A szerk.

Letéve

A szerk.

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

A még csak törvényjavaslat formájában létező elképzelés főleg (bár nem kizárólag) a köznyelvben „elfekvőnek” nevezett krónikus ápolási osztályok ellátottjaira vonatkozna. E változtatással évtizedek óta bevett gyakorlat szűnne meg; egy olyan gyakorlat, amelyet egy időben nemcsak tudomásul vettek, de finanszírozási okok miatt nem is nagyon bántak a kórházak. Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy az egészségügy a még nála is rosszabb helyzetben lévő szociális ellátórendszer feladatait veszi át az idősgondozás e hungarikumnak is méltán nevezhető fajtájával. Ahogyan azzal is, hogy ez a megoldás valójában senkinek sem jó: sem a leterhelt egészségügynek, sem azoknak, akiknek csak ez a lehetőség maradt életük utolsó szakaszára.

Az, hogy e problémát az egészségügy egyre mélyülő válsága idején végre kezelni kell, nem­igen vitatható. Még ha az „elfekvők” nem feltétlenül igényelték is szakápolók vagy orvosok tömegeinek a munkáját, a mára a rendszer működőképességét is veszélyeztető orvos- és szakszemélyzethiány miatt az egészségügyről muszáj leválasztani a kényszerűen vállalt szociális ellátást. Még akkor is, ha e változtatás legfeljebb a címke átragasztásával jár is csupán: a szakápolási központok nem kis része feltehetően a jelenlegi „elfekvők” helyén indul majd, legfeljebb az épületrész és a személyzet jogi státusa változik. S mivel az erre a szakmára is jellemző vészes munkaerőhiányra ismereteink szerint semmiféle kormányzati elképzelés nem tervez megoldást találni, egy nemrég elfogadott törvénymódosítás értelmében ezentúl a segítő családtagok is részt vehetnek majd az ellátásban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.