A szerk.

Mindegy, hogy ki, csak nyomja

A szerk.

Kedd délután van, még egyszer átnyálazzuk a híreket: nem, nem találjuk. Nyoma sincs olyan értesülésnek, mely szerint Balogh József lemondott volna parlamenti mandátumáról.

Tudják, arról az erőszakos bűnelkövetőről beszélünk, aki a saját, az ügyészségnek tett vallomása szerint "a közepesnél nagyobb erővel" többször is arcul ütötte a feleségét, sőt, a nő fejét - a hajánál fogva - a korlátba is beleverte. Részegen.

Meglehet, mire ezek a sorok kikerülnek az utcára, Balogh már lemondott a képviselőségről. Az sem elképzelhetetlen, hogy nem teszi meg, ott sunyít tovább a padjában, belegörnyed a laptopjába, amit feltehetően te vettél neki, kedves olvasó, és megpróbálja valahogy kibekkelni azt a pár hónapot, ameddig még húzhatja a fizetését. Meg is van erre minden esélye, hisz ma is a jelenléte ellen felháborodottan tiltakozó nőket fenyegette meg büntetéssel Harrach Péter, a ház alelnöke. Bűnhődjetek, ha nem tetszik, hogy egy asszonyverővel kell egy gyékényen árulnotok! Mondja valaki ebben az országban, hogy a Tisztelt Ház?

De tényleg nem az a lényeg, hogy mit csinál Balogh. Sokkal fontosabb, hogy mit tesznek Magyarország valódi irányítói. Az a lényeg, hogy a Fidesz lapul, mint szar a fűben.

Oké, eddig hazudhatták minden különösebb következmény nélkül, hogy az ártatlanság vélelme így meg úgy, takarózhattak azzal is, hogy semmi közük a dologhoz, hisz amikor májusban kiborult a bili, Rogán Antal elbeszélgetett Baloghgal, mire az kitakarodott a frakcióból. De mindez bullshit. A Fidesznek legalább hétfő óta térden csúszva kellene bocsánatot kérnie Magyarország minden lakosától, először a nőktől, s utána szépen sorban mindenkitől az utolsó házig, az utolsó kapuig.

Bocsássátok meg nekünk kedves választóink és kedves demokraták, hogy annyi esztendőn át vakok voltunk, s nem hittünk a bőséggel elénk táruló figyelmeztető jeleknek, s megtűrtünk magunk között egy ilyen kapcabetyárt, aki a korlátba veri hajánál fogva egy nő fejét. Vakok voltunk, amikor polgármesterré emeltük ezt a magából kivetkezni oly felette hajlamos vadembert, vakok, amikor országgyűlési képviselőt csináltunk belőle. Mélységesen szégyelljük magunkat bűnös hanyagságunkért és szégyenkezünk helyette is.

Amíg nem így beszél a Fidesz, amíg egyáltalán nem beszél, addig mindenki tudhatja, miről van szó. Nem csupán arról, hogy ez nekik belefér. Hogy nekik teljesen okés volt fraternizálni azzal az emberrel, aki az asszonya fejét a hajánál fogva veri bele a korlátba, és a "közepesnél nagyobb erővel" ütlegeli az arcát. Mekkora az a közepesnél nagyobb erő egy arcul csapás esetében, Fidesz? Ha kiköpi a fogát a csaj, az belefér? Ha padlót fog, az már több mint közepes? Hanem arról is, hogy mindezt nem véletlenül tűrték el. Hogy szükségük volt rá, ez kellett épp nekik.

Kedd délután van, és olyan hírt sem kaptunk eddig, hogy fideszes képviselők bármit tettek volna Balogh eltávolításáért. Nyilván nekik rendben van így, s a Nemzeti Együttműködés Rendszerében egy jól elhelyezett gombnyomás, egy ügyes igen szavazat simán többet ér, mint egy leütött asszony. Nem számít, ki nyomja, csak nyomja.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.