„A magyar kreativitás a nemzeti jövőképesség záloga” – mondta egy ízben; máskor a „családokat el nem ismerő, sőt a családokat támadó önsors”-ról beszélt, az állami költségvetést pedig olyan ajándékdobozokhoz hasonlította, „amelyek mindegyikében bővülő források találhatóak”. De Hankó nem csak a retorikában zárkózott fel az ugyancsak értelmetlen, ám a nemzeti érzelemtől csurig itatott szövegtermelésben bajnok elődjei, Kásler és Csák mögé.
A március 14-i állami díjkiosztón még csak ő tudta – és talán az érintett –, hogy az egyik Munkácsy-díj valójában személyes ajándék. Vészabó Noémi művésznőnek, akit üzleti, és vélhetően baráti szálak fűznek a miniszter családjához. De talán álmában sem gondolta volna, hogy a protezsáltjának adott díj akkora felháborodást kelt, hogy nemcsak aláírásgyűjtés indul neves művészek kézjegyével, de még az az ún. díjkiosztó bizottság is hátat fordít neki, amelyik az elmúlt 15 évben egyetlen egyszer gondolta úgy, hogy tiltakoznia illene. A miniszter aztán rátett egy lapáttal, s a minap a kitűnő tudós, Schmidt Mária társaságában, afféle díjmegerősítési gesztusként reprezentatív látogatást tett a díjazottnál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
