A szerk.

Menet a kiért?

A szerk.

Bár mondtak mindenfélét, még egy milliós tétel is elröppent a Kossuth téren, a tény az, hogy sokan voltak szombaton a Békemenetnek elkeresztelt kormánypárti tüntetésen. Többen, mint az utóbbi idők bármelyik tiltakozó felvonulásán - s ezzel a megmozdulás egyik célja - miszerint mutassuk meg "nekik", hogy mi is ki tudunk vinni az utcára ennyi meg annyi embert - teljesült is.

Ám ha voltak egyéb céljai is a kivonulásnak - márpedig, ha hihetünk a vonatkozó deklarációknak, akkor voltak -, azok beteljesedése már közel sem ennyire egyértelmű. Ilyen cél volt a kormányzati politika támogatása is, feltehetően a kölcsönösség jegyében, hisz a Belügyminisztérium is kivette részét a történtekből, konkrétan a hangulatfelelős szerepét vállalva magára, amikor közleményben tudatta, hogy a rendezvény jó hangulatban zajlott, s rengetegen vettek részt rajta - az eddigi demonstrációk alkalmával a belügy megtartóztatta magát a számolgatástól és a kedélyállapot szondázásától is. Jelen aktivitása viszont okkal enged arra következtetni, hogy még az is előfordulhat: a kormány rendelte magának ezt a spontán akciót, mint ahogy azon sincsen mit csodálkozni, hogy vidéki Fidesz-szervezetek buszokon indították útnak a bandériumaikat. Ja, néha Orbánnak is foglalkoztatnia kell a mezei hadait, nehogy berozsdásodjanak, de sokkal több haszna nem lehetett a kormánynak az egészből. Lévén a szombati tüntetés - és most mondja bárki, pláne minisztérium, hogy voltak ott egymillióan is - a végkicsengése szerint nettó EU-ellenes megmozdulás volt, mentek elöl a nevezetes díszpintyek, kivétel nélkül a Fidesz jobbszéléről (illetve Széles Gábor istállójából), és vitték a transzparensen, hogy nem leszünk mi senkinek a gyarmata. Magyarul, Brüsz-szel mehet a fenébe. Miközben Orbán épp ott tart, hogy teljesíteni akarja az EU minden kívánságát. És teljesíteni is fogja, legelsősorban hatalomféltésből.

Ez előbb-utóbb feltűnik majd a felvonulóknak is. És akkor esetleg körülnéznek, hogy most ki is az, aki nem kér itt az EU-ból? S aki benn marad ebben az "abcúg uniós" történetben, az kénytelen lesz arra kereskedni tovább, ahol a zászlót égetik. Persze nem mindenki ilyen, a megjelent nyugdíjasok közül sokan tényleg csak Orbán Viktor két szép szeméért jöttek, s ők, ha még bírják, jönnek majd akkor is, ha épp az EU mellett kell síkra szállniuk. De mire lesznek ők elegen?

Jelen történelmi percben - amikor Orbán épp megköti Barroso cipőpertlijét a belga fővárosban - az egyenleg úgy fest, hogy Magyarország kormányának finoman kinyilvánított óhajára a Fidesz segédcsapatai szerveztek egy csinos kis tömegdemonstrációt a Jobbiknak. Méghozzá a szokottnál - mármint a Jobbik vagy gárdája háza táján megszokottnál - jóval szalonképesebbet. Nem volt túl sok árpádsávos zászló, semmi zsidózás, semmi cigányozás. Orbán sűrű képei alatt azonban a hívei szeme láttára dicsőült meg a Jobbik programja. Szombaton Budapesten megnyerték saját csatájukat az Európai Unió ellenfelei. Mindenki ellen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.