Bajnaiék a szokásos távolságtartásukkal a szocialistákhoz utalták Gyurcsányékat, utóbbiak pedig a sajtón keresztül üzenték meg a DK-nak a Gyurcsány viselkedése miatti kiborulásukat, miszerint a Feri, ez dúvad már megint ajtóstul rontott a házba, meg kell itt az észnek állni, de tényleg.
Gyurcsány nyilvános szereplései változatlanul nem keltenek osztatlan rokonszenvet (főleg azért, mert süt róla, hogy mennyire imád szerepelni), ám ha van erőnk túllépni ezen, láthatjuk: ismét - sokadszorra - ő az, aki jó felé kapizsgál. Ajánlata (egyéni helyek arányosan, kevés listás hely, de a 2. fixen) nem irreális: és nemcsak a Demokratikus Koalíció helyzetét ítéli meg önfényezés nélkül (maximum 200 ezer támogatóval kalkulálva), de érzékeli és akceptálja azt a nehézséget, ami a közösködéssel az MSZP és annak elnöke, Mesterházy Attila nyakába szakad.
Az MSZP, amely az Együtt 2014-gyel és a Párbeszéd Magyarországért párttal szemben országos szinten is létező politikai szervezet - például tényleg tudna mind a 106 körzetben önálló jelöltet indítani -, egy ponton túl nem tehet bele többet a közösbe. Mondjuk az Együttön kívül még egy külön listás szövetségest nem bírna el: hiszen ahhoz újabb minimum 27 egyéni körzetről kellene lemondania, hogy "barátai" egyáltalán listát állíthassanak. (És persze azokon a helyeken ugyanúgy a párt talpasai szednék össze az ajánlócédulákat, ahogyan jórészt ők szedik össze Bajnaiéknak is, miközben azoknak az indulóknak a neve mellett nem is szerepel majd a párt logója a szavazólapokon.)
A közös lista sem probléma nélküli: a Bajnaiéknak átadott körzetek szocialista jelöltjelöltjei egy részét előkelő listás hellyel illik kompenzálni a pártelnöknek. Csakhogy az újabb szövetségesek bevonása sem megy anélkül, hogy néhány biztosnak vélt listás hellyel ne kínálná meg őket - vagyis a befutó helyek száma erősen korlátozott. Mesterházynak, aki, mint minden politikai vezető, nyilván sokfelé elkötelezte magát a pártján belül, ez mindenképpen számos kezelendő munkahelyi konfliktust okoz. Ahogyan okozott Orbán Viktornak is évekkel ezelőtt, amikor - szintén a szavazatmaximalizálás érdekében - elkezdte sorra felpakolni a Fidesz-listákra a kisgazdákat, az MDF-eseket, a kereszténydemokratákat, a volt miépeseket, leendő jobbikosokat stb. Más kérdés, hogy neki, mivel a Fidesz akkorra már az ő kizárólagos egyszemélyi vezetése alatt állt, könnyebb dolga volt.
A szocialistáknak Gyurcsányék 1-2 százalékára is szüksége lehet (Bajnaiék 5-10 százalékára meg pláne), Bajnaiéknak meg Gyurcsányéknak (és a még szóba jöhető többinek) pedig szükségük van az MSZP-re ahhoz, hogy egyáltalán rajthoz állhassanak, és a felszínen maradjanak. A Fideszt kizárólag együtt győzhetik le - de a kölcsönös egymásra utaltság némi empátiát is követel valamennyi féltől.
Gyurcsány, aki a nyilvánosságban nemegyszer ripacsként viselkedik, belátta ezt. Az indokoltnál többször is az erő pozíciójából tárgyaló Mesterházyék, illetve Bajnaiék - akik a nem létező "elárvult" "mérsékelt" jobboldali választói "tömegek" megszerzése érdekében mindvégig játszottak arra is, hogy csakis befogott orral hajlandók szóba állni az MSZP-vel - viszont úgy tesznek, mint akik képtelenek ezt fölfogni. Bölcsességük nagy reményekre jogosít.
