A szerk.

Mindegy, hogy ki, csak nyomja

A szerk.

Kedd délután van, még egyszer átnyálazzuk a híreket: nem, nem találjuk. Nyoma sincs olyan értesülésnek, mely szerint Balogh József lemondott volna parlamenti mandátumáról.

Tudják, arról az erőszakos bűnelkövetőről beszélünk, aki a saját, az ügyészségnek tett vallomása szerint "a közepesnél nagyobb erővel" többször is arcul ütötte a feleségét, sőt, a nő fejét - a hajánál fogva - a korlátba is beleverte. Részegen.

Meglehet, mire ezek a sorok kikerülnek az utcára, Balogh már lemondott a képviselőségről. Az sem elképzelhetetlen, hogy nem teszi meg, ott sunyít tovább a padjában, belegörnyed a laptopjába, amit feltehetően te vettél neki, kedves olvasó, és megpróbálja valahogy kibekkelni azt a pár hónapot, ameddig még húzhatja a fizetését. Meg is van erre minden esélye, hisz ma is a jelenléte ellen felháborodottan tiltakozó nőket fenyegette meg büntetéssel Harrach Péter, a ház alelnöke. Bűnhődjetek, ha nem tetszik, hogy egy asszonyverővel kell egy gyékényen árulnotok! Mondja valaki ebben az országban, hogy a Tisztelt Ház?

De tényleg nem az a lényeg, hogy mit csinál Balogh. Sokkal fontosabb, hogy mit tesznek Magyarország valódi irányítói. Az a lényeg, hogy a Fidesz lapul, mint szar a fűben.

Oké, eddig hazudhatták minden különösebb következmény nélkül, hogy az ártatlanság vélelme így meg úgy, takarózhattak azzal is, hogy semmi közük a dologhoz, hisz amikor májusban kiborult a bili, Rogán Antal elbeszélgetett Baloghgal, mire az kitakarodott a frakcióból. De mindez bullshit. A Fidesznek legalább hétfő óta térden csúszva kellene bocsánatot kérnie Magyarország minden lakosától, először a nőktől, s utána szépen sorban mindenkitől az utolsó házig, az utolsó kapuig.

Bocsássátok meg nekünk kedves választóink és kedves demokraták, hogy annyi esztendőn át vakok voltunk, s nem hittünk a bőséggel elénk táruló figyelmeztető jeleknek, s megtűrtünk magunk között egy ilyen kapcabetyárt, aki a korlátba veri hajánál fogva egy nő fejét. Vakok voltunk, amikor polgármesterré emeltük ezt a magából kivetkezni oly felette hajlamos vadembert, vakok, amikor országgyűlési képviselőt csináltunk belőle. Mélységesen szégyelljük magunkat bűnös hanyagságunkért és szégyenkezünk helyette is.

Amíg nem így beszél a Fidesz, amíg egyáltalán nem beszél, addig mindenki tudhatja, miről van szó. Nem csupán arról, hogy ez nekik belefér. Hogy nekik teljesen okés volt fraternizálni azzal az emberrel, aki az asszonya fejét a hajánál fogva veri bele a korlátba, és a "közepesnél nagyobb erővel" ütlegeli az arcát. Mekkora az a közepesnél nagyobb erő egy arcul csapás esetében, Fidesz? Ha kiköpi a fogát a csaj, az belefér? Ha padlót fog, az már több mint közepes? Hanem arról is, hogy mindezt nem véletlenül tűrték el. Hogy szükségük volt rá, ez kellett épp nekik.

Kedd délután van, és olyan hírt sem kaptunk eddig, hogy fideszes képviselők bármit tettek volna Balogh eltávolításáért. Nyilván nekik rendben van így, s a Nemzeti Együttműködés Rendszerében egy jól elhelyezett gombnyomás, egy ügyes igen szavazat simán többet ér, mint egy leütött asszony. Nem számít, ki nyomja, csak nyomja.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.