A szerk.

Lökd oda őt is!

A szerk.

Volt néhány hátborzongató kép az utóbbi hetek sajtójában, ami minden politikai közleménynél, bűnügyi statisztikánál, a tüntetések bármelyik frappáns jelszavánál pontosabban mutatta meg Orbán Viktor rendszerének igazi arcát.

Leleplező erejű felvételek a romlottságról, a gőgről, a határtalan ostobaságról. Gondoljunk arra a képre, ahol kvaterkázni látjuk a Quaestor-panamistát és a katolikus főpapot, vagy arra, ahol Orbán két piti gengszternek látszó főembere, Habony Árpád és Andrew G. Vajna menekülnek, záróvonalon, zsákutcán át egy fekete kisbuszban. Vagy idézzük fel az Ausztriából kölcsönzött, 214 utast befogadó – Wiener Sängerknaben nevű – óriásgépről készített impozáns felvételt. E repülőgép arra kell Orbánnak, hogy kényelmesen elférjen a Kazahsztánba tartó 100 főnyi kísérete (a fedélzeten a gázszerelőjével, s annak b. nejével). Sorolhatnánk reggelig – de beszéljünk inkább arról, ami hétfőn járta be a világhálót, s jóval ijesztőbb, szomorúbb bármelyik említettnél. A nyelvüket kitörve szavalni igyekvő mórahalmi óvodások produkcióját megörökítő felvételről. Amikor az ünneplőbe öltöztetett kicsik arról szavalnak az őket vigyorogva hallgató helyettes államtitkárnak (Baltay Tímea) és polgármesternek (Nógrádi Zoltán), s minden tisztelt megjelentnek, hogy „A kormányablak munkája biztosan nem semmi (…) egy nagyon fontos dolog, Szükség lesz rá addig, amíg a föld forog.” A további részletektől megkímélnénk mindenkit, de már úgyis késő.

A vers, mert az, vers, Kovács Katalin verse – egy pályázatra írta –, szóval ez a vers arról szól, hogy már ovisként nagyon hálásnak kell lennünk az államnak, hogy leveszi szüleink válláról a sok terhet, s megengedi, hogy a világhálón is intézhessék egynémely ügyes-bajos dolgukat. A komcsiban legalább Váci Mihály verseit kellett ünneplős gyerekeknek szavalniuk – micsoda különbség, úgy erkölcsileg, mint irodalmilag.

A polgármester persze nem érti, hogy mi a baj, s politikai lejárató kampányról beszél. De mit is tehetne? Kacsingasson és mutogasson fölfelé? Nem meri. Pedig akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, csak ez a magyarázat. S édes mindegy, hogy ez a feljebb, ahova mutogatnia kéne, az az ő fejében van-e vagy tényleg ott száll a feje felett Kazahsztánba a kölcsönrepülőn. Már leírni is kínos, hogy mit kapnak ezek a gyerekek útravalónak legfogékonyabb életkorukban, amikor még minden okés, amit a felnőttek mondanak. A szervilizmust, a hajbókolást, a hála áhítatos arccal elrebeghető szavait, mint a világ legtermészetesebb és legszükségesebb dolgait. Iránymutatást a Nemzeti Együttműködés Rendszerében tanúsított helyes magatartásról. Kovács Katalin valami pályázatra írott s ott elfogadott szánalmas bökverse pont ugyanaz a gesztus, mint ami a tömbbizalmit arra kötelezi, hogy kitűzze a lépcsőházba a rezsicsökkentés mindig friss adatait: most ennyi – zömmel kitalált – forintocskáért tanácsos nagyon hálásnak lenned a kormánynak.

Igen, tudjuk jól, hogy Baltay, Nógrádi, Kovács Katalin és a többi hozzájuk hasonló számára ez valóban természetes létforma, amire még mentségeket is találhatnak – élni kell, ha más állna itt, még rosszabb lenne, általában ilyeneket. Nem túl sokat érőeket, de valahogy értelmezhetőket. De most ezek az emberek a gyermekeikre, a szomszéd, a beosztott, a rokonok gyermekeire sem voltak tekintettel. De hát pont ez is a NER célja! Hogy senki ne tudjon, és ne is akarjon megvédeni senkit. Lökd oda a gyerekedet is.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.