A szerk.

Mindegy, hogy ki, csak nyomja

A szerk.

Kedd délután van, még egyszer átnyálazzuk a híreket: nem, nem találjuk. Nyoma sincs olyan értesülésnek, mely szerint Balogh József lemondott volna parlamenti mandátumáról.

Tudják, arról az erőszakos bűnelkövetőről beszélünk, aki a saját, az ügyészségnek tett vallomása szerint "a közepesnél nagyobb erővel" többször is arcul ütötte a feleségét, sőt, a nő fejét - a hajánál fogva - a korlátba is beleverte. Részegen.

Meglehet, mire ezek a sorok kikerülnek az utcára, Balogh már lemondott a képviselőségről. Az sem elképzelhetetlen, hogy nem teszi meg, ott sunyít tovább a padjában, belegörnyed a laptopjába, amit feltehetően te vettél neki, kedves olvasó, és megpróbálja valahogy kibekkelni azt a pár hónapot, ameddig még húzhatja a fizetését. Meg is van erre minden esélye, hisz ma is a jelenléte ellen felháborodottan tiltakozó nőket fenyegette meg büntetéssel Harrach Péter, a ház alelnöke. Bűnhődjetek, ha nem tetszik, hogy egy asszonyverővel kell egy gyékényen árulnotok! Mondja valaki ebben az országban, hogy a Tisztelt Ház?

De tényleg nem az a lényeg, hogy mit csinál Balogh. Sokkal fontosabb, hogy mit tesznek Magyarország valódi irányítói. Az a lényeg, hogy a Fidesz lapul, mint szar a fűben.

Oké, eddig hazudhatták minden különösebb következmény nélkül, hogy az ártatlanság vélelme így meg úgy, takarózhattak azzal is, hogy semmi közük a dologhoz, hisz amikor májusban kiborult a bili, Rogán Antal elbeszélgetett Baloghgal, mire az kitakarodott a frakcióból. De mindez bullshit. A Fidesznek legalább hétfő óta térden csúszva kellene bocsánatot kérnie Magyarország minden lakosától, először a nőktől, s utána szépen sorban mindenkitől az utolsó házig, az utolsó kapuig.

Bocsássátok meg nekünk kedves választóink és kedves demokraták, hogy annyi esztendőn át vakok voltunk, s nem hittünk a bőséggel elénk táruló figyelmeztető jeleknek, s megtűrtünk magunk között egy ilyen kapcabetyárt, aki a korlátba veri hajánál fogva egy nő fejét. Vakok voltunk, amikor polgármesterré emeltük ezt a magából kivetkezni oly felette hajlamos vadembert, vakok, amikor országgyűlési képviselőt csináltunk belőle. Mélységesen szégyelljük magunkat bűnös hanyagságunkért és szégyenkezünk helyette is.

Amíg nem így beszél a Fidesz, amíg egyáltalán nem beszél, addig mindenki tudhatja, miről van szó. Nem csupán arról, hogy ez nekik belefér. Hogy nekik teljesen okés volt fraternizálni azzal az emberrel, aki az asszonya fejét a hajánál fogva veri bele a korlátba, és a "közepesnél nagyobb erővel" ütlegeli az arcát. Mekkora az a közepesnél nagyobb erő egy arcul csapás esetében, Fidesz? Ha kiköpi a fogát a csaj, az belefér? Ha padlót fog, az már több mint közepes? Hanem arról is, hogy mindezt nem véletlenül tűrték el. Hogy szükségük volt rá, ez kellett épp nekik.

Kedd délután van, és olyan hírt sem kaptunk eddig, hogy fideszes képviselők bármit tettek volna Balogh eltávolításáért. Nyilván nekik rendben van így, s a Nemzeti Együttműködés Rendszerében egy jól elhelyezett gombnyomás, egy ügyes igen szavazat simán többet ér, mint egy leütött asszony. Nem számít, ki nyomja, csak nyomja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.