December 10-én tudósított először arról a sajtó (a nol.hu), hogy a kormányzat az M0-s több szakaszának díjkötelessé tételét tervezi. Egy nappal azelőtt nyújtotta be az Országgyűlés elé az illetékes bizottság Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény módosításáról című javaslatát. Ebben többek között lazítanák az összeférhetetlenségi szabályokat (a képviselők lehetnének ezentúl tagok vagy vezető tisztségviselők a kistérségi tanácsban), illetve a frakciók működésére biztosított pénzek felhasználását (a maradványt átvihetnék a következő hónapra). A törvény 2. §-ába pedig egyebek mellett bekerülne a következő mondat: „A képviselő az üzemanyagkártyával a gyorsforgalmi utak használatáért fizetendő használati díjat is kiegyenlítheti.” Az üzemanyagkártya béren kívüli juttatás, amellyel a Magyar Országgyűlés mint munkáltató a vidéki képviselők költségeihez járul hozzá. Állami munkahelyről lévén szó, ezt a juttatást természetesen a központi költségvetés, vagyis az adófizetők közössége állja.
December 15-én a javaslat – házszabályi rendelkezésektől eltérő – tárgysorozatba vételét kérte az előterjesztő az Országgyűléstől, mivel csak így lehetett volna ebben az évben dönteni a törvénymódosításról. A Ház 11 óra 2 perc 8 másodperckor ehhez hozzájárult; négy független képviselő (Fodor Gábor, Kónya Péter, Szabó Szabolcs és Varju László) ellene szavazott, valamint egy ugyancsak független honanya (Szelényi Zsuzsa) tartózkodott. A jelen lévő és gombot nyomó fideszesek, szocialisták, jobbikosok és LMP-sek valamennyien igennel szavaztak, szám szerint 171-en. Délután kettőkor a Cink fölfigyelt a nemmel szavazó Szabó Szabolcs közleményére, s pikírt hangvételű posztot közölt a voksolásról. Ezután a 444.hu, a hvg.hu és a magyarnarancs.hu is rövidebb-hosszabb, visszafogottabb vagy gunyorosabb írást jelentetett meg a témában. (Először elsiklottunk afölött, hogy nem magáról a törvénymódosításról, hanem a sürgősségi tárgysorozatba vételéről döntött az Országgyűlés, utóbb korrigáltuk.)
A gond nem azzal volt (és van), sőt egészen természetes az, hogy a közért dolgozó képviselő a minél zavartalanabb munkavégzéséhez kedvezményeket vehet igénybe (nem csak anyagi természetűeket, gondoljunk például az immunitásra). A probléma az volt – és ezért kapták föl a fejüket a hírre oly sokan –, hogy az M0-s fizetőssé tételével egy időben az erről döntő képviselők könnyítést készülnek maguknak megszavazni ugyanebben a tárgyban. A helyzetet súlyosbítja, hogy a csonka körgyűrű díjkötelessé tételének a kormány kétségbeesett pénzszerzési szándékain kívül semmi racionális, szakmai indoka nincsen.
Az első sajtóközleményeket aztán az ellenzéki pártok reakciói követték: sietve igyekeztek leszögezni, hogy ők aztán biztosan nem szavazzák meg a saját „útdíjmentességüket”. Mindezek persze némileg hiteltelenítették azokat a megjegyzéseket, miszerint a sajtó demagóg, hiszen semmi rendkívüli nem történt, költségtérítés eddig is volt. Ám ha tényleg csak a sajtó hangulatkeltése az egész, akkor mire föl a nagy fogadkozás az önzsebből fizetésre? Netán leesett némelyiküknek, hogy valami nem stimmel? (Voltak remek magyarázkodások is, a szocialista Kunhalmi Ágnes szerint a sürgősségi tárgysorozatba vételt azért szavazták meg, hogy másnap aztán jól nemet mondhassanak rá, míg az LMP-s Schiffer András posztjában az olvasható, hogy döntésében zöld megfontolás is szerepet játszott: ha útdíjat fizetnek az üzemanyagkártya terhére a képviselők, annyival is kevesebbet költenek benzinre.)
Tényleg nem akadt az MSZP-ben és az LMP-ben (meg a Jobbikban, bár ez speciel minket a legkevésbé se izgat) legalább egyetlen ember, aki fölmérte volna, hogy a jelenlegi közhangulatban mivel járhat a lépésük? Hogy ezzel összemosni hagyják magukat az értelmetlen sarcot bevezető kormánypártokkal? Hogy csak rátesznek még egy lapáttal a „minden politikus potyaleső” össznépi vélelmére? Pedig nyilván nem ördöngösség e veszély átlátása, példa rá az együttös és a DK-s képviselők magatartása.
A Fidesz, érzékelve a felháborodást, jobbnak tartotta levetetni a napirendről a javaslatot (jellemző módon ezzel persze az indokoltnak tűnő módosítások is ad acta kerültek, például a pénzmaradvány felhasználhatóságáról). S röhöghetnek a markukba: na, hülyék, most szavazzatok nemmel, most mutassátok meg, hogy különbek vagytok nálunk!
