A szerk.

Menet a kiért?

A szerk.

Bár mondtak mindenfélét, még egy milliós tétel is elröppent a Kossuth téren, a tény az, hogy sokan voltak szombaton a Békemenetnek elkeresztelt kormánypárti tüntetésen. Többen, mint az utóbbi idők bármelyik tiltakozó felvonulásán - s ezzel a megmozdulás egyik célja - miszerint mutassuk meg "nekik", hogy mi is ki tudunk vinni az utcára ennyi meg annyi embert - teljesült is.

Ám ha voltak egyéb céljai is a kivonulásnak - márpedig, ha hihetünk a vonatkozó deklarációknak, akkor voltak -, azok beteljesedése már közel sem ennyire egyértelmű. Ilyen cél volt a kormányzati politika támogatása is, feltehetően a kölcsönösség jegyében, hisz a Belügyminisztérium is kivette részét a történtekből, konkrétan a hangulatfelelős szerepét vállalva magára, amikor közleményben tudatta, hogy a rendezvény jó hangulatban zajlott, s rengetegen vettek részt rajta - az eddigi demonstrációk alkalmával a belügy megtartóztatta magát a számolgatástól és a kedélyállapot szondázásától is. Jelen aktivitása viszont okkal enged arra következtetni, hogy még az is előfordulhat: a kormány rendelte magának ezt a spontán akciót, mint ahogy azon sincsen mit csodálkozni, hogy vidéki Fidesz-szervezetek buszokon indították útnak a bandériumaikat. Ja, néha Orbánnak is foglalkoztatnia kell a mezei hadait, nehogy berozsdásodjanak, de sokkal több haszna nem lehetett a kormánynak az egészből. Lévén a szombati tüntetés - és most mondja bárki, pláne minisztérium, hogy voltak ott egymillióan is - a végkicsengése szerint nettó EU-ellenes megmozdulás volt, mentek elöl a nevezetes díszpintyek, kivétel nélkül a Fidesz jobbszéléről (illetve Széles Gábor istállójából), és vitték a transzparensen, hogy nem leszünk mi senkinek a gyarmata. Magyarul, Brüsz-szel mehet a fenébe. Miközben Orbán épp ott tart, hogy teljesíteni akarja az EU minden kívánságát. És teljesíteni is fogja, legelsősorban hatalomféltésből.

Ez előbb-utóbb feltűnik majd a felvonulóknak is. És akkor esetleg körülnéznek, hogy most ki is az, aki nem kér itt az EU-ból? S aki benn marad ebben az "abcúg uniós" történetben, az kénytelen lesz arra kereskedni tovább, ahol a zászlót égetik. Persze nem mindenki ilyen, a megjelent nyugdíjasok közül sokan tényleg csak Orbán Viktor két szép szeméért jöttek, s ők, ha még bírják, jönnek majd akkor is, ha épp az EU mellett kell síkra szállniuk. De mire lesznek ők elegen?

Jelen történelmi percben - amikor Orbán épp megköti Barroso cipőpertlijét a belga fővárosban - az egyenleg úgy fest, hogy Magyarország kormányának finoman kinyilvánított óhajára a Fidesz segédcsapatai szerveztek egy csinos kis tömegdemonstrációt a Jobbiknak. Méghozzá a szokottnál - mármint a Jobbik vagy gárdája háza táján megszokottnál - jóval szalonképesebbet. Nem volt túl sok árpádsávos zászló, semmi zsidózás, semmi cigányozás. Orbán sűrű képei alatt azonban a hívei szeme láttára dicsőült meg a Jobbik programja. Szombaton Budapesten megnyerték saját csatájukat az Európai Unió ellenfelei. Mindenki ellen.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.