Megharagudott, vagy csak abból lett elege L. Simon Lászlónak, hogy már a saját tévéjük is vele mossa fel a padlót - persze úgy nem is nehéz, ha az igazán ártatlan műsorvezető egyetlen kérdésére sem tud felelni, mint az történt az m1 hétfő esti műsorában, amikor a független színházak pályázati pénzének létéről, jobbára persze nemlétéről faggatták. Csak habogott, s maga mögé mutogatott, a kormány elvette (tudniillik a pénzt), az elődöm nem írta ki időben (ti. a pályázatot). Erre a kérdező még azt sem mondta neki, hogy ember, hát te magad vagy a kormány, s a kulturális államtitkár sem az elődöd immár, hanem tenmagad. Nem mondta, nem húzott az orrára semmit, még csak azt sem firtatta, hogy miért döglesztik meg ezeket a szerencsétleneket szántszándékkal. Igazán udvariasan tudakolta, hogy a beígért pályázati pénznek legalább a töredékét kiosztják-e még az idén a nyertes független színházak között. Az államtitkár nem tudta, s nem szakadt le a stúdió mennyezete! Nem tudta, amit inkább lehetett egyértelmű nemnek hallani, mint a legtétovább talánnak. Hétfőn este a tévében a napnál is világosabban látszott, hogy a megszólaló - L. Simon László kultúráért felelős államtitkár - távolról sem az az ember, akinek látni szereti magát, dehogy a magyar kultúra megmentője, cinikus sírásója csupán.
Fotó: Németh Dániel
Az ilyesmivel tükörben, tévében szembesülni nyilván nem túl kedélyjavító hatású. Tán ezért is kezdhette a másnapját rögtön azzal L. Simon, hogy eleresztett egy Facebook-bejegyzést arról, hogy mit ugat az a Mundruczó...
Nevezett film- és színházi rendező ugyanis megszólalt abban az államtitkárnak postázott videóüzenetben, ahol a független színházi szcéna prominensei annyit próbálnak kipréselni a címzettből, hogy legalább azt mondja: le vagytok ejtve. Némelyikük szabályosan könyörög, hogy informálja már valaki arról, mire is számíthat. E tévéfellépés ékesen bizonyította, hogy ilyesmi - bárminemű tájékoztatással szolgálni szakterületének kétségkívül fontos kérdéseiről - L. Simonnak esze ágában sincsen. Hogyan is merne bármit mondani, hisz' ha Orbán Viktor öt perc múlva mást gondol, akkor megint ő marad a pácban. Hogy is merne bármit mondani, ha egyszer ő sem tud semmit, még egy rendeset szellenteni sem.
S mit tesz ilyenkor egy igaz magyar? Belerúg valakibe, akit maga alatt érez. A honi kultúra legfőbb őrzője erre (a pofozóbábu szerepére) most Mundruczó Kornélt és "alkotó- és üzlettársát", Petrányi Viktóriát találta legmegfelelőbbnek. Nemtelen gesztus, de nem is annyira a választás jellemzi e nagy embert, mint inkább a metódus. Az érvelése árulja el, hogy ki is beszél itt, mondjon önmagáról bármit is az illető.
L. Simon László kultúráért felelős államtitkár azt mondja, hogy: "Az a Mundruczó Kornél, aki a Proton Színház nevében azt mondta a függetlenek minapi videóüzenetében, hogy a függetlenek támogatásának csökkentése bűn. Az a Mundruczó Kornél, akinek a Magyar Nemzeti Filmalap épp a napokban ítélt meg 280 millió forintos támogatást a készülő új játékfilmjéhez (tavaly egy másik tervezett film forgatókönyvének a fejlesztésére kapott 7,5 milliót, ki tudja, abból lesz-e film valaha). A film producere Mundruczó alkotó- és üzlettársa, Petrányi Viktória. A forrásért Mundruczó és Petrányi másik közös cége, a Proton Cinema Kft. pályázott."
Hogy is van ez magyarul? Te mersz pofát mérni itt a független színházak helyzetéről, kisköcsög, akit rendszeresen kitömünk lóvéval, hát, tuggyad má', hol a helyed, megvettünk, bazmeg, kilóra, fogjad má' föl - elnézést az esetleg zavaró durva szóhasználatért, ha pontosan akarnánk visszaadni az üzenet értelmét, ennél is alpáribban kellene fogalmaznunk. Mert az még hagyján, hogy L. Simon interpretációjában aki pénzt kap filmre, nem nyilváníthat véleményt színházi dolgokban. De az már mégiscsak tűrhetetlen, hogy szemrebbenés nélkül azt állítja országnak-világnak: a nevezett a forgatókönyvre kapott pénzt valószínűleg elissza inkább, vagy elbokázza, de filmet, azt nem farag belőle. Mint ahogy bizonyára tűrhetetlen az is, hogy e bejegyzés itt nem idézett része olyan pénzek eltapsolásával vádolja Mundruczóékat, amit ők állításuk szerint visszatérítettek - csak az valamiért elkerülte az államtitkár figyelmét. Az hogy lehet? Valaki itt nem mond igazat. Ki lehet?
L. Simon László hozzáállása a magyar kultúrához - amit ő csak nagybetűkkel szokott amúgy kimondani - mégis abban érhető tetten leginkább, ahogy ő ezt az egészet elképzeli: ha lökünk valamit, utána: coki! Megvettünk szőröstül-bőröstül. Nem ugatsz, csitulsz. Kulturáltan, lábnál.
