Üres a híd

A szerk.

Akinek illúziói voltak afelől, hogy mennyire tudja megvédeni a törvény és annak alkalmazója a többséget a nyíltan alkotmányellenes és törvénysértő kisebbség terrorjától, az a múlt héten kaphatott egy jelentős tockost.

Akinek illúziói voltak afelől, hogy mennyire tudja megvédeni a törvény és annak alkalmazója a többséget a nyíltan alkotmányellenes és törvénysértő kisebbség terrorjától, az a múlt héten kaphatott egy jelentős tockost. S bár, mint az idei és a tavalyi tömegoszlatási praxis összehasonlítása alapján állíthatjuk, rendőrségünk igenis képes a fejlődésre, ebből a múlt pénteken, 26-án az Erzsébet hídon csak annyi látszott, hogy a blokádot viszonylag gyorsan képesek felszámolni - ám a megelőzésre már képtelenek voltak. Pedig a hírhedt szélsőjobboldali portál nyíltan meghirdette az akciót. Le is vonhatnánk a tanulságokat: kemény büntetést, karcert, kalodát, csatornatisztítást azoknak, akik önkényesen megbénítják egy nagyváros életét - különösen ha notórius visszaesőkről van szó, elvégre pont ugyanazokat a pofákat viszik el napról napra.

Ám a büntetések tekintetében itt valahogy nem bír érvényre jutni a "három korner - tizenegyes" logikája. Különösen, ha a pénteki eseményekhez hozzágondoljuk a 22-i és 23-i vidám tűzijátékot, buszgumi-leeresztést, a rendőrök bántalmazását, az Oktogonon az autójukból kirángatott utasok megverését, a kuka- és autógyújtogatást. És persze a mindezek audiovizuális kísérőjelenségeként észlelhető heveny mocskoszsidózást. Lehet, hogy a hídfoglalók csak szabálysértést követtek el, amikor a hídon leléptek a járdáról, minek következtében az adatfelvétel után a rendőrség mást nem is tehet, mint elengedi őket, és ezért az őrszobáról kilépve teljes léleknyugalommal kezdhetik elölről kisded játékaikat egy másik hídon, vagy körúton, vagy a nagymamucikánk nappalijában. Ez esetben érdemes elgondolkodni azon, hogy a vonatkozó büntetési tételeket nem kéne-e szigorítani kissé, elvégre az mégiscsak abszurd, hogy pár szomorú barom, ha nemzetiszínű zászlóba burkolózik, órákra lenullázhatja a helyváltoztatást dolgos fővárosunkban.

Mielőtt azonban ezen kezdenénk törni fejünket, vessünk egy pillantást arra, hogy állunk a vonatkozó, meglévő és hatályos jog alkalmazásával az elmúlt egy évben.

Nos, érdemben sajnos nem nyilatkozhatunk erről, mert ez a joganyag az elmúlt egy évben szelektíve alkalmazódott. Ha egyáltalán. Lehet, hogy már a szabálysértési bírság (max. 50 000 forint) kiszabása elég lenne ahhoz, hogy ne állja el senki a Rákóczi utat - legalább az őrszobáról kifele jövet, másodszor is. De ahhoz ki kéne szabni. Jól láthatóan, hangosan. Lehet, hogy ha valóban indulna büntetőeljárás az október 22-én és 23-án randalírozók ellen (mondjunk tényállást? tessék: aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés, közúti közlekedés veszélyeztetése, hatóság elleni erőszak, gyűlöletre uszítás - ezt mind a tévében láttuk), és ezek az eljárások a megfelelő nyilvánosság mellett, szigorú büntetéssel és példás gyorsasággal érnének véget, ez az egész rémálom nulla perc alatt tűnne el az életünkből. De valahogy még azt sem bírjuk megtudni, hogy mi lett a tavalyi tévéostrom főkolomposaival, egyáltalán, kik voltak ők, és hogyan lehetnek szabadlábon. Ezért azzal a gyanúperrel vagyunk kénytelenek élni, hogy semmi: hogy a magyar igazságszolgáltatás ezeket az alakokat védi. Ez pedig vétkes mulasztás lenne, ha naivak vagyunk, a köztársaság alkotmányos rendje elleni rafinált támadás, ha rosszhiszeműek.

És ne jöjjön senki avval, hogy a véleménynyilvánítás szabadságáról van szó. A múlt heti zavargások fő szervezője a Jobbik nevű pártszerű médiahekk, melynek egyik vezetője, bizonyos Novák testvér a hídfoglalásban is elöl járt, s amely rendre törvénytelen akciókat használ fel önmaga népszerűsítésére. 'k már most is annyit zsidózhatnak-buzizhatnak-cigányozhatnak büntetlenül, amenynyit bírnak. De ha már őrjöngeni támad kedvük, azt legalább jelentsék be, a hatóság pedig igenis mondja azt: sajnos a szervezet szokásos évi galócaevős, közös hányós táltospartiját mégsem rendezheti a Parlament Gobelin termében. Ha pedig még erre sem képesek, s azt hiszik, hogy a személyesen Gyurcsány által kommandérozott szovjet-izraeli közös hadsereget nekik kell megállítaniuk a Jégbüfénél, akkor viseljék annak minden következményét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.