Nyári lak

A szerk.

2002 óta a politikai ütésváltások, s különösképpen a kampányidőszakok kedvelt témája - a gáz- és áramárak, valamint a "ki épít több és olcsóbb autópályát" problematikumával holtversenyben - az államilag támogatott lakáshitelek ügye. Hogy azt most éppen megszüntetnék-e (jellemzően a komcsik), vagy ellenkezőleg, bővítenék-e (jellemzően a nackók, de a komcsik is szeretnek ilyesfélékkel előhozakodni). Az elmúlt hétvége lakásügyi fölhorgadása azonban némileg különbözött a korábbi párbajoktól.

2002 óta a politikai ütésváltások, s különösképpen a kampányidőszakok kedvelt témája - a gáz- és áramárak, valamint a "ki épít több és olcsóbb autópályát" problematikumával holtversenyben - az államilag támogatott lakáshitelek ügye. Hogy azt most éppen megszüntetnék-e (jellemzően a komcsik), vagy ellenkezőleg, bővítenék-e (jellemzően a nackók, de a komcsik is szeretnek ilyesfélékkel előhozakodni). Az elmúlt hétvége lakásügyi fölhorgadása azonban némileg különbözött a korábbi párbajoktól.

A Népszabadság szombati száma hosszú cikkben ismertette a Draskovics Tibor-féle államreform-bizottság javaslatözönét, amelynek egyik eleme a támogatott lakáshitelekre vonatkozik. Különböző indokok alapján a jövőben megszüntetnék a forintalapú hitelek állami támogatását - az intézkedés az eddig megkötött szerződéseket nem érintené, illetve csak annyiban, hogy kedvezményekkel ösztönöznék az adósok előtörlesztését. (Nem mellesleg: a lakáshitelezés e formája a piacon már megbukott: 2003 óta a felvett lakáshiteleken belül egyre csökken a támogatott formák aránya a devizaalapúakkal szemben; a 2003-as 95 százalékról 2006-ra 28-ra zuhant az előnyösebb svájcifrank-alapú hitelekkel szemben.) Az írásban többször is szerepel, hogy munkaanyagról van szó, az egész nem több egyelőre ötletbörzénél, s a csomag csak ezután kerül a politika elé, már ha. Félreérteni persze mindent lehet, és Deutsch-Für Tamás élt is eme alkotmányos jogával (rendjén is van, hiszen ez néki úgyszólván munkaköri kötelessége), mondván, a kormány az állami kamattámogatás megszüntetését tervezi; és menten fölajánlotta a Fidesz segítségét a magyar családoknak, ki tudja, talán már az újabb népszavazási kérdés is megvan azóta. A közölt szöveg és a deutschi interpretáció közötti szakadék azonban a képviselői mondandót menthetetlenül elnyelte, így a Fidesz nem is forszírozta tovább a dolgot. Emlékezzünk azért meg Gyurcsány Ferencről is, aki gyanúsnak is mondható sietséggel reagált Deutsch-Für sületlenségeire, hogy ti. megszorításokat többé nem, nem, soha, most már az igazságosság a cél, vagy mi. Valaki szólhatott volna neki, hogy Ferenc, Ferenc, újfent sokat beszéltél és keveset mondtál, hát nem származott elég bajod ebből eddig is - de maga a purparlé ezzel együtt is egy könnyű lefolyású nyári kommunikációs betegségnek minősíthető, nem többnek.

Pedig az államilag támogatott lakáshitelek ügye kiváló alkalmat adna arra, hogy a választók józan eszére apellálva beszéljen a kormány a polgári Magyarországról, a közteherviselésről, az ésszerű költségvetésről, az állami gyámkodás alóli felszabadulás fontosságáról - vagyis azokról a dolgokról, amikről a majdani népszavazási kampányban igen nagyon beszélni szeretne (amint azt Gyurcsány Ferenc bizonygatta lapunknak egy hónappal ezelőtt). Ám a támogatott lakáshitelezés ügye máig tabu a kormánynak.

Csak azt nem értjük, miért: az állami költségvetést - s ily módon közvetve az effajta hitellel nem élőket is - évről évre terhelő konstrukcióról mind világosabb, hogy nem jó. Az például csak manapság, az első adósságok ötödik-hatodik évében vált nyilvánvalóvá, sokak számára mily nehéz - a hitelfelvevőket végül akár kezelhetetlen adósságcsapdába kergető - kötelezettség a havi 30, 70 vagy 100 ezer forint tizenöt-húsz éven át tartó rendszeres megfizetése. A rendszert bevezető Fideszt, vagy az ahhoz felettébb bátortalanul hozzányúló MSZP-SZDSZ-koalíciót, meglehet, a legjobb szándékok vezették mindig is. Hagyjuk is, hogy mennyire járnak jól a legnagyobb hitelező pénzitézetek akkor, amikor az államilag támogatott lakáshitelek révén évi százmilliárdos nagyságrendben üzletelhetnek a legmegbízhatóbb adóssal, a központi költségvetéssel. (Nagyon.) És akik éltek - éltünk - e lehetőséggel, azok sem azon gondolkodtak, hogy ez társadalmilag igazságos módja-e a támogatásnak, meg tényleg bírható-e évtizedekig a törlesztés, hanem örültek, hogy végre léphetnek egyet előre. De most már jól látszik, hogy van egy hitelezési forma, ami rossz a konkrét adósnak és rossz az államfenntartó adózók közösségének is. Miért ne lehetne erről nyíltan diskuálni? S legfőképp, ennyi idő után illenék mindenkinek belátni, és még inkább kimondani, hogy "az állam majd mindenben segít és mindent megold" elve hazugság. Még akkor is, ha az állam látszólag jót akar.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.