A szerk.

Minden hazugságuk

A szerk.

Van egy furcsa alakulata a magyar parlamentnek, egy csoport képviselő, akik valamiért pártnak nevezik magukat, de legalább 20 éve nem szavazott rájuk gyakorlatilag a kutya sem; amikor utoljára megmérettették magukat (annak is 18 éve), az egy százalékot sem érték el, de még a felet se.

Jó ideje az a politikai küldetésük, hogy a Fidesz számára szolgáljanak valamiféle mélyen keresztényi fügefalevélként, hogy lám, mi aztán milyen keresztények és polgáriak vagyunk, mert itt van velünk a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), a magyar katolikus párt.

Nos, most e különös alakulat egyik legfőbb reprezentánsa, parlamenti frakcióvezetője, Harrach Péter beszélt a sajtónak (gondola.hu) egyháza legmagasabb méltóságáról, a római pápáról. Elmondta, hogy ki is ez az alak, s mi a baj vele.

A megszólalás kiindulópontja természetesen a menekültválság volt, miért mondanak mást az ügyben a magyar katolikusok képviselői, mint a pápa. Mi másról is beszélhetett volna, hiszen Magyarországon múlt szombat óta hivatalosan is választási kampány van, a kormány által erővel kiíratott menekültellenes népszavazás kampánya. A referendum látszólag azt hivatott eldönteni, hogy Magyarország befogadjon-e menekülteket vagy sem. Valójában Orbán Viktor hatalmának feltételezett meghosszabbítását célozza. Harrach Péter megszólalását mégsem lehet annyival elintézni, hogy e szituációnak megfelelő beszéd afféle kampányszöveg lenne, jóval több annál, hisz lelepleződik benne a Nemzeti Együttműködés Rendszerének teljes felépítménye.

Harrach azt mondja, hogy Magyarország az ígéret földje, ide azért „özönlenek a migránsok”, hogy átvegyék a hatalmat, létrehozzák itt a saját államukat, s minket pedig nyomjanak el a fenébe, mert a „többségük hódító ideológiát követ, a toleranciát nem ismeri, ezért alig-alig integrálható, nem is akarja megtartani a befogadó ország törvényeit és életformáját. Párhuzamos társadalmak alakulnak ki, a beilleszkedési nehézségek frusztrációt szülnek, ami könnyen radikalizálhatóvá teszi őket” – kell-e mondani, hogy kik radikalizálják majd őket?

S ha a pápa éppenséggel mást mond minderről, annak nincs jelentősége, mert a pápa egy senki, egy jezsuita és még csak nem is európai, vagyis tökéletesen inkompetens. „A pápa menekültügyről vallott gondolatai nem képezik a hivatalos egyházi tanítás részét, vagyis nem jelentenek a hívő katolikusok számára lelkiismeretben kötelező azonosulást. Az intézménybe vetett bizalmukat sem ingatja ez meg, viszont joggal bántja őket a kívülről jövő durva minősítés. Ő ugyanis elsősorban spirituális és nem politikai vezető (…) A szenvedő emberrel való erős azonosulás kétségtelenül elnyomja benne a másik, számunkra elsődleges felelősséget, a mig­ráns­áradat elleni védekezést. Természetesen ennek mi sem tudunk örülni.”

S mindez attól jön a pápának, mert „Dél-Amerikában élte hosszú papi életét. Ott a nagy társadalmi különbségek és nyomor miatt minden tisztességes lelkipásztor a kisemmizettek oldalán áll. Másrészt jezsuita, annak a rendnek a tagja, amelyik feladatának ma nem a küzdelmet, hanem a párbeszédet, az együttműködést tartja”.

Bezzeg mi, akik nem ismerjük hírből sem a nagy társadalmi különbségeket, de született küzdők vagyunk, máshogy látjuk a betolakodó hordákat.

Magyarországra továbbra sem akar senki sem jönni, érthető okokból. Mi pedig nem akarjuk a pápát megvédeni Harrachtól, mert ezek a kijelentések csupán egy dologról árulkodnak, arról tudniillik, hogy Harrach Péter nagyon fél Orbán Viktortól, nagyon félti jelenlegi pozícióját s a vele járó javakat. Mert ugyan mi mást félthetne tőle?

S ebbéli félelmében arra is fenntartások nélkül hajlandó, hogy elárulja hitét és megcsúfolja az igazságot. S közben a lelkiismeretre hivatkozzék álszent módon. S ez az idézett kijelentésekkel az igazi probléma, nem pedig az, hogy elhallatszanak-e a pápáig – mert nyilván nem, s akkor sem lenne semmi, ha elhallatszanának. Mert ezek a kijelentések nekünk szólnak, s arról árulkodnak, mitől működik ma Magyarországon az állam, s hogyan a hatalom. Hazugságokra, árulásra építve és a legsötétebb félelmek felkorbácsolásával. Láttunk már ilyen hatalmakat.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.