A szerk.

Miért kell Budapestnek olimpia?

A szerk.

Magyarország fővárosában egy frissen bejelentkezett ifjúsági szervezet, a Momentum Mozgalom harcol már húsz napja azért, hogy lehessen helyi népszavazást tartani arról, hogy rendezzen-e Budapest olimpiát vagy sem. Most, az aláírásgyűjtés hajrájára bejelentkezett melléjük – mondjuk fél lábbal vagy fél szívvel – a Magyar Szocialista Párt is. De e ténynek nincs komolyabb jelentősége.

Valódi jelentősége csak annak az egy kérdésnek van, hogy miért is rendezzen Budapest olimpiát?

Lapunk belső traktusában pontos számokkal, számításokkal okadatolt kiváló írás szól arról, hogy mennyi pénz menne el a budapesti olimpiára (a rengeteg sokszorosa), s mennyi jönne vissza (bagatell); eszerint katasztrofális anyagi következményekkel kellene számolnia az országnak. Alig várjuk, hogy jöjjön egy vitairat, amiben az áll – hasonló alapossággal alátámasztva –, hogy milyen fene jó üzlet, micsoda nyereség lenne az olimpia. Mennyivel jutunk az olimpia által előrébb. Eddig ilyet nem láttunk, amit meg igen, abban semmi sem stimmel.

Az olimpia barátaitól ma már csak azt halljuk, hogy mennyire megérdemelné az ország, mennyire megérdemelnék a sportolók, s hogy aki a nemzet könnyes-himnuszos összeborulásának útjába állna, az hazaáruló. Sőt, már az is hazaáruló, aki az árcédulát firtatná. Aki az árcédulát egyáltalán szóba hozná. A cinikusabbja még azt is hozzágondolja, hogy Orbán Viktor akkor is teleszórja stadionokkal a fővárost, ha nem lesz itt olimpia. Ezalatt azt értik: akkor is ellopnak az utolsó szögig mindent, ha nincs közben muri. Akkor legalább legyen muri! (És hátha nekem is jut.)

De azt fennhangon, nyíltan kimondani még Magyarország népe előtt sem lehet, hogy azért kell nektek az olimpia, hogy még többet lophassak, és még több világsztárral fényképezkedhessek. Ezért hát nem is mondanak semmit az olimpia pártolói. Csak azt, amiért a bérüket kapják: legyen olimpia!

Tudják önök, hogy mikor nyilatkozott utoljára – majdnem azt írtuk, érdemben, de helyesen: egyáltalán – Orbán Viktor a budapesti olimpiarendezésről? Rióban, tavaly, s akkor sem érvelt, hanem hadovált: „Budapest azért a megfelelő város a 2024-es olimpia megrendezésére, mert az ezzel járó fejlesztések után igazi, 21. századi körülmények fogadnák a szurkolókat”. Oh, persze. Azóta, ha rákérdeznek, csak kitér, mint legutóbb múlt héten a Botkával közös sajtótájékoztatóján.

Tudják, mit írnak a Fidesz honlapján arról, hogy miért jó Magyarországnak egy olimpia? Semmit, egy árva szót sem!

Ha lesz népszavazás, színt kell vallani mindenkinek. Az olimpia barátainak is elő kell állni a farbával. De lesz-e népszavazás?

Hajrá!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.