Munkaterület

A szerk.

Az egész, hogy rohadjon meg a mája, az Alkotmánybírósággal kezdődött, amikor - az emberi méltóság védelmére hivatkozva - tavaly novemberben megsemmisítette a szabálysértés megvalósításának azt a törvényi tényállását, amely a közterületen való életvitelszerű tartózkodást kriminalizálta, sőt, az önkormányzatoknak is megtiltotta, hogy ezt saját rendeletben tegyék meg.

Ja, kétségkívül kínos, az aluljáróban fetrengő rongykupacnak, meg a piros lámpánál kolduló fogatlan rémnek, még neki is van emberi méltósága, miből adódóan őt sem lehet sehova se elvinni az akarata ellenére, és neki sincs kevesebb joga az aluljáróban lenni, mint bárki másnak - a létezése, bár kétségkívül kellemetlen, de nem sért törvényt. És kétségkívül sokkal egyszerűbb lenne, ha demokratikusan megválasztott önkormányzati és egyéb képviselőink hatósági rámutatás útján elszállíttathatnának embereket olyan helyre, ahol azok nem akarnak lenni. De sajnos, amíg a kasztrendszer alaptörvénybe iktatása, azaz bizonyos kategóriájú emberi lények bizonyos jogoktól való alkotmányos megfosztása érthetetlen módon késlekedik, addig ezeknek a jogoknak a birtoklása nem a tulajdonolt ingó vagy ingatlanvagyontól, de még csak nem is a mosakodás gyakoriságától, netán az egy időben egy szájüregben tartózkodó fogak számától függ.

Ennek a megközelítésnek, ennek az álhumanista nyavalygásnak egyértelmű hátulütője, hogy gyalogosan közlekedő polgártársainknak nap mint nap szembesülniük kell a hajléktalanok látványával, és ezáltal egyfajta múzeumban, vagy inkább kortárs tárlaton érezhetik magukat, ahol a kiállítási tárgyak élő emberi lények, és azt mutatják meg, hogy a magyar társadalom, az a tág közösség tehát, amelynek ő, az arra járó is a tagja, mennyire tehetetlen az emberi nyomorúsággal szemben, mennyire hiányzik belőle a szolidaritás, a részvét, és mennyire nem magától értetődő benne a másik ember tisztelete; hovatovább a létezésének a tudomásulvétele. E deficit megmutatkozása érthető módon egyfajta rossz érzést, Unheimlichkeitot kelt a járókelőben, holott csak 15 deka marhapárizsiért indult, és nem az emberi esendőségen vagy gonoszságon merengeni. Ez pedig megengedhetetlen - viszont segíteni csak úgy lehet rajta, ha a hajléktalanokat, mert a nézésükbe beleszakad a szívünk, eltüntetjük a közterekről. Dicséretes, hogy törvényalkotóink milyen empatikusan ráéreztek az emberi melegség, a szánalom és a világjobbító felbuzdulás eme már-már elviselhetetlen túlcsordulására, midőn megkíséreltek a helyzetre jogi megoldást találni; és még nagyobb dicséret illeti most a főváros illetékes szerveit (netán magát Tarlós Istvánt?), küzdelmüket az AB fent említett vaskalapos jogászkodása ellen most lám, siker koronázta.

Mint Elliot Ness, aki adócsalás miatt sittelte le Al Capót és hű nejét, a csinos Al Capónét, a fővárosi önkormányzat ugyanis (netán maga Tarlós István?) rálelt az erény győzelmének kulcsára a paragrafusok sűrűjében. Akkor sem engedik, hogy a csövesek beszennyezzék aluljáróink szűzi, magyar tisztaságú kövezetét, ha az Alkotmánybíróság tótágast áll, sőt, igenis álljon az AB tótágast, és szarja le magát. A fővárosi illetékesek (istenem, csak egy lenne, aki névvel vállalja, de még ehhez is gyávák) a pesti aluljárók falát, ami a hajléktalanok foteltámlájául és vánkosául szolgált, szalaggal, nevezett kordonnal kerítették el, és kiírták rá, hogy munkaterület, belépni szigorúan tilos. Munkavégzésre persze senki egy percig sem gondolt, nem is folyik az elkerített területeken ilyesmi azóta sem: de ki is kérné számon? Ki az, aki nem tudja, hogy hazudnak? Épp ez benne a szép: hogy mindenki szeme láttára lehet megcsinálni. Akik ezt kitalálták - feltesszük, kellemes lakhatással, jó fizetéssel, kényelmes szolgálati autóval rendelkező, középkorú férfiak -, talán még kacagtak is a brainstorming közben, jól kibaszunk a rohadékokkal, értve ezalatt nemcsak a hajléktalanokat, hanem a hajléktalanok jogait védő "tarisznyás bölcsészeket", de még talán a köcsög Alkotmánybíróságot is. Még a jogot is. Úgy örültek a saját gonoszságuknak és aljasságuknak, hogy még a könnyük is kicsordult közben, olyan önfeledten, ahogy csak az bír, aki védtelenekkel, a nálánál sokkal gyengébbekkel bánik el, abban a hiszemben, hogy ezt büntetlenül teheti meg.

Pedig megfizetnek egyszer, ezért is.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.