A szerk.

Mindegy, hogy ki, csak nyomja

A szerk.

Kedd délután van, még egyszer átnyálazzuk a híreket: nem, nem találjuk. Nyoma sincs olyan értesülésnek, mely szerint Balogh József lemondott volna parlamenti mandátumáról.

Tudják, arról az erőszakos bűnelkövetőről beszélünk, aki a saját, az ügyészségnek tett vallomása szerint "a közepesnél nagyobb erővel" többször is arcul ütötte a feleségét, sőt, a nő fejét - a hajánál fogva - a korlátba is beleverte. Részegen.

Meglehet, mire ezek a sorok kikerülnek az utcára, Balogh már lemondott a képviselőségről. Az sem elképzelhetetlen, hogy nem teszi meg, ott sunyít tovább a padjában, belegörnyed a laptopjába, amit feltehetően te vettél neki, kedves olvasó, és megpróbálja valahogy kibekkelni azt a pár hónapot, ameddig még húzhatja a fizetését. Meg is van erre minden esélye, hisz ma is a jelenléte ellen felháborodottan tiltakozó nőket fenyegette meg büntetéssel Harrach Péter, a ház alelnöke. Bűnhődjetek, ha nem tetszik, hogy egy asszonyverővel kell egy gyékényen árulnotok! Mondja valaki ebben az országban, hogy a Tisztelt Ház?

De tényleg nem az a lényeg, hogy mit csinál Balogh. Sokkal fontosabb, hogy mit tesznek Magyarország valódi irányítói. Az a lényeg, hogy a Fidesz lapul, mint szar a fűben.

Oké, eddig hazudhatták minden különösebb következmény nélkül, hogy az ártatlanság vélelme így meg úgy, takarózhattak azzal is, hogy semmi közük a dologhoz, hisz amikor májusban kiborult a bili, Rogán Antal elbeszélgetett Baloghgal, mire az kitakarodott a frakcióból. De mindez bullshit. A Fidesznek legalább hétfő óta térden csúszva kellene bocsánatot kérnie Magyarország minden lakosától, először a nőktől, s utána szépen sorban mindenkitől az utolsó házig, az utolsó kapuig.

Bocsássátok meg nekünk kedves választóink és kedves demokraták, hogy annyi esztendőn át vakok voltunk, s nem hittünk a bőséggel elénk táruló figyelmeztető jeleknek, s megtűrtünk magunk között egy ilyen kapcabetyárt, aki a korlátba veri hajánál fogva egy nő fejét. Vakok voltunk, amikor polgármesterré emeltük ezt a magából kivetkezni oly felette hajlamos vadembert, vakok, amikor országgyűlési képviselőt csináltunk belőle. Mélységesen szégyelljük magunkat bűnös hanyagságunkért és szégyenkezünk helyette is.

Amíg nem így beszél a Fidesz, amíg egyáltalán nem beszél, addig mindenki tudhatja, miről van szó. Nem csupán arról, hogy ez nekik belefér. Hogy nekik teljesen okés volt fraternizálni azzal az emberrel, aki az asszonya fejét a hajánál fogva veri bele a korlátba, és a "közepesnél nagyobb erővel" ütlegeli az arcát. Mekkora az a közepesnél nagyobb erő egy arcul csapás esetében, Fidesz? Ha kiköpi a fogát a csaj, az belefér? Ha padlót fog, az már több mint közepes? Hanem arról is, hogy mindezt nem véletlenül tűrték el. Hogy szükségük volt rá, ez kellett épp nekik.

Kedd délután van, és olyan hírt sem kaptunk eddig, hogy fideszes képviselők bármit tettek volna Balogh eltávolításáért. Nyilván nekik rendben van így, s a Nemzeti Együttműködés Rendszerében egy jól elhelyezett gombnyomás, egy ügyes igen szavazat simán többet ér, mint egy leütött asszony. Nem számít, ki nyomja, csak nyomja.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.