A szerk.

Letéve

A szerk.

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

A még csak törvényjavaslat formájában létező elképzelés főleg (bár nem kizárólag) a köznyelvben „elfekvőnek” nevezett krónikus ápolási osztályok ellátottjaira vonatkozna. E változtatással évtizedek óta bevett gyakorlat szűnne meg; egy olyan gyakorlat, amelyet egy időben nemcsak tudomásul vettek, de finanszírozási okok miatt nem is nagyon bántak a kórházak. Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy az egészségügy a még nála is rosszabb helyzetben lévő szociális ellátórendszer feladatait veszi át az idősgondozás e hungarikumnak is méltán nevezhető fajtájával. Ahogyan azzal is, hogy ez a megoldás valójában senkinek sem jó: sem a leterhelt egészségügynek, sem azoknak, akiknek csak ez a lehetőség maradt életük utolsó szakaszára.

Az, hogy e problémát az egészségügy egyre mélyülő válsága idején végre kezelni kell, nem­igen vitatható. Még ha az „elfekvők” nem feltétlenül igényelték is szakápolók vagy orvosok tömegeinek a munkáját, a mára a rendszer működőképességét is veszélyeztető orvos- és szakszemélyzethiány miatt az egészségügyről muszáj leválasztani a kényszerűen vállalt szociális ellátást. Még akkor is, ha e változtatás legfeljebb a címke átragasztásával jár is csupán: a szakápolási központok nem kis része feltehetően a jelenlegi „elfekvők” helyén indul majd, legfeljebb az épületrész és a személyzet jogi státusa változik. S mivel az erre a szakmára is jellemző vészes munkaerőhiányra ismereteink szerint semmiféle kormányzati elképzelés nem tervez megoldást találni, egy nemrég elfogadott törvénymódosítás értelmében ezentúl a segítő családtagok is részt vehetnek majd az ellátásban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.