2011-ben Hoffmann Rózsa intézmény-összevonási terve a Corvinus teljes bezárásával számolt, tavaly a Figyelő arról írt, hogy csak a gazdaságtudományi karok maradnának az egyetemnél, bő egy hete pedig a vs.hu ismertetett egy egészen konkrét csonkolási koncepciót. Eszerint a kertészettudományi kar Gödöllőre, a tájépítészeti a Műegyetemre, az élelmiszer-tudományi Hódmezővásárhelyre költözik, a felszabadult budai campust az arborétummal együtt privatizálja kormány, hogy a befolyt összeget a budai vár felújítására költhesse.
A Corvinus triviális okokból lett szálka Orbánék szemében. A piac már jó ideje beárazta a képzéseket: elsősorban gazdasági területen váltak kirívóan értékessé a corvinusos diplomák. A felvételi statisztikákból jól látszik, hogy a diákok egyre szívesebben választották az itt meghirdetett szakokat – minőségi képzés, modern oktatási környezet, jól felépített brand. Márpedig Orbán számára a legirritálóbb szituációk egyike, amikor azt kell látnia, hogy egy állami intézmény tőle függetlenül, pusztán az állampolgárok – szülők és diákok – önálló választásai nyomán emelkedik fel. Ezt a folyamatot mégoly agyafúrt szabályozási eszközökkel sem tudta megállítani: hiába emelte meg az állami finanszírozáshoz szükséges ponthatárt a gazdasági és társadalomtudományi képzéseken, a Corvinus fizetős hallgatókkal is képes volt megtölteni a tantermeit. Így a szándék komolyságától függetlenül is érdemesnek tűnhet időnként erős üzenetet küldeni az itt tanulóknak: nehogy má’, kisköcsögök.
A most kiszivárgott terv a felsőoktatás átalakításának tágabb koncepciójába is hézagmentesen illeszkedik. Palkovics László államtitkárt jól láthatóan egyedül az mozgatja, hogy valahogy elműködtesse a rendszert abból a szégyenletesen kevés pénzből, amit a kormány beletesz. A költséghatékonyság jegyében két vezércsillaga a szakracionalizálás és a profiltisztítás: minél kevesebb szakot hirdessen meg minél kevesebb intézmény. A három corvinusos kar beolvasztásának indoka – merthogy, bár döntés még nincs, indoklással azért előállt az államtitkár – is az, hogy a jelenlegi 14 agrárképzési helyből négy centrumot csinálna a kormány. Önmagában is kacagtató, hogy a színleg versenyelvű felsőoktatási stratégiánk jórészt arról szól, hogyan ne versenyezzenek egymással az intézmények. Nem jó, ha egy régióban többen is indítják ugyanazt a szakot, mert a végén még elszívják egymás elől a hallgatókat. Azt pedig, hogy hol maradhatnak meg a képzések, ismét nem a hallgatók száma vagy a minőség dönti el, hanem a lobbierők és a kézivezérlés. Ha valaki nem tetszik a kormánynak, ráadásul értékes ingatlanjai is vannak, lehúzhatja a rolót.
Kapkodás, az átláthatóság és a párbeszéd teljes hiánya, a diákok, a verseny, az autonómia mélységes lenézése – a Corvinus elleni újabb támadás az orbáni „oktatáspolitika” szimbóluma is lehetne. Aki kiáll a Corvinus megmaradásáért, ezt a retrográd víziót utasítja el.
