett pedig az összes állami fenntartású kulturális intézmény (ilyen ugyebár a Müpa, az Operaház vagy éppen a Nemzeti Múzeum).

A levélben pedig az áll a portál szerint, hogy mostantól nincs ám csak úgy üptre-puffra sajtótájékoztató, interjú, haverkodás a sajtóval, szó sem lehet róla. Eztán szépen engedélyt kérni rá 48 órával az esemény előtt, mely kérelem pontosan, szép kerek mondatokban (ezt nem mi költöttük hozzá) tartalmazza a sajtó orrára kötni kívánt dolgok minéműségét, a kiválasztott orgánumokat, a megszólalók nevét, hivatalát, s ahogy ilyenkor mondani szokták anyja nevét, három példányban.

A szabványosan benyújtott folyamodványokat aztán nem is az Emmi, hanem maga (itt most másik két név is következhetne, egyik a világtörténelemből, másik a magyarból) Rogán Antal propagandaminisztériuma fogja elbírálni.

Mindenféle sarkítás nélkül úgy néz ki a helyzet, hogyha az igazgató az Opera következő évadáról vagy épp a ház felújításának legújabb csúszásáról sajtótájékoztatót akar tartani, arra mostantól Rogántól (Orbántól) kér engedélyt, aki átfutja a meghívottak és a megszólalók listáját, lehúz pár nevet, beír pár másikat, aztán vagy rányomja a pecsétjét, vagy leszól, hogy ezt most hagyjuk.

Kicsit sarkítva meg úgy, hogy amikor Ókovács Szilveszter megint meg szeretné írni az Origón az ő Tatjána nénjének, hogy Rezsi Szilárdnál ő nagyobb Rossini-specialistával hosszú igazgatósága alatt még nem találkozott, kivált a nyitányokat vágja (esküszünk, hogy nevezett ezt leírta), akkor jön majd „Rogán Antal”, s egy tollvonással áthúzza az egészet: Rossini-nyitányok, mi? Hát, persze, Tolvaj szarka meg ilyenek, na, elmész te a büdös… és Tatjána csak várja, várja, várja vidéken azt a levelet, ám az ő Szilvesztere csak hallgat és hallgat és hallgat.

Egészen sarkítva meg úgy, hogy kedves nyilvánosság, bekaphatod. Az tartozik rád, amit én (nem, majd Rogán Antal) úgy gondolok, nem pedig az, hogy mit hord össze az állami intézmény élére – alaphelyzetben nyilván szakirányú kiválósága okán – önkezemmel odarakott illető. Nehogy már interjút adjon a harmadik alabárdos!

Most azt felejtsük is el, hogy ezek a személyek eddig is meggondolták százszor, hogy kinek mikor mit mondjanak, de abban – legalábbis kimondva – nem voltak korlátozva, hogy a szakterületük ügyeivel fenntartójuk (!), a közösség elé lépjenek. Mostantól ezt gyakorlatilag nem tehetik meg.

Az öncenzúra és a cenzúra között nem csupán világnézeti, adminisztratív vagy lélektani különbségek vannak, két külön világról beszélünk. A nyílt és a bújtatott parancsuralmi rendszerről. Magyarország adminisztratív tekintetben még az Európai Unió tagja, bár épp a szamárpadon trónol teljes terjedelmével, s még földrajzilag is a kontinens része, ám államberendezkedését, -filozófiáját tekintve már messze jár. Hiszen a fentiek nemcsak a kulturális élet egyes szereplőinek elhallgattatását vagy újabb megrendszabályozását jelentik, hanem olyan kultúrharcot, amit maga a kultúra ellen, igen, a magyar kultúra ellen folytatnak a legdurvább eszközökkel.

Ha már ott tartunk, hogy az sem mondhatja el a magáét, akiről biztosan tudjuk, hogy úgyis csak a hivatalos nótát fújná, akkor nem lehetnek illúzióink afelől sem, hogy mi várhat az ellenvélemények hangoztatóira. Mondhatni ez a vég kezdete. De aligha a kultúra végéé, hiszen a világ olyan, hogy a propagandaminisztériumok jönnek-mennek, elesnek, és nevetség tárgyává lesznek benne, kultúra meg valahogy mindig van. Most itt egy kicsit szarul érzi magát, de hamarosan jobban lesz.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.