A szerk.

A demokrácia rendőrsége

A szerk.

Tekintsük már át - csak úgy kutyafuttában - az elmúlt két-három hét termését, az sem baj, ha kifelejtünk valamit, mert a példák önmagukban is szerfelett beszédesek. Mivel is múlatta idejét az elmúlt pár napban Magyarország demokratikus rendőrsége?

Augusztus elején volt a nevezetes "fokozott ellenőrzés", amelynek szükségtelen voltáról és brutális módozatairól máig is folyik a szakmai és a társadalmi polémia (melynek magunk is adózunk belül, a stop-and-frisk eljárás bemutatásával). A dologból parlamenti interpelláció született, a Helsinki Bizottság pedig az ombudsmanhoz fordult, ám minő meglepetés, sem az illetékes miniszter, sem maga a szerv nem állt elő máig sem a kilenc fővárosi kerületet érintő akció hitelt érdemlő megokolásával, alkalmasint semmiféle magyarázattal.

Ellenben hamarosan kiderült, hogy rendőrtisztek fenyegették meg kollégáikat, befolyásolandó vallomástételüket a halállal végződő izsáki kényszervallatás tárgyalásán (konkrétan azt követelték tőlük, hogy vonják vissza a vallomásukat).

Szinte ugyanebben az augusztus második felére eső időpontban látott napvilágot az a melegfelvonulást követő eset, amikor egy boltos baseballütővel óhajtotta megrendszabályozni az üzlete előtt megítélése szerint helytelenül viselkedő melegeket, és a kiérkező rendőrök ebbéli szándékai beteljesítésére buzdították az illetőt. Még jó, hogy nem álltak be buzit verni.

Pár nap sem telt bele, máris a szombathelyi utcazenészek elleni kivételesen brutális rendőrattaktól volt hangos a sajtó - ott állítólag az volt a Savaria Karnevál résztvevőinek bűne, hogy nem fizettek helypénzt a zenélésükért, kaptak is a pofájukra, rendesen.

Lapunk egyik visszatérő szerzője online felületünkön meséli el tökéletesen indokolatlan igazoltatásának történetét, s nyomtatott lapszámunk zárásakor épp arról szólnak a hírek, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyészség nyomozást rendelt el egy soproni igazoltatás ügyében, melynek során egy motorost tomfa, bilincs és egyéb brutális kényszerítési módszerek alkalmazásával igyekezett egy rendőr az általa kívánatosnak tekintett közlekedési magaviselet betartására ösztönözni. Lábat szét, bilincs, hátrafeszített kar, nyilván szigorúan előírás szerint.

Bizonyára mindezen disznóságok szerencsétlen egybeesésből adódtak, s pusztán csak rossz hónapja volt a rendőrségnek, mindenkivel megesik az olyan, hogy rossz időszakot él át, és akkor dühöngeni, csapkodni kezd, csúnyán beszél idegenekkel, miegymás. Lehet. De szerintünk inkább megengedhetetlen szerepzavarról van itt szó, távolról sem szolgálatról és védelemről, hanem megfélemlítésről. De ha csak annyi az egész, hogy valami felülről sugallt teljesítménykényszer miatt alakult ki olyas tévhit a rendőrökben, hogy terrorizálniuk kell mindenkit, akinek nem tetszik a pofája? Nos, az is több a soknál! Mert akár így, akár úgy, nem lehetnek illúzióink: a rendőrség bizonytalansága a hatalom bizonytalansága. A rendőrségi rosszindulat a hatalom rosszindulata. Egy gyengécske, illegitimitását jól érzékelő, rossz lelkiismeretű, beijedt, incifinci diktatúrácska bizonytalansága.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.