A szerk.

Megint megvédtük Ádert a terroristáktól

A szerk.

Nagy dolog: Áder János eltöltött két napot Párizsban, s csak a szállása 7 és fél millió forintjába került az adófizetőknek. Az ilyesmi nem veri már ki a biztosítékot, Magyarországon naponta lopják el ennek a sokszorosát, ez is csak egy mínuszos hír volt lapzártánk reggelén a bulvárban. Pedig a részletek csodás dolgokat takarnak.

Azt nyilván könnyen kitalálja mindenki, hogy Elnök úr egy klímakonferenciát keresett fel, ahol feltehetően beszédet is mondott. Most mit szórakozunk, igyekezett megmenteni a vesztébe rohanó világot, de legalább a klímát belőle. Ebben semmi érdekes nincs, elég régóta van neki ez a klímás becsípődése, valami ENSZ-állásra gyúr, bár az elég hamar kiderült, hogy főtitkár nem lesz belőle, bár épp Kelet-Európa a soros a posztra. De lehet még belőle klímatechnikai alosztályvezető vagy bármi; úgy kell neki a konferenciázás, mint egy falat kenyér. Hisz ő tudja a legjobban, milyen az, ha Orbán ejt valakit, meg amúgy sem állnak fényesen a dolgok, Orbán belátható időn belül röpülhet, s elég sokan szállnak majd vele, akkor is kell valami állás, ami, ha kastélyszállót nem is, de tisztes megélhetést garantál. Mert félreértés ne essék, 7 és fél milláért nem az Ibis szállodalánc ad ki szobákat, hanem például a Chateau Hotel Mont Royal – már a nevétől is beszarunk: Monroájál –, ami bizony egy képtelenül nagy kastély.

Szóval van Elnök úr, aki épp a közösből egyengetné a jövőjét a fent vázolt módon. Oké, legyen ez semmiség, bár piszkosul nem az. De tény, hogy az ügynek van egy arcpirítóbb részlete is, jelesül a válasz, amit Elnök úr hivatala méltóztatott az ügyet firtató sajtóorgánumnak (borsonline.hu) válaszolni.

Azt mondták, hogy Ádert (és persze biztonsági személyzetét és klimatikai szakértőit) azért kellett ebben a mesepalotában elhelyezni, mert nagy kérem a terrorveszély arrafelé. „Az elnöki hivatal szerint azért erre a hotelra esett a választásuk, mert a klímakonferencia néhány héttel a százharminc áldozatot követelő párizsi terrortámadások után zajlott” – írja a lap. Így, szám szerint az áldozatok, hangsúlyozandó a veszély nagyságát. „Néhány héttel” az esemény után. Persze nemcsak e válasz szerfelett pökhendi volta (az tudniillik, hogy simán síkhülyének tekinti a kérdezőt) a vérlázító, hanem a tény maga, hogy mire használják Orbánék Európa egyik legnagyobb baját, a terrorfenyegetést. Itt csupán arra, hogy igazoljanak vele egy kisebbrendűségi komplexusokon alapuló nagyzási hóbortot, egyébként meg hatalmuk megtartására. Mert ugyan miért grasszálnak a legutóbbi brüsszeli merénylet óta kettesével kalasnyikovos rendőrök minden utcasarkon? Miért csak úgy lehet lemenni a metróba, hogy egy vörös sapkás, állig felfegyverzett kommandós mellett kell elaraszolni a babakocsival? Miért állnak a repülőtér parkolójában TEK feliratú páncélozott harci járművek? Kit tudtak volna azok megvédeni, már a kezelőiken túl? Az ágyújukkal belőnek az indulási váróba, ha tapasztalnak valami gyanúsat? Dehogyis!

Minden kirendelt fegyveresnek az a szerepe, hogy afféle eleven bábuként sugallja az utca népének, hogy háború van, harcban állunk valami fantommal, a „terroristákkal”, s csak Orbán tud megvédeni tőlük a TEK-eseivel. Feltehetően azért, mert Habony Árpád azt olvasta egy kézikönyvben, hogy hadi helyzetben a választók bizalma megerősödik a hivatalban lévő vezetés iránt. De a bizalom már oda van, s amikor ezt írjuk, a terrorfenyegetettségi szintet is kettesről hármasra csökkentették, azaz közepes fokozatúra. Ez a közepes fokozat viszont addig marad a belügyminiszter szerint, amíg nem tisztázódik, hogy milyen terrorcselekmények várhatók Európa más országaiban. Míg ide nem szólnak a terroristák, hogy mire készülnek épp. Addig maradnak a látszatintézkedések, s a törvények olyan módon esedékes alakítgatása, ami lehetővé teszi a kormánynak, hogy bemenjen a házadba, s elvegyen ezt-azt, elolvassa a magánleveleidet, s a többi. Addig százpárti egyeztetések lesznek a parlamentben a „terrorellenes intézkedéscsomagról”. Addig a kormány engedélyezni akarja a valós idejű telefonlehallgatásokat, s „válsághelyzetben” SMS-ezésre korlátozná az adatforgalmat. Mindezt persze szigorúan a bevándorlók = terroristák ellen, a mi érdekünkben. Dehogy a hatalom megtartásáért. Dehogy azért veszi el egy magyar rendőr egy magyar újságíró telefonját, ellenkezőleg: a terrorizmus elhárítása végett.

Ha mégsem történik semmi, nem lesz terrorcselekmény, a veszély attól még fennáll, tehát ha klímázni kell, azt csak 7 és fél milláért szabad. Klímázni meg mindig kell.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.