Nem Habony elterelő trükkje, Orbán Viktor műve az idegenek elleni gyűlöletkeltés

  • narancs.hu
  • 2015. június 11.

A szerk.

Azt a gumicsontot rágja a magyar, amit Habony kiplakátolt neki – ez is egy megfejtése a gyűlöletkampánynak. Csak hamis. E heti lapszámunk szerkesztőségi cikkében megírjuk miért az.

A plakátragasztó dühe

Gubbaszt valahol egy sötét sarokban Orbán Viktor és elégedetten dörzsöli a kezét, minden úgy van, ahogy én akarom! Körülötte örömtáncot jár Finkelstein és Habony, a két híres értelmi szerző. Attól zeng a ház, amit bedobtunk, de nem csak a ház, az egész Európa is, mi meg a takarásban szabadon mozgunk, azt csinálunk, amit akarunk, míg odakint a kutyák marakodnak az odalökött gumicsonton. A halálbüntetés sem volt piskóta, arra is ráugrott az egész Európa, de ez plakátháború az igazi, csakis arról szólnak a hírek, védik és ragasztják, letépik és átírják, kijön a rendőr, bevisz a rendőr, Magyarország a plakátért él-hal, ahelyett, hogy meglátná a lényeget. Ahelyett, hogy a kezünket figyelné…

false

Kétségkívül létezik ilyen olvasata is a kormány plakátkampányának – de ez a hamis olvasat. Ez a Fidesz narratívája, amit persze nem csak a közvetlenül a párthoz kapcsolható véleményformáló erők sulykolnak, ez jön mandinerből is, magukat függetlennek mondó orgánumok és orákulumok szajkózzák. Hacsak nem azért, mert olyan jól hangzik vagy tényleg, a jóisten tudja, miért, hiszen a képlet elég egyszerű, s egészen más eredményt ad ki.

Szó sincs itt ugyanis semmiféle szemfényvesztésről, a Magyarországon folyó plakátháború éppenséggel a lényegről szól: milyenek vagyunk, s milyenek akarunk lenni. Nem arról, hogy milyen trükkös fiúk Habony és Finkelstein, hanem arról, hogy milyen ember Orbán Viktor…

 

A cikk teljes terjedelmében a ma megjelent nyomtatott kiadásunkban érhető el.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.