Aki látott már buszmegállót a Felvidéken vagy Erdélyben kis vagy közepes hatótávolságú magyarországi popsztárok plakátjaival teleragasztgatva, tudja, hogy egy turné az elszakított területeken mindig hálás mulatság (azon otromba logika jegyében leginkább, mely szerint a "hazaiság" úgyis mellékessé teszi a minőségi kérdéseket - vö. "jó ezeknek a szar is").
Ám ha egy politikai nagyágyú koncertsorozatáról (jó, akkor kortes-) van szó, miként jelen esetben, a dolog feltételezhetően túlmutat a könnyű sikerek kergetésén. Ám ha, miként jelen esetben, Orbán Viktor romániai hangversenykörútjáról, a dolog a szokásosokon túl egy sor további kérdést is felvet. (Zárójelben a megfejtések.) Hogy most kavarja vagy nem kavarja? (Mikor nem?) Miért kell néki bépofázkodnia az erdélyiek dolgába? (Mert szokása.) Miért a megosztó szándék? (Mert valahol ezt az uralkodással összefüggésben hallotta.) De ezek nem túl vérforraló felvetések, csak a miért érdekes belőlük. Tényleg, miért is?
Orbán Viktor a hét végén négy alkalommal (Krasznamihályfalván, Nagybányán, Avasújvárosban és Zilahon) lépett fel mint a Romániában novemberben esedékes európai parlamenti választásokon függetlenként kandidáló Tőkés László sztárvendége. Beszédeket tartott, hazabeszélt meg oda is. Ide többet, oda valamivel kevesebbet - talán kockázati okokból. Bár a projekt kockázata csak első pillantásra tűnik szembeötlőnek. E szerint, ha a Tőkés és az RMDSZ magyar szavazatokért folyó küzdelmébe intézett kovászkodása végül azt eredményezi, hogy a tisztelt felek mindegyike kizuhan az EP-ből, akkor azzal Orbánnak itthon el kell számolnia - elsősorban a hívei előtt, hisz az ellenfelei feszt ilyesmivel vegzálják úgy is (mér' kell megosztania a határon túli magyarságot). De ne gyerekeskedjünk már, Orbán Viktornak a hívei előtt tucat esztendeje nem kellett elszámolnia semmivel. "Megpróbáltuk, de nem voltunk elegen, oszt jó napot" - okkal tesszük fel az efféle reakciót.
Még azon tény sem jelent kockázatot, hogy anno doktor Mikola összhelyettesi első felszólamlásában erdélyi szavazatokkal bebetonozott örök kormányzást vizionált, mert az csak a hezitálókat riasztotta el a odaszavazástól. A törzsközönségnek viszont a vágyálmait öntötte szóba. És ez a törzsközönség, különösen Orbán szemszögéből, azóta kétségkívül szélesedni látszik.
De a mégiscsak lehetséges kockázatok dacára van itt még valami. Egy rés, ha már arra járunk: hasadék, ahol bizony elképzelhető a nyomulás. Tőkésnek mint egyéni jelöltnek csak 2,8 százalékot kell megugornia az RMDSZ 5 százaléknyi magasságával szemben. És erre már érdemes bepróbálkozni. Ez ugyanis, hozzáadva az RMDSZ-szel szemben az utóbbi időkben zömmel okkal támadt választói elégedetlenséget, már egy nagyon is ígéretes lap a sikerhez (az adódó járulékos haszonról nem is beszélve, miszerint a Fidesz esetleges odaáti tervei szempontjából nem kis könnyebbségnek tűnik Brüsszelben tudni az önfejűségre amúgy hajlamos egyházi vezetőt).
Magyarul a kaland mégsem sokkal különb a Csinibabák együttes haknijánál a párkányi művházban. A könnyű siker ígérete, látszatkockázatokkal. Vagy legfeljebb nem lesz siker, csak egy bukta a szomszédban, még inkább a szomszédnak. Ezt nekem találták ki, majd bolond leszek nem rámozdulni.
