A szerk.

Miért kell Budapestnek olimpia?

A szerk.

Magyarország fővárosában egy frissen bejelentkezett ifjúsági szervezet, a Momentum Mozgalom harcol már húsz napja azért, hogy lehessen helyi népszavazást tartani arról, hogy rendezzen-e Budapest olimpiát vagy sem. Most, az aláírásgyűjtés hajrájára bejelentkezett melléjük – mondjuk fél lábbal vagy fél szívvel – a Magyar Szocialista Párt is. De e ténynek nincs komolyabb jelentősége.

Valódi jelentősége csak annak az egy kérdésnek van, hogy miért is rendezzen Budapest olimpiát?

Lapunk belső traktusában pontos számokkal, számításokkal okadatolt kiváló írás szól arról, hogy mennyi pénz menne el a budapesti olimpiára (a rengeteg sokszorosa), s mennyi jönne vissza (bagatell); eszerint katasztrofális anyagi következményekkel kellene számolnia az országnak. Alig várjuk, hogy jöjjön egy vitairat, amiben az áll – hasonló alapossággal alátámasztva –, hogy milyen fene jó üzlet, micsoda nyereség lenne az olimpia. Mennyivel jutunk az olimpia által előrébb. Eddig ilyet nem láttunk, amit meg igen, abban semmi sem stimmel.

Az olimpia barátaitól ma már csak azt halljuk, hogy mennyire megérdemelné az ország, mennyire megérdemelnék a sportolók, s hogy aki a nemzet könnyes-himnuszos összeborulásának útjába állna, az hazaáruló. Sőt, már az is hazaáruló, aki az árcédulát firtatná. Aki az árcédulát egyáltalán szóba hozná. A cinikusabbja még azt is hozzágondolja, hogy Orbán Viktor akkor is teleszórja stadionokkal a fővárost, ha nem lesz itt olimpia. Ezalatt azt értik: akkor is ellopnak az utolsó szögig mindent, ha nincs közben muri. Akkor legalább legyen muri! (És hátha nekem is jut.)

De azt fennhangon, nyíltan kimondani még Magyarország népe előtt sem lehet, hogy azért kell nektek az olimpia, hogy még többet lophassak, és még több világsztárral fényképezkedhessek. Ezért hát nem is mondanak semmit az olimpia pártolói. Csak azt, amiért a bérüket kapják: legyen olimpia!

Tudják önök, hogy mikor nyilatkozott utoljára – majdnem azt írtuk, érdemben, de helyesen: egyáltalán – Orbán Viktor a budapesti olimpiarendezésről? Rióban, tavaly, s akkor sem érvelt, hanem hadovált: „Budapest azért a megfelelő város a 2024-es olimpia megrendezésére, mert az ezzel járó fejlesztések után igazi, 21. századi körülmények fogadnák a szurkolókat”. Oh, persze. Azóta, ha rákérdeznek, csak kitér, mint legutóbb múlt héten a Botkával közös sajtótájékoztatóján.

Tudják, mit írnak a Fidesz honlapján arról, hogy miért jó Magyarországnak egy olimpia? Semmit, egy árva szót sem!

Ha lesz népszavazás, színt kell vallani mindenkinek. Az olimpia barátainak is elő kell állni a farbával. De lesz-e népszavazás?

Hajrá!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.