A hét elején interjút adott a Magyar Hírlapnak Kövér László. Hazánk egyik legfőbb közjogi méltóságának közlendője bár szívből jövőnek tűnt, mégis szerfelett informatív volt. A velejét pedig leghívebben a Horthy-kor kedvelt csasztuskája foglalja össze: talpra magyar, seggre oláh, zsidó, bújj az asztal alá!
Na de ki is a magyar?
Ami az interjú szívbéli részét illeti, megtudhattuk belőle, hogy Orbán Viktor ellen gonosz nemzetközi erők puccsot kíséreltek meg, s az egyik puccsista, a demokrata párti amerikai külügyminiszter "magyarügyi" tanácsadója, Charles Gati azt is megengedte magának, hogy "ha nem megy demokratikus úton, más módon kell eltávolítani Orbán Viktort", szerencsére a nép kiállt Orbánért, s a békemenet helyretette a puccsolókat. Attól még Amerika is beszart.
Azért akarták a gondosan körülírt (tévedés kizárt) nemzetközi pénzügyi és politikai csárlszgátik megdönteni a vezért, mert "Orbán Viktornak (...) van értékrendje és ebből fakadó jövőképe" - a kipontozott részen a Fidesz-KDNP neve áll, mert ha Orbánnak van, akkor őnekik is bead belőle minden este egy evőkanállal. Orbán értékrendje magára a megszólalóra is olyan nagy hatással van, hogy Kövér rögtön kiszúrja, ha "a miniszterelnök teljesen pontosan idéz fel" valamit, illetve siet azonnal leszögezni, ha osztja "a miniszterelnök úr pozitív véleményét" - adott esetben Matolcsy viselt dolgairól.
Amennyire szívből jövőnek tűnik ennyi seggnyalás, legalább annyira informatív is: hatékonyan oszlat el egy makacs legendát, miszerint Orbán és Kövér közel egyenrangú partnerek lennének áldozatos munkájukban. Egy frászt: "Jól csináltad, főnök, szeretünk, főnök, különösen a nép."
Kövér törekedését azonban különös fénytörésbe helyezi egy másik szívbélinek tűnő gesztusa, mellyel beletörli a cipőjére tapadt excrementumot a határon túli magyar választópolgárok döntő többségébe. A tiszteletre méltó házelnök legalább olyan hevesen tapos, mint ahogy nyal. Egyszerűen kitagadja a magyar nemzetből a Híd és az RMDSZ szavazóit; megvalósítván így nagy elődje, Csurka István álmát a magyarságteljesítmény gyakori méréséről. "Az elszakított nemzetrészek politikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljait és egységét. 'k a kinti megbízóik érdekét képviselve a helytartó szerepét töltik be a túszhelyzetben lévő magyar kisebbség körében" - mondja az RMDSZ-ről. Nem igaz, hogy nem azért mondja, mert azokba akar belerúgni, akik ezekre (az RMDSZ-re) szavaztak, s ajtót mutattak neki kudarcos erdélyi hakniján.
Még ennél is szégyenletesebb, amit a Hídról, a szlovákiai törvényhozás egyetlen, magyar érdekeket védő pártjáról mond, eszerint ugyanis "a Most az a szlovák párt, amely sajátos érdeklődést mutat a magyarkérdés iránt". Ja, igen, meg az a párt, amit a szlovákiai magyar választók bejuttattak a parlamentbe, szemben a Fidesz favoritjával.
S ne gondolja senki, hogy pusztán az új magyarságteljesítmény mérőműszer tesztüzeme folyik még az itthoni bevetése előtt a határainkon túl, mert az ilyen szövegek nem csak úgy előpattannak Kövér László fejéből, ez maga az orbáni irányvonal. Ezért mondhat például Navracsics Tibor Kövérrel gyakorlatilag egy időben olyanokat, hogy magyarnak lenni nem csupán nyelv kérdése, de inkább a kokárdáé...
Dehogy van itt szó próbaüzemről, a dolog már rég ki van próbálva. A határokon túl élő magyarok kitaszítása a nemzetből szórul szóra azonos ügymenet a panelprolizással. Aki nem szavaz helyesen, nem része a nemzetnek. Mert a nemzet, az mi vagyunk (hogy ők tudniillik; ezt is Orbántól tudjuk jó ideje, utoljára tán március 15-én harsogta). S ha már mi vagyunk a nemzet, mi is mondjuk meg, hogy ki nemzet még rajtunk kívül e tájon. Az nemzet, aki jól szavaz. Az a magyar, aki megtart minket a hatalomban.
Nos, mint az köztudott: vészesen fogy a magyar.
