Üljük meg hát október 23-át együtt - sokakkal. A történetnek van persze előzménye is, az első SMS-t Gyurcsány Ferenc írta, jóformán még akkor, amikor a gonosz Dopeman az utcán dekázott Orbán Viktor mind a hét fejével. Ez arról szólt, hogy mi lenne, ha együtt ünnepelnék meg október 23-át, mint afféle Orbán Viktor-ellenes világnapot, ők hárman a szocikkal, a demokratikus erők.
Bajnai és stábja napokig nézegette az SMS-t, mire megtalálta valaki a válaszgombot. De aztán az események kétségkívül felgyorsultak, s gyakorlatilag megszületett a gordiuszi tüntetés menetrendje: Gyurcsány jöhet ünnepelni, de csomagoljuk bele Ungár Klára, Bokros Lajos, Fodor Gábor és mások - ki is most épp a szocdem csávó, Schmuck Andor?, na, az ő - ostyájába. Hátha az említettekkel könnyebb lesz lenyelni. Hogy mit lenyelni, hát például azt a sok sarat, amit a szóban forgó Juhász és még oly sokan hordtak fel az elmúlt esztendőkben Gyurcsányra. Lehet, hogy nem is Gyurcsány a keserű, hanem a bevonata?
Míg ezen Bajnaiék a Dopemannel folytatott öldöklő és magasröptű vita béklyójában tanakodtak, Gyurcsány Ferenc fogadónapot tartott a Szabadság téren. Interjúkat adott, sajtótájékoztatót szervezett, pártja pedig az őszödi beszéd vaskos kiszólásaira felépített kampányával okozott zavart a jobboldal soraiban. Ma (kedden, lapzártánk napján) benn töltik az éjszakát az Országházban, szolidarizálván a tüntető pedagógusokkal. Mindközönségesen politizáltak, széles skálán játszva a krassóizmustól egészen a populizmusig, de tagadhatatlanul úgy viselkedvén, mint egy politikai párt.
Ezzel együtt minden úgy alakult, ahogy Bajnai az SMS-ében szerette volna, Juhász a rendezvényszervezés rövid távú kistérségi rekordját felállítva kedden már sajtótájékoztatón tudatta a demokratikus értékek iránt elkötelezett néptömegekkel a jó hírt és Fodor Gábor fellépésének határozott lehetőségét. (Dopemanről nem tudnak semmit a szervezők, újságírói kérdésre válaszolva valaki úgy emlékezett, hogy egy énekes az illető.) Együtt hát a Műegyetem előtt a nagy csapat, mindenki pontosan annyit beszélhet, mint a többi felszólaló, Orbán Viktor meg szónokoljon csak a frissen Fekete Györgynek adott Műcsarnok előtt. Éljen a bal!
Az október 23-i szónoklatok históriája azonban e csalfa látszatok ellenére sem egy vígjáték, még kevésbé sikertörténet. Különösen akkor nem az, ha visszaemlékezünk a tavalyira. Amikor Bajnai Gordon színre lépett. Eltelt egy év, s még mindig nem tudjuk, hogy jókor vagy rosszkor, de az biztos, hogy rossz helyen - ilyenformán ez a hétfő hajnali SMS pont egy évet késett. Akkor még lehetett hivatkozási alap a Milla esetleges tömegvonzása, akkor még terítéken volt az antipolitikus politika, akkor még voltak vevők a mindenkitől egyenlő távolságot tartó gesztusokra - ma csak egy személyben Schiffer András tart mindenkitől azonos távolságot, ő is jobbára hátulról. Azóta azonban ezt az egész romantikus, önáltató, de legfőként tehetetlen pártellenes bullshitet lesöpörte az asztalról szépen, érdemei szerint az idő, és a köz élénken kimutatott, totális érdektelensége. Nincs Milla, nincsenek Juhász által utcára vezényelhető százezrek, s legyünk őszinték, Bajnai nimbusza is elég göthösnek látszik, neki ugyebár rég Orbán Viktorral kellene vitában állnia, s a legkevésbé sem Dopemannel (ráadásul a szívóágon).
Ilyenformán mást is jelent ma ugyanaz az SMS, mint jelenthetett volna tavaly, amikor valóban nagyvonalú gesztus lehetett volna.
Az az SMS, legyen bármennyire is hózentrágerhúzogató, hogy mi vagyunk ám a legények, akik összehozzák az ellenzéki egységet, akik megszerveznek flottul egy tömegrendezvényt, ma már csak kapaszkodás egy szalmaszálba.
De micsoda túlélési esélyekkel kecsegtet egy olyan szalmaszál, akit Gyurcsány Ferencnek hívnak?
Nos, nagyobbal, mint elsőre gondoljuk, mint ha azokra a beidegződéseinkre hallgatunk, amelyekre eddig Bajnai és a szocialista párt zöme is hallgatott. Hogy tudniillik ennek a csávónak vége, ez már annyiszor került padlóra, nullázta le magát, hogy már csak taszít szavazót. Arra hallgatunk még mindig, hogy Gyurcsány tehet mindenről.
De Gyurcsány Ferenc Szabadság téri fogadónapján nemcsak a rajongók és a kóros kíváncsiskodók jelentek meg, voltak ott mások is. S ha végignézzük az elmúlt három év ellenzéki megszólalásait, Gyurcsány semmivel nem teljesített szerényebben, mint Bajnai vagy Mesterházy, ellenkezőleg.
Az a hétfői SMS így leginkább annak a folyamatnak a napnál is világosabb lenyomata, amely során nevezettek folyamatosan azon törik a fejüket, hogyan is tudnának megbocsátani Gyurcsány Ferencnek, legfőként két dolgot.
Orbán Viktort először is - bár nyilván megér egy külön misézést, hogy mennyit köszönhetünk abból magának a szocpártnak. Másfelől pedig azt az immár megkerülhetetlen tényt kell megbocsátani Gyurcsány Ferencnek, hogy olyan helyzetbe hozta az önoldalán elhelyezkedő ellenfeleit, hogy azok efféle gesztusokra kényszerüljenek felé. Magyarul megbocsássák neki, hogy kénytelenek megbocsátani neki, vagyis átlépni a hülye árnyékukat.
Tetszik, nem tetszik, Gyurcsány újra játékban van. A baloldal akkor veszi majd komolyan önmagát, ha ezt beismeri.
