Akinek illúziói voltak afelől, hogy mennyire tudja megvédeni a törvény és annak alkalmazója a többséget a nyíltan alkotmányellenes és törvénysértő kisebbség terrorjától, az a múlt héten kaphatott egy jelentős tockost. S bár, mint az idei és a tavalyi tömegoszlatási praxis összehasonlítása alapján állíthatjuk, rendőrségünk igenis képes a fejlődésre, ebből a múlt pénteken, 26-án az Erzsébet hídon csak annyi látszott, hogy a blokádot viszonylag gyorsan képesek felszámolni - ám a megelőzésre már képtelenek voltak. Pedig a hírhedt szélsőjobboldali portál nyíltan meghirdette az akciót. Le is vonhatnánk a tanulságokat: kemény büntetést, karcert, kalodát, csatornatisztítást azoknak, akik önkényesen megbénítják egy nagyváros életét - különösen ha notórius visszaesőkről van szó, elvégre pont ugyanazokat a pofákat viszik el napról napra.
Ám a büntetések tekintetében itt valahogy nem bír érvényre jutni a "három korner - tizenegyes" logikája. Különösen, ha a pénteki eseményekhez hozzágondoljuk a 22-i és 23-i vidám tűzijátékot, buszgumi-leeresztést, a rendőrök bántalmazását, az Oktogonon az autójukból kirángatott utasok megverését, a kuka- és autógyújtogatást. És persze a mindezek audiovizuális kísérőjelenségeként észlelhető heveny mocskoszsidózást. Lehet, hogy a hídfoglalók csak szabálysértést követtek el, amikor a hídon leléptek a járdáról, minek következtében az adatfelvétel után a rendőrség mást nem is tehet, mint elengedi őket, és ezért az őrszobáról kilépve teljes léleknyugalommal kezdhetik elölről kisded játékaikat egy másik hídon, vagy körúton, vagy a nagymamucikánk nappalijában. Ez esetben érdemes elgondolkodni azon, hogy a vonatkozó büntetési tételeket nem kéne-e szigorítani kissé, elvégre az mégiscsak abszurd, hogy pár szomorú barom, ha nemzetiszínű zászlóba burkolózik, órákra lenullázhatja a helyváltoztatást dolgos fővárosunkban.
Mielőtt azonban ezen kezdenénk törni fejünket, vessünk egy pillantást arra, hogy állunk a vonatkozó, meglévő és hatályos jog alkalmazásával az elmúlt egy évben.
Nos, érdemben sajnos nem nyilatkozhatunk erről, mert ez a joganyag az elmúlt egy évben szelektíve alkalmazódott. Ha egyáltalán. Lehet, hogy már a szabálysértési bírság (max. 50 000 forint) kiszabása elég lenne ahhoz, hogy ne állja el senki a Rákóczi utat - legalább az őrszobáról kifele jövet, másodszor is. De ahhoz ki kéne szabni. Jól láthatóan, hangosan. Lehet, hogy ha valóban indulna büntetőeljárás az október 22-én és 23-án randalírozók ellen (mondjunk tényállást? tessék: aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés, közúti közlekedés veszélyeztetése, hatóság elleni erőszak, gyűlöletre uszítás - ezt mind a tévében láttuk), és ezek az eljárások a megfelelő nyilvánosság mellett, szigorú büntetéssel és példás gyorsasággal érnének véget, ez az egész rémálom nulla perc alatt tűnne el az életünkből. De valahogy még azt sem bírjuk megtudni, hogy mi lett a tavalyi tévéostrom főkolomposaival, egyáltalán, kik voltak ők, és hogyan lehetnek szabadlábon. Ezért azzal a gyanúperrel vagyunk kénytelenek élni, hogy semmi: hogy a magyar igazságszolgáltatás ezeket az alakokat védi. Ez pedig vétkes mulasztás lenne, ha naivak vagyunk, a köztársaság alkotmányos rendje elleni rafinált támadás, ha rosszhiszeműek.
És ne jöjjön senki avval, hogy a véleménynyilvánítás szabadságáról van szó. A múlt heti zavargások fő szervezője a Jobbik nevű pártszerű médiahekk, melynek egyik vezetője, bizonyos Novák testvér a hídfoglalásban is elöl járt, s amely rendre törvénytelen akciókat használ fel önmaga népszerűsítésére. 'k már most is annyit zsidózhatnak-buzizhatnak-cigányozhatnak büntetlenül, amenynyit bírnak. De ha már őrjöngeni támad kedvük, azt legalább jelentsék be, a hatóság pedig igenis mondja azt: sajnos a szervezet szokásos évi galócaevős, közös hányós táltospartiját mégsem rendezheti a Parlament Gobelin termében. Ha pedig még erre sem képesek, s azt hiszik, hogy a személyesen Gyurcsány által kommandérozott szovjet-izraeli közös hadsereget nekik kell megállítaniuk a Jégbüfénél, akkor viseljék annak minden következményét.
