Az Emmi múlt pénteken azt közölte, hogy ezen a héten már feltétlenül nyilvánosságra hozzák a szöveget, de ezzel azért óvatosan bánnánk, mert egy január eleji minisztériumi kommüniké szerint a kormány december közepén fogadta el a NAT-ot, és csak „átlagosnál nagyobb terjedelme miatt, illetve az ünnepekre való tekintettel” nem tették még közzé. Hovatovább Kásler miniszter már tavaly szeptemberben bejelentette, hogy elkészültek a munkával, amelynek eredményét hivatalosan azóta sem látta senki.
A közzététel időpontja mellett a majdani dokumentum státusa is kérdéses. Gulyás miniszter decemberben azzal szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy nem lesz új NAT, mindössze módosítják a 2012-es alaptantervet; és amikor ezen pedagógusszervezetek felháborodtak, az Emmi politikai támadást emlegetett, azóta pedig mintha kiegyeztek volna kormányon belül abban, hogy az előző NAT átfogó módosítása van napirenden (olyasfajta ismeretelméleti kérdés lehet ez, mint hogy egy metrókocsi új-e vagy felújított). Azt sem tudjuk biztosan, hogy a kormány egyből a végleges verziót teszi-e közzé, vagy csak egy utolsó tervezetet, bár az idő rövidsége miatt az előbbire tippelnénk. A tekintetben ugyanis eltökéltnek látszanak az illetékesek, hogy szeptembertől már az új NAT alapján kell tanítani az iskolákban, igaz, korábban meg 2019 ősze volt a céldátum.
Az új NAT kidolgozásával 2017-ben bízták meg Csépe Valéria pszichológust, aki egy rakás szakértőt és 2,4 milliárd forintnyi uniós pénzt is kapott a nemes feladathoz. Kutatócsoportja 2018 szeptemberében mutatta be NAT-koncepcióját, amellyel persze sok baj volt – és a később hozzá illesztendő kerettantervek is leronthatták volna –, de annyit mindenképp el lehetett róla mondani, hogy korszerűbb szemléletű az előző, Hoffmann Rózsa-féle tantervnél. Míg irodalomból a Hoffmann-terv tételesen felsorolta, hogy mely szerzőktől mely műveket kell elolvasni (sőt memoriterként megtanulni!), a Csépe-féle munkaanyag csak olyan megkötéseket tartalmazott, hogy például az 5–8. évfolyamokon négy regényt, két elbeszélő költeményt és negyven kisepikai művet kell megismertetni a diákokkal.
A kormánynak sok volt az újítás, rögtön nemzetietlennek nyilvánították a tervezetet, és a humán tárgyakra ráeresztették Takaró Mihály hírhedt szélsőjobboldali irodalomtörténészt. Az eredeti anyagot összerakó csapat egy része ennek hatására felállt, azt pedig teljes homály fedi, hogy azóta mi történt a minisztériumban és háttérintézményeiben: az index.hu szerint egy NAT-verziót elfogadott a kormány, viszont egy másikat küldtek ki a Nemzeti Pedagógus Karnak véleményezésre, a hvg.hu forrása pedig egyenesen hat különböző szövegváltozatról számolt be. A jólértesült kormánysajtó azt emelte ki, hogy az új NAT irodalmi kánonjában hangsúlyosabb lesz Wass Albert, és állítólag bekerült Herczeg Ferenc egyik regénye is.
Az adminisztratív káosz egyenesen következik abból, hogy a kormány eleve nem oktatáspolitikai megfontolások miatt nyúlt a tantervhez. 2017 elejére ugyan már alábbhagyott az előző évi „kockás inges” tanártüntetések lendülete, de az akkor publikált katasztrofális PISA-eredmények újra az oktatásra irányították a figyelmet. A kormánynak nyilván nem volt érdeke, hogy a választási felkészülés alatt az oktatás problémáiról legyen szó, előhúzták hát Csépe Valériát, aki a Harry Potter és a digitalizáció hívószavakat ismételgetve turnézta körbe a sajtót. A libsiknek jó lesz – gondolhatták a kormányzati agytrösztökben, miközben pontosan tudták, hogy a nemzeti kánonépítésről aligha tudnak majd lemondani.
Amikor fideszesek az iskoláról beszélnek, a hatalom kiterjesztésére alkalmas intézményt látnak maguk előtt, és persze a kormányzati eszközökkel vívott kultúrharc kitüntetett színterét. A gyerekekkel meg majd lesz valami.
