A szerk.

Romlott áruk piaca

A szerk.

Igazi negatív mestermunka volt. Arról, hogy csalt a bajai időközi önkormányzati választáson, a Fidesznek bírósági papírja volt; ilyen papírja nincs egyetlen másik pártnak sem.

Most úgy áll a helyzet, hogy az MSZP - ennek az eredeti felállásnak az első számú kedvezményezettje - netán belerokkan ebbe a rendes esetben szinte teljesen érdektelen kisvárosi választási vetélkedésbe. És távolról sem azért, mert a Fidesz és propagandagépezete a bajai kamuvideó esetét felhasználva ügyesen szétzilálja majd az MSZP szavazótáborát, eltántorítja a bizonytalanokat, és védekezésre kényszeríti a szocialistákat a következő fél évben. Ezt még túl lehetne élni, minél tovább lovagol majd ezen a kormánypárt, annál inkább. Az elég abszurd látvány lesz, amikor az a párt tart erkölcstanórát a politikai váltógazdálkodás illemszabályairól a sok kis nebuló-választó előtt - az MSZP-t tantermi csontváznak, afféle Aladárnak használva -, amely ezeket a szabályokat módszeresen szétzilálta.

De nem is erről beszélünk. Még csak nem is arról az erkölcsi természetű dilemmáról, hogy ha a Fidesz csalárd módon változtatja meg a játékszabályokat, akkor vajon csalhat-e az a párt is, amelyik a csalókat netán legyőzni képes szövetség legütőképesebb, legszervezettebb ereje lesz? Hisz a válasz egyértelmű. Nem, ne csaljon.

Hanem arról, hogy látta-e a szocpárt miniszterelnök-jelöltje a megjelenés előtt a bajai kamuvideót? Ha látta, és nem állította le az akciót, vajon teljesen agyalágyult-e? Mit gondol a világról? Ha nem látta, de tudott róla, mit tudott róla? Ha tudott róla, miért nem nézte meg? Milyen elfoglaltság lehetett ennél fontosabb?

Továbbá. Ha nem látta, tényleg csakis és kizárólag Déri Balázs kezelte az ügydarabot? ' az egyetlen agyalágyult Mesterházy Attila közvetlen környezetében? Vagy vannak még mások is? Kik azok, és hogy kerültek olyan helyzetbe, hogy döntést hozhatnak egy ilyen kényes ügyben?

Ha Mesterházy nem látta a videót, és nem is tudott róla, miért nem? (Jó, ez hülye kérdés volt.)

E kérdések nem okvetlenül a választópolgárokban kell, hogy felmerüljenek, odáig el se mennénk. Hanem a legnagyobb ellenzéki párt szervezetén belül - egyéb vezetői, elnöksége, választmánya, kongresszusi küldöttei, aktivistái, háttéremberei körében, a pártelnököt megválasztó fórumokon. Ha az MSZP vezetője és ifjú csapata ezt ilyen csúnyán elszúrták, az mit árul el a képességeikről, a döntéshozatal formális és informális módozatairól, hierarchiáiról? Mit szúrnak még el a választásokig? És utána? Még ebben a körben is felmerülhet: megengedhető-e megtörtént eseményekre bizonyítékot hamisítani? Vagy hamisított bizonyítékot felhasználni? Ha a Fidesz csal, csalhat-e az MSZP is? Mekkorát? A kontúrokat csak ködösebbé teszi a kétely, hogy a pártelnök vajon tényleg jóhiszeműen kereskedett-e romlott áruval? Lehet-e hinni neki, a főnöknek? Most és ezután?

Mesterházy Attila politikai teljesítményéről a szocialisták és szimpatizánsaik avval biztatják magukat, hogy jó a srác, ügyesen visszarántotta a pártot a szakadék széléről, és elvégezte a fiatalítást is! De ez a sötét utcán fütyörészés: az MSZP tizenpár százalékos támogatottsága 2010 óta lényegében változatlan. Még az is lehet, hogy ennél összébb menni a szocpárt nem is tudna semmiképp; ez olyan természeti törvény, mint hogy az alma nem eshet felfelé a fáról, és Mesterházy csak ennek a törvénynek lett a kedvezményezettje. Merőben véletlenül, pusztán azért, mert ő járt arra. Az viszont vitathatatlan, hogy ügyesen erősítette meg magát a párton belül és takarította el az útból - nem a riválisait, hisz ilyenek nem voltak, de minden zavaró tényezőt; és ügyesen használja fel mindehhez a párt korábbi két bedolgozójával, Gyurcsány Ferenccel és Bajnaival szembeni indulatokat.

Evvel nincs is semmi baj: amíg ki nem derül, hogy alkalmatlan a vezetésre. Már a pártéra is, nemhogy az országéra.

Fél évvel a választások előtt levenni a tábláról lehetetlen; fenti kérdéseinkre ennélfogva csak olyan válaszokat fogunk most kapni, amelyek Mesterházy szerepét bagatellizálják. És ez, amíg ő áll a legnagyobb ellenzéki párt élén, és ezen egyszerű matematikai összefüggés erejével ő az ellenzéki koalíció kézenfekvő kormányfőjelöltje, távolról sem csak a szocialista párt problémája.

Hisz az alkalmatlanságát firtató kérdésre előbb-utóbb valódi válasz születik majd.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”