Kormányunk a magyar kultúránál jobban csak a magyar nyugdíjat, a magyar földet, a magyar családot, és mit is hagytunk ki, ja, igen, a magyar hazát védi, ezért vette saját kezelésbe a nyugdíjakat, ezért adta megbízható barátainak a földeket, és ezért látja el életvezetési tanácsokkal a családokat, s ezért vív szabharcot Brüsszellel. Kormányunk, melyet a továbbiakban nevezzünk Orbán Viktornak, a szeretet önkívületében pelikánként, ennen költségvetéséből tépdesi ki a milliókat a magyar kultúrának, miközben két szárnyát óvón kiterjeszti az IMF keselyűinek árnyékában reszkető magyar föld, magyar család, de mégis elsősorban a magyar nyugdíj fölé.
Markó Ivánban is buzog a szeretet, kiváltképpen Orbán Viktor irányába, és ezt a nemes indulatot a koreográfus nem zárta el lelkének belső zugaiba, hanem bátran vállalta és vállalja ország-világ előtt. És az érzés kölcsönös, a Nemzeti Összeborulás Rendszere senkit nem hagy az út szélén, aki szereti Orbán Viktort, mert Orbán Viktor szívében mindenkinek van hely. Meg a zsebében jutalomcukorka: Markó idén kétszer is kapott, először 25, aztán 130 milliót. De mára beérett ama borongós novemberi napnak a gyümölcse is, amelyen a miniszterelnök, nem tudván már magába fojtani az irodalom iránti rajongását, megragadta Kerényi Imre kezét, és ezt mondta a szemébe, idézzük: "Legyen Nemzeti Könyvtár!" És lett, csupa olyan könyvvel, "amelyeket a kormány ajánl hívei és leendő hívei számára, a békemenet résztvevőinek" - és lett rá évi 300 millió is. De még arra sem sajnálta a pénzt a nemzetközi pénzvilág ellen kivont karddal hadakozó miniszterelnök, hogy a felesége szakácskönyvéhez meleg hangú ajánlót író Szőcs Géza magándíját megfinanszírozza pár millióval - igaz, az első díjazott ezt a remek kitüntetést nem volt hajlandó elfogadni (lásd erről az online felületünkön indított Narancsblog első bejegyzését A zsidók már Janus Pannoniust sem tisztelik címmel).
Tehát még egyszer: miközben a pénzhiányban agonizáló függetleneknek szóló ez évi támogatásról szeptemberben (!) tudott csak dönteni az NKA, és a megítélt támogatásokat máig sem utalta át, sőt egy részét valószínűleg még sokáig nem is fogja. Lévén a kormány most készül zárolni 900 milliót a bőségesnek nem mondható NKA-büdzséből, ezzel veszélyeztetve többek között számos könyvkiadó létét is, szóval mindeközben Orbán százmilliókat dobál szét pártpolitikai propagandára és a csókosok zsebébe. Szőcs Géza regnálása alatt is megírtuk: az államtitkár nem tudja képviselni a rá bízott embereket, vagyis a magyar kultúrát. L. Simon László magabiztos nyilatkozatai ellenére ugyanolyan tehetetlenül nézi, hogy hivatalától és a kormánybarátra tisztogatott, de mégiscsak a szakmaiságot képviselő NKA-tól kibírhatatlan mennyiségben szívják el a pénzt, és hogy ezzel párhuzamosan a kormány - megkerülve saját államtitkárságát - mindenféle pályáztatás és kontroll nélkül osztogat.
Nehéz ennél megalázóbb kormányzati szerepet elképzelni, de hát, aki Orbán államtitkárának áll, ne csodálkozzon, ha úgy jár, mint a kislányok a fehérvári huszárokkal. L. Simonnak mégis muszáj lenne összekapnia magát, mielőtt dalos kedvű főnöke az ő túláradó szeretetében végképp lenullázza a minőségi magyar kultúrát.
