A szerk.

Mit mondott Karácsony?

A szerk.

Mi is a baj Karácsony Gergely „kiszivárogtatott” szövegével?

Bajok éppenséggel vannak vele, legelsőbbül is az, hogy hogyan történhetett meg. Ha valaki korábban nem is, de a jelen önkormányzati választásokra készülve végre alaposan kiismerhette a Fidesznél használatos kampány­eszközök mibenlétét és minőségét. Rendőrségi vegzatúra, tettlegesség, lekapcsolt áram, kamujelöltek tömegei, rágalomhadjárat, lenullázott vidéki sajtó, a választási bizottságok minimum részrehajlónak tűnő intézkedései és sorolhatnánk oldalakon át, miből következően naivitás lenne a dolog oly szerfelett alávaló voltán sopánkodni. Már maga a kérdés, tudniillik, hogy „hogyan is történhetett meg”, legkönnyebben abban a kontextusban értelmezendő, hogy hogyan gyalogolhatott bele ebbe a kelepcébe Karácsony Gergely.

A néhány lappal beljebb olvasható interjújához Karácsony Gergely csatolta pártja, a Párbeszéd vonatkozó közleményét, mely szerint az egyik elnökségi ülésüket lehallgatták az ún. Fehér Házban (azaz a képviselői irodaházban). Nincs okunk kételkedni a Párbeszéd szavahihetőségében, de be kell látnunk, ők is csak találgatnak: hogyan történhetett meg mindez? A felvételt hallgatva előttünk inkább egy újság­írói interjú utáni beszélgetés során „véletlenül” bekapcsolva hagyott diktafon képe merült fel, mint valószínű lehetőség – de nyilván mi is csak találgatunk: hogyan történhetett ez meg?

Ha a Párbeszéd trafált bele a megfejtésbe, az igazán messze vezető történet, hiszen az utcáról aligha tud bárki is bemenni a parlamenti pártok sasfészkébe, hogy léccel-szöggel kieszkábálja a maga kis miniáner Watergate-jét. Ahhoz minimum a konkurencia Ehrlichmanjai és Haldemanjai kellenének, a maguk – e feladatra megfelelően alkalmas – titkosszolgálati hátterével, s innen már egy konkrét összeesküvési elméletben gázolnánk. Ha esetleg a mi intuíciónk működik jobban – függetlennek tűnő újságíró nyitva felejtett gépe, amely aztán önálló életre kél –, akkor Karácsony(ék) politikai profizmusának némely hiátusáról lehetne siránkozni, mely hiátusok akár szimpatikusak is lehetnek a hivatásos politikusokat eleve gyűlölők szemében; csak hát a politikában az efféle amatörizmus mérsékelten kifizetődő.

Ám a „hogyan történhetett meg” kérdése mellett legalább olyan fontos vagy tán fontosabb is, hogy ami történt, az valójában miről is szól. Mondott-e olyasmit Karácsony, ami fenekestül felforgatta az önkormányzati választásra készülő magyar szavazópolgárok ön- és világképét? Nem mondott.

Problematikus hely-e Zugló? Hogy a fenébe ne lenne, mindenhol évtizedes Fidesz–MSZP mutyik bukkannak felszínre, legendák övezik a parkolási rendszert éppúgy, mint mondjuk a nagyon fideszes Papcsák Ferenc valahai polgármesterkedéseit, s a többi, s a többi. Karácsonynak ebben a közegben gyakorlatilag egyedül kellett lehúznia egy ciklust, s hogy ez miképpen volt lehetséges, arról ez az újság is beszámolt.

Problematikus figura-e Tóth Csaba, Horváth Csaba, Tüttő Kata? Nos, azok. Azok már rég­óta. De azt is tudhatja mindenki, aki csak egy kicsit is odafigyel a magyar politikára, hogy az MSZP az utóbbi években ezer sebből vérző párt, s ez meg is látszik mindenkori eredményein is.

Ebből az ezer sebből az egyik Tóth Csaba, akinek a karrierjét minimum a 2003-ban esett – és később egészen altesti fordulatokban is bővelkedő – Fibisz-botrány (egy levegőre alapítottak Zuschlaggal vagy tíz fiatal baloldali tagszervezetet csak Vas megyében) óta lehet szerencsénk ismerni. S ebből az ezer sebből egy másik a fővárosi hivatalokért minduntalan és megingathatatlanul ingyenjegyekkel harcba induló Horváth Csaba is, és egy harmadik seb a tömeges V. kerületi ingatlanmutyik egyik szereplőjének egykori élettársa, Tüttő Kata is. Ki kisebb, ki nagyobb seb, de mind egy-egy az ezerből. Karácsony Gergely róluk beszélt, és semmi olyat nem mondott, amit nem kéne elhinni vagy ne tudtunk volna eddig, és ami megrengetné az országról alkotott összképet.

Az, hogy rosszkor mondta, rossz helyen, meglehet, nagy dolog, de egyáltalán nem baj, hogy kimondta ezeket. Szavaiból az tűnik ki, hogy ő maga személy szerint változtatni, javítani kíván ezeken az állapotokon – és engedjük meg, ebben lehetnek szövetségesei, még az MSZP-n belül is. A szavait követő lázas kármentési igyekezetből (fényképezkedés Tóth Csabával és hasonló, első látásra kínos nyalánkságok) pedig az derül ki, hogy minden eddigiekkel szemben most tényleg komolyan gondolják az érintettek az egységes kiállást a Fidesz ellen. Azok, akiket ebbe a karámba épp az egyébként minden bevett politikai és hatalmi eszköz híján lévő Karácsony, épp az ő „zsarolási potenciálja” terelt össze (melyről szintén a csalárd, aljas módon rögzített felvételen beszél). S ez az egy dolog, aminek ebben a mocsokban értelme van. Mert ez az egységes fellépés pillanatnyilag az egyetlen, amely alternatívát jelent a demokráciát, a gazdaságot, a jogot, az oktatást, az egészségügyet, végső soron az egész országot szisztematikusan és aljas szándékoktól vezérleve felszámoló Orbán-rendszerrel szemben.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.