A szerk.

A javaik és az életük

A szerk.

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Hadházy Ákos számos párhuzamosan futtatott kereszteshadjáratának legkomikusabb momentumokkal kecsegtető csapásáról, a két-három napi rendszerességgel közétett családi Ferrarikról, szaúdi szállókról és krokodilszőrös kulacsokról beszélünk. Arról, amiről soha sem kéne beszélnünk.

Csakhogy válaszolnak. „A képen látható Ferrari SF Spider gépjármű nincsen és nem is volt soha Tiborcz István tulajdonában, azt bérelte” – így a miniszterelnöki fővej valamelyik fedőcége. „Mindemellett Mészáros Lőrinc Úr a kullancsozást nem is vette magára, mivel csak a tavalyi évben a Mészáros Csoport nagyságrendileg 20 MILLIÁRD forintot fordított támogatásokra, adományra, szponzorációra” – így meg a Mészáros és Mészáros és Mészárosmészáros. „Megkérdeztem erről Rogán Antalt, aki azt mondta, hogy hazugság, hogy azok a feleségéé lennének” – így pedig Rogán Antal helyett a miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely, az ún. kormányinfón, Magyarország kormányának nevében. Hogy nem az asszonykáé az a Birkin táska, amely nála van. Csak lett neki valahogy (Zerkovitz Bélánál például Krepelkától, de az túl magas művészet ide).

Miért válaszolnak? Hogy még mélyebbre ássák magukat? Ezt senki nem gondolja komolyan. Azért, hogy a főnök szavazóiban tartsák a lelket? Hát, látod, nem is az övék, csak rájuk fogják. Rogánné Barbara asszony nyugodtan, sőt gyanútlanul ment haza, a V. György szálloda királyi lakosztályába – egy lyuk tényleg, még tévét is külön kellett kérni bele, a minibár kódis, te nem laknál ott, hidd el, egy percig sem –, amikor valaki előugrott egy sötét sarokból és ráfogott egy Birkin táskát. És hopp, már ugrott is egy lesifotós, és már ment a kép Hadházynak (via Von der Leyen, Weber, Zelenszkij, Soros, Magyar).

A minap interjút adott a 444.hu portálnak a kormánysajtó valamelyik üdvöskéje, aki bemondta, hogy őt is zavarja a tejeskávézás a jachton. Ne bassz, tényleg?! Zavar? A tejeskávézás? A jachton! Nos, lehet, hogy a notórius válaszolókat is az zavarja, ördög és pokol: a tejeskávézás! A jachton! Pedig nem kellene, hogy bárkit is zavarjon, sem a krokodilbőrűeket, sem az üdvöskét. Kit érdekel ugyanis, hogy ki, hol és milyen Ferrariból issza a Hell kávét? Senkit. De például az üdvöskét zavarhatná az is, hogy miből kávéznak a kávézgatók. S ha az zavarná, akkor is zavarná, ha nem tejes lenne az a kávé, hanem sima, minden nélküli, cikória, pótkávé, meleg víz. Jacht, mi? A sarki fűszeres automatájából is gáz az ebül csapolt kávé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.