2002 óta a politikai ütésváltások, s különösképpen a kampányidőszakok kedvelt témája - a gáz- és áramárak, valamint a "ki épít több és olcsóbb autópályát" problematikumával holtversenyben - az államilag támogatott lakáshitelek ügye. Hogy azt most éppen megszüntetnék-e (jellemzően a komcsik), vagy ellenkezőleg, bővítenék-e (jellemzően a nackók, de a komcsik is szeretnek ilyesfélékkel előhozakodni). Az elmúlt hétvége lakásügyi fölhorgadása azonban némileg különbözött a korábbi párbajoktól.
A Népszabadság szombati száma hosszú cikkben ismertette a Draskovics Tibor-féle államreform-bizottság javaslatözönét, amelynek egyik eleme a támogatott lakáshitelekre vonatkozik. Különböző indokok alapján a jövőben megszüntetnék a forintalapú hitelek állami támogatását - az intézkedés az eddig megkötött szerződéseket nem érintené, illetve csak annyiban, hogy kedvezményekkel ösztönöznék az adósok előtörlesztését. (Nem mellesleg: a lakáshitelezés e formája a piacon már megbukott: 2003 óta a felvett lakáshiteleken belül egyre csökken a támogatott formák aránya a devizaalapúakkal szemben; a 2003-as 95 százalékról 2006-ra 28-ra zuhant az előnyösebb svájcifrank-alapú hitelekkel szemben.) Az írásban többször is szerepel, hogy munkaanyagról van szó, az egész nem több egyelőre ötletbörzénél, s a csomag csak ezután kerül a politika elé, már ha. Félreérteni persze mindent lehet, és Deutsch-Für Tamás élt is eme alkotmányos jogával (rendjén is van, hiszen ez néki úgyszólván munkaköri kötelessége), mondván, a kormány az állami kamattámogatás megszüntetését tervezi; és menten fölajánlotta a Fidesz segítségét a magyar családoknak, ki tudja, talán már az újabb népszavazási kérdés is megvan azóta. A közölt szöveg és a deutschi interpretáció közötti szakadék azonban a képviselői mondandót menthetetlenül elnyelte, így a Fidesz nem is forszírozta tovább a dolgot. Emlékezzünk azért meg Gyurcsány Ferencről is, aki gyanúsnak is mondható sietséggel reagált Deutsch-Für sületlenségeire, hogy ti. megszorításokat többé nem, nem, soha, most már az igazságosság a cél, vagy mi. Valaki szólhatott volna neki, hogy Ferenc, Ferenc, újfent sokat beszéltél és keveset mondtál, hát nem származott elég bajod ebből eddig is - de maga a purparlé ezzel együtt is egy könnyű lefolyású nyári kommunikációs betegségnek minősíthető, nem többnek.
Pedig az államilag támogatott lakáshitelek ügye kiváló alkalmat adna arra, hogy a választók józan eszére apellálva beszéljen a kormány a polgári Magyarországról, a közteherviselésről, az ésszerű költségvetésről, az állami gyámkodás alóli felszabadulás fontosságáról - vagyis azokról a dolgokról, amikről a majdani népszavazási kampányban igen nagyon beszélni szeretne (amint azt Gyurcsány Ferenc bizonygatta lapunknak egy hónappal ezelőtt). Ám a támogatott lakáshitelezés ügye máig tabu a kormánynak.
Csak azt nem értjük, miért: az állami költségvetést - s ily módon közvetve az effajta hitellel nem élőket is - évről évre terhelő konstrukcióról mind világosabb, hogy nem jó. Az például csak manapság, az első adósságok ötödik-hatodik évében vált nyilvánvalóvá, sokak számára mily nehéz - a hitelfelvevőket végül akár kezelhetetlen adósságcsapdába kergető - kötelezettség a havi 30, 70 vagy 100 ezer forint tizenöt-húsz éven át tartó rendszeres megfizetése. A rendszert bevezető Fideszt, vagy az ahhoz felettébb bátortalanul hozzányúló MSZP-SZDSZ-koalíciót, meglehet, a legjobb szándékok vezették mindig is. Hagyjuk is, hogy mennyire járnak jól a legnagyobb hitelező pénzitézetek akkor, amikor az államilag támogatott lakáshitelek révén évi százmilliárdos nagyságrendben üzletelhetnek a legmegbízhatóbb adóssal, a központi költségvetéssel. (Nagyon.) És akik éltek - éltünk - e lehetőséggel, azok sem azon gondolkodtak, hogy ez társadalmilag igazságos módja-e a támogatásnak, meg tényleg bírható-e évtizedekig a törlesztés, hanem örültek, hogy végre léphetnek egyet előre. De most már jól látszik, hogy van egy hitelezési forma, ami rossz a konkrét adósnak és rossz az államfenntartó adózók közösségének is. Miért ne lehetne erről nyíltan diskuálni? S legfőképp, ennyi idő után illenék mindenkinek belátni, és még inkább kimondani, hogy "az állam majd mindenben segít és mindent megold" elve hazugság. Még akkor is, ha az állam látszólag jót akar.
